Mila Fewtrell
12. 11.
- Későn értél haza –jegyezte meg anya, ahogy reggel beléptem a konyhába. Összerezzentem tőle, mert nem számítottam rá, hogy még itthon van. Bár szombat volt, még is ilyenkor nem szokott itthon tartózkodni.
- Annyira azért nem –feleltem, bár tényleg éjfélkor jöttem haza.
- Fiú van a dologban? –kérdezte hirtelen, mire a kezem megállt útban a kávéfőző felé. Nem szerettem anyával fiúkról beszélgetni... Sok mindent megosztottam vele, de ez a téma tabu volt általában.
- Nem –ingattam a fejem, és öntöttem magamnak a kávéból.
- Elmondhatod –folytatta tovább.
- Minek? Hogy közöld még fiatal vagyok a pasizáshoz? –kérdeztem gúnyosan.
- Ne viselkedj így! –szólt rám, én pedig csak sóhajtottam egyet.
- Nincs senkim, csak Claire-el voltunk kajálni, meg csevegni –vontam vállat, és magamat is megleptem milyen könnyedén hazudtam.
- Értem –biccentett, majd úgy tűnt el is engedte a témát és a vállára vette a táskáját.
- Én mentem a fodrászhoz, majd találkozunk –ment ki a hátsókijáraton a garázsba. Roppantul örültem amiért véget ért ez a kínos beszélgetés. Megittam a kávémat, majd visszamentem a szobámba és a napom többi részét tanulással, meg sorozat nézéssel akartam tölteni.
Lando Norris
- Haver, hol a francban voltál tegnap este? –nézett rám Max ahogy kibotorkáltam a nappaliba.
- A városban –vontam vállat.
- De kivel?
- Carlossal –hazudtam, de aztán gyorsan rájöttem, hogy mekkora baromságot mondtam.
- Vagy is George-dzsal –javítottam ki magam, de már mindegy volt. Max tudta, hogy hazudok neki.
- Miért van olyan érzésem, hogy te becsajoztál? –kérdezte és egy pillanatra lefagytam.
- Rosszak a megérzéseid –morogtam.
- Ja persze –vigyorgott.
- Ki a csaj?
- Nincs csaj, és fogd be –turkáltam a hűtőben.
- Jól van, de remélem hamarosan bemutatod –vigyorgott tovább, majd pár pillanat múlva komoly nézésre váltott.
- Ma átmegyünk hozzánk? Milával beszélhetnél –a húga hallatán összerándult a gyomrom.
- Minek is? –kérdeztem, mintha nem tudnám.
- Hogy okoskodj helyettem is neki a fajtársainkról –felelte, és majdnem kicsúszott, hogy már megtörtént. Tegnap a lehető legbunkóbb kérdést tettem fel neki, de mentségemre szóljon, tényleg nagyon eldurrant az agyam ahogy elképzeltem azzal a barom Nate-el. Viszont az este további része remekül alakult.
- Szerintem elég érett hozzá, hogy meghozza a saját döntéseit –feleltem.
- Aha persze –forgatta meg a szemeit.
- Kérlek, haver! –nézett rám, én pedig úgy döntöttem rá bólintok. Legalább lesz okom felmenni Milához.
- Köszönöm! Örök hála, tesó! –mondta megnyugodva, majd tovább nyomkodta a tabletjét.
Délután felé mentünk át a Fewtrell házba, és egyedül Max és Mila anyukája tartózkodott a földszinten, aki éppen valamit főzött. Az egész házat belengte a finom illat, és csak ekkor döbbentem rá, hogy egésznap egy joghurton kívül semmit nem ettem.
- Mila? –kérdezte Max az anyukájától, aki a nappaliba vezetett minket.
- Fent van –felelte, majd Max rám nézett.
- Elmegyek mosdóba –jelentettem ki, mivel minél hamarabb túl akartam lenni a Max által adott feladaton. Eszemben sem volt a tegnapiak után Milával ilyesmiről beszélni, viszont más ügyben szívesen mentem fel hozzá.
- A konyhában leszünk –csiripelte Mrs. Fewtrell.
- Rendben –biccentettem, majd visszamentem az előszobába és onnan fel az emeletre. Mila ajtaja nyitva állt amikor megérkeztem a szoba elé. Ajtófélfán kopogtattam kettőt, mire Mila felém fordult az asztalától. Meglepettség suhant át az arcán, de azonnal kikapta a fülhallgatót a füléből.
- Szia, hát te?
- Szia, csak feljöttem benézni –vontam vállat, ő pedig csak összeráncolta a homlokát.
- Értem –mosolyodott el, én pedig beljebb léptem és halkan becsuktam az ajtót.
- Mi a helyzet? –sétáltam hozzá.
- Vizsgákra tanulok –vont vállat és a papírhalomra mutatott.
- De jó, hogy nekem ilyet nem kell csinálnom –jegyeztem meg, mire elnevette magát.
- Hát lennék a helyedben –felelte.
- Amúgy nem kellene visszamenned? Gyanús lesz, nem?
- Max tudja, hogy hozzád jöttem... Sőt ő küldött –vallottam be.
- Tényleg? Miért?
- Nate-es ügy miatt –sóhajtottam.
- Szóval tegnap ő hergelt fel?
- Aha, de lényegtelen –legyintettem.
- Azért jó lenne, ha nem látna többet a dolgokba –fintorgott, én pedig neki támaszkodtam az íróasztalnak.
- Ő már csak ilyen –vontam vállat.
- De legalább egy dolgot nem vesz észre –hajoltam le egy csók erejéig és pont ahogy elhúzódtam, hirtelen kinyílt az ajtó. Max belépett és szinte majdnem összeestem. Ha kicsivel később húzódom el, biztos meglát.
- Szeva kedves húgom –dobta le magát Mila ágyára teljesen lazán.
- Mondtam, hogy bejöhetsz? –kötözködött Mila.
- Mióta kell engedély? Mellesleg minden oké? –nézett ránk felkönyökölve.
- Igen. Lando elmondta mennyire turkálsz a magánéletemben –morogta, én pedig azonnal megszólaltam.
- Én nem ezt mondtam!
- De ez volt a lényeg –felelte Mila.
- Nincs semmi köztem és Nate között! És senkim sincs, szóval megnyugodhatsz –mondta, Max pedig ettől függetlenül gyanakodva méregette Milát.
- Jól van, de szemmel tartunk –jelentette ki, én pedig ismét rájöttem milyen szürreális helyzetbe kerültem. Maxnek fogalma sem volt arról, hogy éppen a szobában áll az a személy, aki állandóan megrontja a húgát. Velem akarja együtt megvédelmezni Milát, miközben amúgy tőlem akarja. Elcseszett az egész helyzet úgy ahogy van.
Instagram: dkamilla_iroioldal, dkamilla.ph
TikTok: dkamilla
