Mila Fewtrell
12. 23.
Pár pillanatra megfagyott a levegő a szobában, majd Landotól jött egy olyan reakció, amire nem számítottam.
- Te még is mit keresel itt? –lökött egyet Nate-en, mire felpattantam azonnal az ágyról.
- Ezt én kérdezhetném inkább, nem? –lökte vissza Lando-t.
- Elég legyen! –csitítottam őket, és Lando elé léptem.
- Nate, reggel megbeszélhetnénk ezt? –néztem a srácra, akinek a szemében vegyes érzelmek kavarogtak.
- Szerintem mindent értek magyarázat nélkül is –került meg minket, majd kivágta az ajtót. Nagyon reméltem, hogy senki nem hallott semmit, így csendben vártam pár percet mielőtt becsuktam volna az ajtót.
- Még is, hogy gondoltad, hogy így neki rontasz? –támadtam le Lando-t, mire sértettség és düh tükröződött az arcáról.
- Miért volt itt? Mi lett volna, ha nem nyitok be? –kérdezte, és úgy tett mintha megcsaltam volna. Vicces, hogy együtt sem vagyunk.
- Nem lett volna semmi! Éppen mondani akartam neki, hogy nem aludhat velem! –közöltem.
- És ezt higgyem is el?
- Igen, mert ez az igazság! Most teljesen lebuktattál minket! Időkérdése és nagy szarban leszünk, Lando! –a testemen végigfutott az ideg.
- Majd kitalálunk valamit! –motyogta halkan, majd ledobta magát az ágyra.
- Igen, mit? Legalább nem támadtál volna rá –sóhajtottam, és leültem mellé.
- Bocs, Mila –fogta a fejét.
A félhomály uralkodott még mindig a szobában, de a feszültség is jelen volt. Fogalmam sem volt, hogy mi fogad majd holnap reggel, azaz inkább ma reggel és egyszerűen bele sem akartam gondolni.
- Elkellene menned, ne rontsunk a helyzeten –mondtam kimérten.
- Csak pár percre nem dőlhetnék le itt? –kérdezte annyira kisgyerekesen, hogy egyből megsajnáltam.
- Pár perc –húzódtam fel az ágyon, majd ledőltem. Lando pedig szintén így tett, viszont minden előzetes nélkül a nyakamba fúrta a fejét és átölelt. Az illata beterítette körülöttem a levegőt és a szívemet megdobogtatta ahogy hozzám bújt.
- Hiányoztál –mormogta.
- Te is nekem! –szakadt ki belőlem.
A meglepő az volt, hogy nem akart többet... Nem tapizott vagy célozgatott, csak átölelt. A szívem pedig repesedt és most éreztem magam a legnagyobb csapdában.
Kora reggel Lando karjaiban ébredtem, és pár pillanatig nagyon kellemesen éreztem magam, aztán eszembe jutottak a pár órával ezelőtt történtek és kipattantak a szemeim.
- Lando –lökdöstem a vállát, mire nagy nehezen felébredt.
- Hm?
- Reggel van! –néztem rá, mire nagy nehezen felfogta, amit mondtam.
- Basszus! --ugrott ki az ágyból.
- Reggelinél találkozunk –nyomott egy csókot a homlokomra, majd lassan kilépett a folyosóra.
Mivel Nate-el nagyon beszélni akartam, így gyorsan felöltöztem és átmentem a szomszéd ajtóhoz. Bekopogtam, de semmi válasz nem jött.
- Nate –szólítottam meg. Választ ismét nem kaptam.
- Nate, kérlek! –sóhajtottam, majd hirtelen kinyílt az ajtó.
- Mi van?
- Kedvesebb nem lehetnél?
- Pont vele kell kavarnod mi? Eléggé szánalmas vagy ugye tudod? --kérdezte.
- Még is miért lennék szánalmas? Mert nem veled vagyok vagy mi?
- Mert oda adtad magad ennek a nyomoréknak –röhögött a szemembe.
- Ne merj így beszélni róla! –mordultam rá, mire ismét jót nevetett rajtam.
- Leszarom! Összepakoltam és hívtam egy taxit! Nem kell ez a színjáték! –csapta be előttem az ajtót. Felzaklatott a beszélgetésünk, de egynek örültem, hogy lelép. Talán így nem árul el minket...
Lando Norris
Ahogy leindultam az emeletről, útközben felkészítettem magam arra, hogy esetleg Max neki futásból pofánver. De, amikor leértem csak apám és Mr. Fewtrell húzott be az ajtón egy nagy fenyőfát. Max pedig videózta őket.
- Jó reggelt! –köszöntem, mire semlegesen visszaköszönt mindenki. Szóval ez a barom nem köpött még. Mila pont mögöttem jött le, így nem feltűnően hozzá tudtam szólni.
- Hol az a barom?
- Elment –felelte, mire lefagytam.
- Mi? –próbáltam visszatartani a vigyoromat, de nem sok sikerrel.
- Jól hallottad –ment tovább a konyhába.
Hogy lehet ekkora mázlim? Nem csak a lebukásunk miatt, hanem így Milát teljes egészében kisajátíthatom míg itt vagyunk. Miközben én örültem a kialakult helyzetnek, apa és Mr. Fewtrell sikeresen felállították a fát.
- Jól van gyerekek! Kivállalja a díszítést? –körbe néztem a szobában, majd a konyhába átnézve Mila felrakta a kezét, miközben kávézott. Automatikusan én is felraktam, és másnak eszében sem volt.
- Remek, akkor a garázsból majd hozzátok elő a dobozt –mondta apa, én pedig biccentettem.
Én is elakartam indulni a konyhába, de Max megállított.
- Hallod –húzott ki magával a teraszra, ahol rettenetesen hideg volt. A hátsó kertet ellepte a hó, és a mögötte lévő erdő is fehérbe borult.
- Mondd –néztem a haveromra, akinek a tekintetében értetlenség tükröződött.
- Nate elment, de hagyott egy levelet nekem –húzott elő egy papírt a melegítőjének a zsebéből, és a gyomrom azonnal összerándult. Max a kezembe nyomta, én pedig kinyitottam.
" Szemmel kellene tartanod a húgod" -ez állt a papíron mire idegesen felnevettem.
- Ez most valami vicc?
- Nem tudom, komolyan kellene vennem, nem?
- Szerintem ez a gyerek csak bekarja sározni Milát –feleltem.
- Miért véded állandóan? Értem én, hogy semmi rosszat nem nézel ki belőle... Sőt én se! De mi van, ha belekeveredett valamibe? –idegeskedett, én pedig legszívesebben most agyonra vertem volna azt a barom Nate-et.
Instagram: dkamilla_iroioldal, dkamilla.ph
TikTok: dkamilla
