Mila Fewtrell
12. 25.
Reggel helyett estére tettük át az ajándékozást. Őszintén szólva nekem semmi karácsonyi hangulatom már nem volt. Leírhatatlanul rossz érzés volt Landoval egy légtérben tartózkodni, és úgy tenni mintha az elmúlt egy hónapban semmit nem jelentettünk volna egymásnak. Próbáltam teljesen kizárni, de akaratlanul is néha-néha kiestem a szerepemből. Este hat fele elkészült a karácsonyi vacsora, és mivel az én ajándékaim még fent voltak a szobámban, gyorsan felsiettem az emeletre. A bőröndhöz lépve kiemeltem a kis csomagokat, majd egy jóval kisebb dobozon elidőztem. Én idióta még Landonak is vettem ajándékot, és most már egyértelmű volt, hogy nem adhatom oda neki... Legalább is a fa alatt biztosan nem. Végül felkaptam a kis dobozt is, és Lando szobájába halkan benyitottam, ahol az illata azonnal megcsapta az orromat. Az ágyhoz léptem, majd a kockás takaróra ráhelyeztem az ajándékot. Nem volt túl sok időm, így azonnal visszamentem a folyosóra, ahol szerencsére senki nem tartózkodott. Lementem vissza a nappaliba, majd a karácsonyfa alá helyeztem a csomagokat. Az egész teret karácsonyi illat árasztotta el, ami az asztalon elhelyezett párologtatónak volt köszönhető.
- Mila, gyere vacsorázni! –zökkentett ki anya a gondolataimból, miközben én még mindig a fa mellett álltam.
- Megyek! –indultam el, majd leültem Max mellé, ami persze óriási hiba volt. Másodpercekkel később Lando leült a másik oldalamra, és gyomrom azonnal görcsbe rándult. Egy pillanatra rá néztem, de úgy tűnt ő neki semmi baja nincs ezzel a kialakult szituációval... Bosszantott és fájt amiért ennyire hidegen hagyja mi is volt köztünk. Komolyan ennyire nem voltam rá hatással? Ő tényleg ennyire eltudta választani az érzéseit a testikontaktustól?
- Mila, minden rendben? –bökött oldalba Max, mire a testvéremre kaptam a tekintetem.
- Persze, miért?
- Mert már mindenki eszik, csak te nem nyúltál még hozzá semmihez –felelte.
- Csak... Megvártam míg mindenki szed –vontam vállat.
- Szedjek neked? –ajánlotta fel, ami nagyon jól esett tőle.
- Igen –bólintottam, és úgy éreztem magam egy pillanatra mintha visszamentünk volna az időben.
Max annyi ételt helyezett a tányéromra, ami szerintem egy hétre bőven elég lett volna kettőnknek is. De nem szóltam semmit, csak mosolyogva biccentettem felé egy köszönömöt. A vacsora asztal körül hangos beszélgetések folytak, és minden felől csak egy-egy szót tudtam kiszűrni. Végül a desszertnél kicsit halkabb lett az asztal környéke, és apa ezt ki is használta.
- Gyerekek, beszélgettünk és arra gondoltunk, hogy ha van kedvetek a szilvesztert itt tölthetitek –rajtam kívül még Lando nem reagált erre semmit, és ezt Max szinte azonnal észrevette, miután két másodperc alatt végig gondolta milyen bulit fog csapni itt, a semmi közepén.
- Lando, befogunk baszni –hajolt át előttem Max, én pedig akaratlanul is Landora néztem, aki pont ekkor nézett először a testvéremre majd rám.
- Nekem sok dolgom van még két ünnep között, nem hiszem, hogy itt maradok –a válasza megdöbbentett, de nem annyira, mint Max-et.
- Ne csináld már! Haver, ez egy nagy lehetőség! Itt fel sem fognak jelenteni csendháborításért! –a testvéremre néztem, aki sikeresen elszólta magát.
- Fiam, majd később tervezzétek meg, hogy szeditek szét a házat –szólalt meg apa rosszallóan.
Ezután Max feltűnően megsértődött, Landot pedig úgy tűnt kicsit sem érdekli. Én pedig szerettem volna minél hamarabb túl esni ezen az éven!
***
Az ajándék bontogatás sem hozott lázba, pedig általában alig vártam, hogy a szüleim kibontsák mit kaptak tőlem... De most csak oda adtam a csomagokat, majd egy takarót fogva ismét kimentem a teraszra. Hideg volt, de sokkal jobban élveztem, mint a benti meleget. Nem tudom mennyi idő telhetett el miután kinyílt az üvegajtó, és Lando egy vastag kék pulcsiban kilépett a hidegbe. Csak pár pillanatra néztem rá, majd inkább tovább figyeltem a szállingózó hópelyheket. Leült mellém a hintaágyra, amitől a gyomrom azonnal összerándult és a mellkasomban éles fájdalom keletkezett.
- Sajnálom, hogy belerángattalak ebbe az egészbe –szólalt meg halkan és rekedten. Kényszeredetten rá emeltem a tekintetem.
- Én voltam a hülye, hogy belementem –válaszoltam szintén halkan.
- Gyerekes és felelőtlen döntés volt a részemről, hogy pont téged használtalak ki –őszinte akart lenni, de abban a pillanatban azt kívántam bárcsak ne akarna az lenni. Bevallotta, hogy kihasznált és ezzel még mélyebbre süllyedtem.
- Elkell felejtenünk az elmúlt egy hónapot, Mila! Jobb lesz, ha ez az egész soha nem derül ki –sóhajtotta, de ekkor hirtelen a düh fellángolt bennem.
- És ha terhes lennék? Akkor is úgy akarnál tenni mintha mi sem történt volna? –néztem rá felháborodottan.
- De nem vagy az! Ne bonyolítsd túl, Mila!
- Megtudhatnám, hogy mi folyik itt? –az ajtó ismét kinyílt, az én levegőm pedig ezzel egy időben beszorult.
