Mila Fewtrell
12. 03
Szabadedzésre Max-el együtt mentünk ki. A bokszutca feletti teraszokra ültünk ki, és figyeltük a köröző autókat. Lando egész jól ment a McLarennel, és a negyedik helyen végzett. De ahogy feljött hozzánk, az arcán semleges érzéseket véltem felfedezni. Régebben jobban örült az ilyen helyezéseknek, mint most.
- Elmegyünk kajálni? -kérdezte, ahogy lehuppant mellénk a versenyruhájában.
- Aha, de először zuhanyozz egyet -veregette vállon Max, mire Lando sértetten a bátyámra nézett.
- Seggfej vagy tudod?
A tesóm nem válaszolt, csak felállt majd rám nézett.
- Megyünk az autóhoz, kint megvárunk -mondta, egyszerre nekem és Landonak is.
Már késő délután volt, így inkább a vacsora jöhetett szóba és szóltunk Nirannak meg a többieknek, hogy elmegyünk kajálni. A fehér Mercedesben ülve elgondolkodtam azon, hogy Max ugyan mit reagálna elsőre, ha megtudná az igazat rólam és Landoról? Abban biztos voltam, hogy kiakadna és haragudna ránk, de lehet gyorsan elfelejtkezne a dologról... Vagy nem. Húsz perccel később Lando egy bézs nadrágban és fehér pólóban közeledett felénk. Meglepett a hirtelen stílus változása, de tetszett. Mondjuk neki minden jól állt.
- Mehetünk -pattant be a vezetőülésbe, és egy pillanatra bele nézett a visszapillantó tükörbe, a tekintetünk összetalálkozott. A tegnapi beszélgetésünk után úgy érzékeltem, hogy nem tetszett neki a visszautasításom, és most a tekintetével is ezt sugallta. Elindította az autót, majd kikanyarodtunk a parkolóból. Ahogy haladtunk kifelé, a rajongók körbe vették az autót és pár percre ismét megálltunk, hogy Lando pár autogramot kiosszon. Végül Maxnél is lehúzódott az ablak, és tőle is kértek képet. Én pedig próbáltam nem észrevehető lenni a sötét üveg mögött. Végül tíz perc után, sikerült kijutni a főútra és elindultunk az étterem felé. Nem éreztem úgy, hogy átkellene öltöznöm mert a fehér ruha, ami rajtam volt elégnek tűnt egy étterembe. Mire oda értünk, már kezdett sötétedni, így a közvilágítás alatt sétáltunk be. A hatalmas helyiségbe belépve, azonnal táblák jelezték, hogy az étterem jobb oldalt található, míg a bár a bal oldalt, és a mosdókhoz pedig egyenesen kell menni.
Maria, Niran és Steve már az asztalnál ültek, amikor mi is oda értünk. Mosolyogva fogadtak minket, majd a kerek asztalnál pont a testvérem és Lando közé kerültem. A McLaren pilóta nagy meglepetésemre, nem próbálkozott a combom simogatásával és biztos voltam benne, hogy nem Max miatt hanem mert neheztel rám.
- Jónak érzed az autót? -szólalt meg Steve és Landora nézett.
- Igen, elég jó most, de a dobogóra nem fogok vele feljutni -sóhajtotta, és az étlapot vizsgálta.
- A lényeg, hogy jó pontokat szerezz -felelte mellettem Max, és hirtelen megakadt valakin a szeme.
- Vöröskód -vágta vállba Lando-t mögöttem átnyúlva. A srác mellettem felkapta a fejét, és én is követtem a tekintetét. Egy lány banda érkezett az étterembe, és úgy tűnt, hogy a testvérem undorítóan beindult rájuk. De ez nem is érdekelt, csak az, hogy úgy tűnt Lando vehető rájuk. Megforgattam a szemem, majd inkább én is az étlapot böngésztem. Félórával később már az ételeink felett társalogtunk, szerencsére Max is hagyta a lányokról való témát, vagy is csak azt hittem, hogy elengedte a dolgot. Miután a lány csapat befejezte a vacsorát, felálltak majd pont a mi asztalunk mellett elsuhantak és a bár szót emlegették, erre pedig Max ismét felkapta a fejét.
- Megyünk a bárba -közölte.
- Landonak pihenni kellene -szólalt meg Maria, amiért elképesztően hálás voltam.
- Majd pihen -legyintett, és a félig üres tányérjától felállt majd Lando-t is felhúzta, aki szó nélkül követte a bátyámat. Bár bosszantó volt az érzés, még is féltékenység suhant át a testemen. Az étvágyam elment és inkább letettem a villámat, majd hátra dőltem a székben.
- Na én is megyek és átnézek a bárba -állt fel Steve, majd Niran is így tett. Maria átnézett az asztal felett és egyenesen rám.
- Megyünk mi is?
Elhúztam az ajkam, majd lassan bólintottam. Maria felállt, és én is így tetettem, átindultunk az épület másik felébe. A bárban hangosabb zene szólt, mint az étteremben és sokkal többen voltak, mint képzeltem. A kisebb tömegbe bele bonyolódtunk, és a pulthoz kászálódva megpillantottuk Max-et és Lando-t ahogy a lányokkal beszélgetnek. A gyomrom összerándult, majd elfordítottam a fejem.
- Maria, gyere! -lépett hirtelen elő Niran, majd behúzta táncolni a lányt. Egyedül maradtam a pultnál, és mivel még csak tizennyolc voltam, így esélyem se volt valami erősebb italt kikérni.
- Összeállt a kép -lépett hirtelen mellém valaki, és először nem is voltam benne biztos, hogy nekem beszél az idegen férfi. Jóval idősebb volt, mint bárki a társaságomban, és a borostája is erről árulkodott.
- Tessék? -néztem a férfire, aki kék öltönynadrágban és fehér ingben ült le a mellettem lévő bárszékre.
- Azt hittem, hogy a két fiú közül az egyik a barátod, de úgy tűnik szerencsére tévedtem -lassan világossá vált, hogy a férfi már az étteremben is figyelt. Kicsit ijesztőnek találtam, de ahogy Lando felé néztem és összetalálkozott a tekintetünk, szerettem volna, ha ő is azt érzi, amit én. A férfire mosolyogtam, és próbáltam lazának tűnni.
Instagram: dkamilla_iroioldal, dkamilla.ph
TikTok: dkamilla
