Egy új Madrigal [ Camilo Madrigal ff ]

Valentin Nap

'... But I love You so ...'

❗Hosszú rész❗

--------------------------------------------------------------

Kezdett későre járni már, elég sokáig néztük az égen tündöklő tűzijátékokat. Nem akartam elmenni onnan, olyan jó és megnyugtató érzés itt állni és bámulni az eget. Mellesleg, érezhettem Camilo illatát és heves szívverését. Szerintem akkor ő is ugyan úgy érzett, mint én.. izgatott volt, de egyben nyugodt is, megnyugtatta, hogy jól érezzük magunkat, bár ez nem csoda, hisz ekkora bulit rendezni, a tudtom nélkül, nagyon meglepett, de imádtam. Mikor már kezdtek elmenni az emberek, mert hát lehetett már olyan este 9 óra, elkezdtek pakolászni a többiek, de este? Ilyen későn? Én biztos nem fogok ilyenkor már pakolászni és ezzel szerintem legjobb barátom is így van, főleg, hogy ő a lustaság királya, egyszeri alkalom volt ez a buli is szerintem. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy elkezdett húzni felfelé. Lógni akar a munka alól? Nem is ő lenne. Ám ez nem ment olyan könnyen..

-Ti meg hová tartotok? -jött a kérdés Abuela felől, tudtam, hogy nem ússzuk meg a munkát..
-Oh, Abuela!! Jó volt a buli, mi? -kezdte el terelni Camilo a témát és nevetgélt kínosan Abuela felé, aki elég morcosnak tűnt, hogy nem akarunk segíteni.
-Segíteni ki fog az elpakolásban? Nagy rumli maradt, utána mehetnél aludni, ha ennyire akarsz már lógni, de a munka az munka! -helyeselt Abuela.
-Várjunk, nekem nem kell segítenem? Szívesen maradok, van időm! -vontam kérdőre a dolgot, mert engem nem említett meg, pedig ugyan úgy részesnek kéne lennem ebben.
-Jaj drágám, dehogy, téged ünnepeltünk! Nyugodtan menj pihenni, biztos fáradt lehetsz már.
-Na de Abuela!! Velem mi lesz? Kiver az álom, látod? -úgy csinált, mintha egy sírból kikelt zombi lett volna, majdnem elkapott a nevetés, de muszáj volt kibírnom. Nagyon nem akar Camilo pakolni, bár megértem, ilyenkor ki ne akarna már ágyban lenni??
-Uh, jó, legyen, nem kell segítened, de ezt a lógást valamikor még le kell dolgoznod!
-Mi?? Ez nem igazság!! -mérgelődött szegénykém.
-Gyere, menjünk fel mostmár, fáradt vagyok -és ezzel el is indultunk a szobám felé, viszont nem hagyott magamra, jött ő is a szobámba, fura.. Ha én lennék ő, akkor már rég elegem lett volna saját magamból és húznék a szobámba, hogy 'Végre szabadság', igaz, barátok vagyunk, de tuti jól esik néha neki is egy kis szabadság, főleg egy ilyen hosszú nap után. Ahogy beléptünk a szobámba, ledobta magát az ágyamra és sóhajtott egy nagyot.

-Uh, jó kis nap volt, nem? -mosolygott rám elégedetten.
-Igen, nagyon imádtam, de ideje lenne aludnunk, nem gondolod? Kicsit későre jár, és én is meg szerintem te is eléggé fáradt vagy már.
-Oh, nem gond, ha ma maradok? Vagyis, gondoltam, miért ne tarthatnánk ilyen 'pizsi-partit', ha már ilyen menő bulid is volt. Vagy túlzás? Mert ha szeretnéd elmegyek, csak tudod szerettem volna még veled maradni.. -hadarta le ezt az egészet nekem, ahjj, annyira édes, nem tudok neki nemet mondani. Nem tudom, mennyire fogom viszont kibírni a jelenlétét, bár régen is aludtunk együtt, igaz, lehettünk kb 7 évesek, de most ez se lesz sokkal különb, remélem..
-Maradhatsz, de ne merészelj engem korán felkelteni!! -vágtam durcás képet és kezdtünk el nevetni.
-Ahogy óhajtja, hercegnőm, nem fogom felkelteni kegyét -hajolt meg az ágyon ülve, majd leültem mellé.
-Hm, lehet enyém az ágy bal oldala? Legszívesebben az egészet elfoglalnám, de itt vagy, szóval neked is kell egy kis hely.
-Haha, de vicces valaki, van föld is, ha ott kényelmesebbnek éreznéd a szunyókálást -gúnyolódtam vele, ha már ő is ezt akarta tenni, de nyilván nem hagyom magam.
-Áhh, szóval így játszunk? Legyen, de ne várd el, hogy ez a harc után te maradsz fent az ágyon, mivel egyértelműen én nyerek, mint mindig -magabiztosan helyeselt nekem, annyira butus szegény, de ezt imádom benne, mindig feldobja a napjaim, legyen bármilyen kedvem, ő az, aki meg tud mosolyogtatni és nevettetni.
-Huuha, de félek tőled. Most mi lesz, lelöksz a saját ágyamról? Vagy hogyan tervezed, hogy te nyered meg ezt a harcot?
-Hát, mivel nincs szívem kitaszítani innen téged, ezért maradhatsz, de ezt akkor is én nyertem -vágta be azt a tipikus Camilo mosolyt.
-Uhm, miért is nyertél? -ekkor megfogta a kezem és a karjaiba rántott. Azt hittem ott halok meg, még a föld is jobb választás lenne, mert így nem fogom bírni ezt az estét. Szerintem a fejem is paradicsom vörös lehetett, de az volt a szerencsém, hogy nagyjából sötét volt odabent, csak a kis éjjeli lámpa égett. Itt el is engedett..
-Oh, veled mi lett? Meleged van? Nem vagy lázas? -kezdett el kérdezősködni.
-Jaj, öhm, dehogy, jól vagyok, semmi bajom!! -nevettem fel kínosan és ráztam meg a fejem, biztos nagyon piros lehettem ezek szerint és a sötétség sem az én oldalamon állt..
-Hm, szerintem ennyire nem volt megható ez az ölelés, vagy de? -mosolygott rám huncutul, MIÉRT TUDJA, HOGY MIATTA VAN??
-Nem, dehogy!! Nem amiatt van!! Ez butaság, nem -megfogta a kezem és pillangó társaim megint visszatértek hozzám, örülök nekik, nagyon...
-Hé, nyugi, csak húzlak, tudod hogy nem zavarnak ezek a dolgok, jól esik, hogy ilyen hatással vagyok rád -kaptam egy kedves mosolyt, sikerült megnyugodnom nekem is ettől a mondatától, olyan édes, hogy így gondolja, nem is tudtam.. Lehet kicsit őszinte dolgokról is kéne beszélgetnünk, mert már rég volt szó a kettőnk véleményéről, hogy ki-mit gondol a másikról..
-Uh, elfáradtaam.. Aludjunk lassan, okés? -nyűgösködött miközben hátra vetette magát az ágyon.
-Figyelj csak Camilo..
-Hm?
-Te mit gondolsz rólam? Elég jó barát vagyok számodra..? -nyögtem ki nagy nehezen a kérdést.
-Jaj, ne csináld máár!! Hogyne lennél jó barát. A legjobb, jobbat nem is kívánhatnék magamnak! Sok dolgon átsegítettél az évek során, és te vagy az, aki feldobja a mindennapjaimat. Nélküled nem éltem volna túl idáig, és ezeket a buta kérdéseket felejtsd el, rendben? Tudhatnád, hogy imádlak bolondkám~ -hát, nem kell szerintem semmit mondanom ezzel kapcsolatban, nagyon jól estek a szavai, és a becézése a végén, uhh, imádom ezt a fiút.. túlságosan is..
-Na, ne törd tovább a kis fejecskéd, aludjunk, mert meghalok, ha 5 percen belül nem az álmaimban járok -kezdtünk el nevetni, majd befeküdtem mellé, ő a bal oldalon, én a jobb oldalán az ágynak, bár ezt a távolságot nem nagyon tartotta be, mert ahogy lefeküdtem, át is ölelt. Csodás, jó lesz, ha reggelig kibírom így..
-Jó éjt picur~ -suttogta bele a fülembe, a hideg végig futott rajtam a rekedtes hangja miatt, meg az a picur.. nagyon kellett oda.. Hmm, lehet megviccelem én is..
-Neked is, macikám -éreztem, ahogy erősebben megszorít, szerintem ezzel a sírba küldtem én is, de most na, ugyan ezt kapom tőle mindennap!! Megérdemli..
-Mhmm, ez tetszik.. -kuncogott bele a nyakamba, KÁR VOLT, ESKÜ. Csak rosszabb lett, vagyis, nem, NEM TUDOM. Nem nagyon volt időm viszont ezen gondolkoznom, mert ekkor kivert az álom..