A porcelán bolt mindig nyitva áll,
Benne szebbnél szebb babák.
A kirakat csakugyan tele van velük,
Megállsz előtte, s csodálod, csillog a szemük,
Ajkaik szépre festve, tökéletesnek tűnnek,
Vonzza a tekinteted, amelyik tetszik, megveszed.
A polcon gyönyörűen mutat, mintha ragyogna,
Azonban rajta is fog ám az idő vasfoga.
A baba megrepedt, már nem olyan szép, mint volt,
De te ahelyett, hogy megjavítanád, elrakod.
Elhaladsz a bolt mellett, hiába fűznek hozzá rossz emlékek,
Akaratlanul a kirakatra vándorol szemed, a babák mintha megvetnének.
Ismét újat veszel, egy szebbet, jobbat,
A régi baba magába roskad.
Arcán már nem ül régi mosoly, csak a bánat,
Nem gondoltál bele, neki mennyire fájhat.
Porosodik már a régi darab,
Megélt ennél jobb napokat.
Úgy döntesz kidobod, összeszeded,
Majd kukába szórod, mint a szemetet.
Az újonnan szerzett baba a polcon ül,
Továbbra is csak úgy tündököl.
Beragyogja a szobát széles mosolya,
Mégis, mintha belül rohadna.
Egyáltalán nem olyan, mint a régi baba,
Tetted megbánod, hiányzik az a darab.
Reggelig van időd, míg visszaszerzed,
Hisz a babát megszeretetted.
Rakd vissza helyére,
Tégy tapaszt sebére.
Javítsd meg, töröld le a port róla,
Viszont most vigyázz rá, óvjad.
Úgy döntöttem, hogy a verseim is ide kerülnek publikálásra, mivel 100 szó felettiek, illetve nem akarok külön könyvet csinálni nekik.
