A new story in Derry

11.

Egy szempillantás alatt a Kansas streetre kerülünk. Csak két bicikli van nálunk, én Stan mögött ülök, Richie pedig veszélyes mutatványát bemutatva Bill kormányán egyensúlyoz. A dadogós fiú látszólag alig lát ki mögülle, az úton összevissza kanyarognak. Onnan átkerekeznek a Kossuth lane-re, majd végig a Csókok hídján. Furcsa egy hely ez, teteje fedett, egészen egy pajtára emlékeztet. Ahogy átsuhanunk alatta, falán felfestéseket, írásokat és karcolásokat veszek észre. Olyan, mint egy sima híd, aminek korlátjára a szerelmesek lakatokat aggatnak, kulcsukat pedig a vízbe dobják és annak a keresztezése, mikor egy fába vágják embebrek kezdőbetűiket és szivecskét faragnak köré. A sok boldog írás között viszont akadnak visszataszító és fenyegető üzenetek is. Egy két mondaton megakad a szemem és ereimben megfagy a vér.
- Ide nem mindenki csókolózni jár - fut át az agyamon a gondolat, de el is száll, mikor kiérünk az alagútból és szememet átjárja az életteli napfény. A pillanat megnyugvást és biztonságot nyújt. Szél kap a hajamba. Körülöttünk füves park zöldell és megpillantom a hatalmas szobor hátulját, melyet már korábban megismertem. Balsejtelemmel tölt el a látványa, valami megfoghatatlant érzek benne, amit nem tudok elmondani szavakkal.

Mire észbekapok, már kint járunk a belvárosból. Nem tudom hova visznek, még nem ismerem Derry ezen részét. Több farmot is látok. Az út már nincs kibetonozva errefelé.
- Ez már Herry felségterülete! - kiállt fel Richie.
- Ne is mondd! - szól neki hátra Stan.
- Hogy kié? - kérdezem az előttem tekerő fiút.
- Egy senki. Szerencsére már nem lakik itt - mondja, mint aki nem akar belemenni a részletekbe.
- Miért, hol van most? - folytatom rámenősen, de erre már nem válaszol. Talán nem is hallotta, vagy inkább csak úgy tesz. Belátom, hogy a próbálkozásom hiábavaló és nem kéne firtatnom a témát.

Lassan megállunk egy tágasabb földúton, ami néhol emelkedik, máshol lefelé kanyarog. Kint vagyunk a városból, de ezen az elhagyatott helyen egyetlen kocsi sem fordul meg. A friss, őszies illat mellé a félreeső búzaföld esőtől meglazult talajának szaga társul. Felemelő érzés. Az ég kitisztult, felhők alig úsznak rajta.

Bicikli csengő hanja üti meg a fülemet. Még alig érkeztünk meg, de máris akad társaságunk. Ahogy megfordulok egy felénk kerékpározó fiú alakját pillantom meg. A nyárihoz hasonló hőségben enyhe délibábban táncol sziluettje, amennyire ki tudom venni. Egyre közeledik.
- Mike! - harsogja a srác felé Bill. Mintha most lelkesebb lenne, a korábbi elkeseredett duzzogása egyszeriben kámforrá válik.
- Szervusztok! - köszön amint elér minket. Biciklijét óvatosan kitámasztja az út szélén, csak aztán közelít felénk.
- Rég lá-láttalak - talán csak az izgatottságtól akad meg nyelvén a szó, tényleg igazán lelkesnek tűnik.
- Én is titeket - mosolyog barátságosan, megmutatva fehér fogait. - Mike vagyok. - nyújtja felém sötét bőrszínű karját.
- Én Holly - rázok vele kezet. Figyelmemet túlzottan leköti a srác öltözéke. Bukósisak pántja dörzsöli az állát, mellkasára, mint holmi páncélt, egy ezüst süteményes tálcát erősített. Szemei alatt fekete harci csíkkal díszítette arcát. Turista hátizsákjából egy labda dudorodik ki és ütők meredeznek nyitott cipzárján keresztül.
- Nem régen jött a városba - motyogja Stan, mintha nem igazán akarná átvenni a bemutatás feladatát, csak rásegítene az ismerkedésre.
- Te másik iskolába jársz? - tudakolom, mivel eddig nem láttam a suliban. Nem igazán megy a barátokzás, de próbálkozom értelmes mondatokat kibökni.
- Igen, úgyhogy nem valószínű, hogy gyakran összefutunk napközben - válaszol.
- Persze, csak ha már visszaállt a rend. - szól közbe Bill, mostanra lenyugodva - Ki tudja mikor múlik el a mostani helyzet. - Arckifejezése és szavai komorak, tisztára mint egy befásult felnőtté. Vajon mitől vált hirtelen ilyenné? Talán ennyire megviseli a téma? Vagy valami hatására eszébe jutott a halott testvére? Egy halott bármiről eszedbe juthat. Egy szóról, vagy egy tárgyról, egy járókelőről az utcán. Pillanatok alatt bevillan emberek tekintetéről, mozdulatairól, gondolataikról.
- Amúgy nagyon jól áll neked ez a gúnya, már akartam mondani - kezd a szokásos módon ércelődni pár másodperc hallgatás után a szemüveges fiú. - Honnan vetted? Ez a legújjabb divatot követi?
- Marha vicces vagy. Inkább azt meséld el, hogy ti miért nem vagytok az alkalomhoz öltözve - mondja a harci felszerelést viselő Mike.
- I-idén úgy döntöttünk v-v-végleg lemondunk a védő öltözetről - dadogja ismét kissé feldúltan Bill.
- Francba! És erről nekem miért nem tudtatok szólni?! Csak leégetem magamat mindenki előtt.
- Mi is csak nemrég döntöttünk így - zárja le a beszélgetést a dadogós. Nem vagyok benne biztos, de úgy érzem miattam uralkodott el a társaságon ez a hangulat. Lehet jobb lenne ha hazamennék.
- Csak vedd le a divatos göncödet és kezdjük már a játékot! Komolyan mondom, lassabbak vagytok, mint az élőhalottak - nyekereg Richie. De mégis milyen játékra gondolhat?