Mila Fewtrell
12. 23.
Ha a Fewtrell család utazni készül, az egyenlő a káosszal. Anya ilyenkor teljesen kiborul idegileg, apa pedig inkább a garázsba megy ki valamit szerelgetni, hogy még véletlenül se fussanak össze. Mondjuk ezt igazán megértem. Én nyugodtan pakoltam a bőröndömbe, amikor valaki csengetett. Vártam pár pillanatot, hogy anya hátha kinyitja, de a harmadik csengésnél leindultam. Az ajtóban Nate állt, és mivel az étterem óta nem beszéltünk, így meglepett a váratlan felbukkanása.
- Szia! –köszöntem, és próbáltam nem meglepettnek tűnni.
- Helló... Zavarok? –kérdezte, mire megingattam a fejem és beljebb engedtem.
- Gyere fel, éppen pakolok –böktem a lépcső felé. Telefon nélkül elég sokat gondolkoztam tegnap, és még mindig furcsa volt számomra, hogy Nate valójában hogyan is érez irántam.
- Csak bocsánatot akarok kérni –mondta, miközben felfelé haladtunk.
- Miért? –kérdeztem, de igazából jól tudtam miért.
- Amiért bunkó voltam –válaszolta, és ahogy beértünk a szobámba leült az ágyam szélére.
- Clairetől is bocsánatot kellene kérned –jegyeztem meg és tovább pakoltam.
- Nem áll velem szóba, szóval most eléggé lehetetlenség tőle bocsánatot kérni –motyogta.
- Majd megbékél –legyintettem, de igazából nem voltam benne olyan biztos. Claire szerelmes volt és pillanatnyilag összetörték a szívét... Ezt nem lehet egy bocsánat kéréssel elintézni.
- Na és holnap indultok? –terelte a témát, majd a félig teli bőröndömre nézett.
- Igen –biccentettem, majd eszembe jutott, hogy őt is meghívtam. Igazából eszemben sem lett volna felhozni a dolgot, de úgy éreztem mintha Nate pont felakarná hozni a felajánlásomat.
- Szóval beszéltél a szüleiddel vidékről? –érdeklődtem, majd a hajvasalómat is belesüllyesztettem az egyik rekeszbe.
- Erről is akartam veled beszélni –feszengett észrevehetően.
- Mondd csak –néztem rá egy pillanatra.
- Anyuék azt mondták, hogy karácsonyra is elmehetek, mert nekik túl sok a meló –meglepett ez a fordulat, és a gyomrom összerándult. Ezek után már nem lenne szép valami kifogást találnom, hogy ne jöjjön.
- Hát ez remek, akkor holnap velünk tartasz? –játszottam a szerepemet.
- Hát, ha még áll a meghívás, akkor igen –felelte.
- Persze, nagyon örülök, hogy tudsz jönni –mosolyogtam rá, de őszintén nem tartottam már jó ötletnek a dolgot.
12. 23.
Lando Norris
- Nem írt Mila, hogy mikor érnek ide? –kérdezte anya Maxtől.
- Nem –vont vállat a haverom. Minimálisan megnyugtatott, hogy Maxnek sem írt, mert nekem napok óta nem válaszolt. A hívásaim és az üzeneteim is hidegen hagyták. Időm nem volt elmenni hozzá, így fogalmam sem volt mi van vele. Legutóbb nem váltunk úgy el, hogy haragudnia kellene rám, de végül is kitudja.
- Mindegy, csinálok addig szendvicseket, biztosan éhesek lesznek –mondta anya, majd a konyhába átsétált, ahol a pult tele volt szatyrokkal. Ide felé jövet bekellett vásárolnunk, mivel mindenki attól félt, hogy éhen halunk vidéken.
- Kipakolunk fent –lépett mellém Savannah a kisbabával a kezében.
- Oké –vontam vállat, és őszintén nem értettem ezt miért jelenti be nekem.
- Vigyázol addig Milára? –kérdezte, mire kicsit beparázva néztem a csöppségre.
- Öhm, persze –vettem át a babát, aki nagy szemekkel nézett rám. Hátra dőltem a sarokülőn, majd megsimogattam az apró arcát.
- De jó illatod van –jegyeztem meg, és mintha értette volna mosolygott egyet.
- De cuki vagy –hajolt közelebb Max.
Igazából nagyon elvoltunk Milával, akinek csak gügyögni kellett és nevetgélt, meg a pici kezeivel hadonászott.
- Megjöttek! –szólalt meg apa, mire teljesen kizökkentett.
- Kimegyek eléjük –mondta, és Max is felpattant. Én pedig nem mehettem sehova, mivel Mila nem volt úgy felöltözve. Ezért csak felálltam majd az ablakhoz sétáltam vele.
- Nézd csak Max családja is megérkezett –mondtam a babának, majd ahogy az ablakon kinéztem, a fekete Toyotából nem csak a Fewtrell szülők és Mila szállt ki, hanem egy idegen srác is. Kellett pár pillanat mire felfogtam, hogy az a Nate pasas, aki miatt múltkor összekaptam Milával. A mellkasomban furcsa érzés keletkezett, és egyáltalán nem tetszett. Még is ez minek jött velük? Ahogy elindultak befelé, a kisbabával a kezemben visszamentem a nappaliba és leültem a fotelba.
- Olyan édes vagy! –néztem a csöppségre, aki nagy szemekkel figyelt és mosolygott. Puszikat nyomtam a pici kezeire, majd pont ebben a pillanatban kinyílt az ajtó és Mila belépett.
- Sziasztok! –köszönt, és azonnal összetalálkozott a tekintetünk.
Mindenki bejött és hangzavar telítette be a házat, közben pedig Savannah is lejött, aki átakarta venni tőlem a babát.
- Elvagyunk most, nem adom oda –közöltem, mire elnevette magát.
- Jól van –ült le a sarokülőre.
- Ki ez a tündér? –jöt, mellém Mila, mármint a felnőtt Mila és a kisbabára mosolygott, aki a kis kezeit felé nyújtogatta. Savannah közben beszélgetni kezdett, így megszólaltam.
- Miért nem válaszoltál az üzeneteimre? –kérdeztem halkan.
- Elvesztettem a telefonomat, bocsi –húzta el az ajkát.
- Ez valami kifogás?
- Dehogy az! Tényleg nincs most telefonom –sóhajtotta, majd megsimogatta a baba arcát.
- És ez minek jött? –céloztam minden jel nélkül Nate-re.
- A barátok vagyunk, szóval elhívtam –vont vállat.
- Barátok mi? –gúnyolódtam, amit egyáltalán nem díjazott.
- Ne legyél gyerekes –szólt rám, majd felegyenesedett és visszament Natehez, aki apámmal beszélgetett. Úgy van, még ő is áruló!
- Legalább te szeretsz –néztem a babára, aki kezdett elaludni a kezembe.
- Mi a helyzet, Lando? Már te is apuka lettél? –ült le Mr. Fewtrell velem szembe.
- Nem, még egyelőre a nagybácsi szerepben mozgok –feleltem, majd akaratlanul is követtem Milát a szememmel ahogy felment az emeletre, Nate pedig követte. Ha ezek egy szobába fognak kerülni, én biztos kiakadok!
- Sav –szólítottam meg a tesóm feleségét, aki azonnal felém fordult.
- Elaludt –mondtam, mire elmosolyodott.
- Felviszed a szobánkba? –nézett rám, mintha ez valami nagy kérés lenne.
- Persze –bólintottam, majd felálltam a fotelból. Pont jól jött ez, mert így megtudom, hogy Mila melyik szobát válassza és hogy az a gyökér vele alszik-e ma éjjel.
Instagram: dkamilla_iroioldal, dkamilla.ph
TikTok: dkamilla
