Egy új Madrigal [ Camilo Madrigal ff ]

Meg ne tudják

'Got a secret ... can you keep it?'

--------------------------------------------------------------

A tegnap este után még mindig az a bizonyos eset járt a fejemben, ahogy ketten egymás közelségét élvezzük. Nem tudtam kiverni a gondolataimból, bár egy ilyen dolgon ki tudna csak úgy elmenni gondolkozás nélkül?? Nem tudom, hogy helyesen cselekedtünk e, vagy sem, de be kell valljam, nagyon élveztem ... Az illata, érintése, hogy ott volt mellettem és azt tette velem.. mintha az álmaimban jártam volna. Még mindig nem tudom elhinni, hogy akit régóta szerettem, a legjobb barátom, ő most viszonozza az érzéseimet és az is kiderült, hogy talán ő még régebb óta érzett irántam valami többet szimpla barátságnál. Ezek a gondolatok csak még boldogabbá tesznek. Azt akarom, hogy örökké mellette maradhassak, hogy szerelemben élhessem le vele az életem, sosem akarom elveszíteni ezt a fiút, ő a mindenem.. Amíg ezeken agyaltam és az ágyon fekve a plafont bámultam, Camilo keze rajtam pihent és kócos haja pedig az arcomba lógott. Valószínűleg ő még alszik, nagyon ki volt már tegnap is fáradva. Olyan gondolatok is átmentek már a fejemben, hogy milyen reakciója lenne a családnak arra, hogy mi együtt vagyunk? Jól fogadnák? Vagy elutasítanának minket? Uhh, nem tudom.. Ez az a dolog, amitől a legjobban félek. Félek, hogy nem fog nekik tetszeni a hír és valami baj lesz belőle..
-Te mióta vagy ébren.. ? -mormogta a mellettem fekvő fiú, azt hittem alszik.
-Oh, hogy én? Nem olyan régóta -válaszoltam előbb feltett kérdésére és nyomtam egy puszit az arcára, ugyanis a nem régiben vállamon pihentetett fejét lerakta a párnára, hogy rám tudjon nézni.
-Nekem ne hazuudj! Ha nem régóta lennél ébren a hangod se ilyen lenne.. -durcázott be és morcos tekintetet vetett rám, olyan cuki..
-Jó, talán van már egy órája, hogy ébren vagyok, de ez semmiség, kipihentem magam -mondtam nyugtatólag neki és beletúrtam a már kócos hajába.
-Mhmm ... hagyd már a hajam, így is olyan, mint egy fészek -bújt be a takaró alá morogva, esküszöm mindjárt megzabálom.
-Csak hogy tudd, azzal a kis fészek fejeddel is helyes vagy, Madrigal -mondtam neki mosolyogva.
-Tényleg.. ? -lassan kibújt a takaró alól én pedig beleegyezően bólintottam.
-Hmm, te pedig mint mindig, most is gyönyörű vagy, Mi amor.. -ahogy ezt kimondta végig futott rajtam a hideg és ha ez nem lenne elég, még egy csókot is nyomott ajkaimra a bókja után.. Fel akartam gyulladni, testem bizsergett és pillangók táncoltak a hasamban. Mindig ilyen érzés kap el, ehhez nem lehet hozzászokni..
-Nocsak, elpirultunk édesem? -cukkolt a fiú huncut mosollyal a szája szélén.
-Uhh, hagyjál már!! -és ezzel hátat fordítottam neki, de ő nem hagyta és megölelt ... hátulról ... A szivem egyre hevesebben vert, közben azért próbáltam valamennyire lenyugodni, még ha nem is ment olyan jól. Egy kérdés meg zavart, a kérdés, amin nem régiben rágódtam, hogy vajon mit szólnának a kapcsolatunkhoz.. Nem is vártam a kérdéssel tovább, érdekel, hogy ő mit gondol erről.
-Szerinted mit mondanának arra a többiek, hogy mi együtt vagyunk? -tettem fel a kérdést.
-Szerintem? Hmm, örülnének neki -mondta a választ, de én ezt nem hiszem el olyan könnyen..
-Ne hülyéskedj már, mindenki csak nem örülne neki!! -vágtam rá.
-Anyáék tuti, hogy kirobbanának az örömtől és a többiek is tuti örülnének nekünk, tudod miért? -kérdezte, közben arcomat kezdte el simogatni.
-Na miért?
-Első érv, bírnak téged. Sokat szoktál segíteni és örömmel állsz oda bárki elé, akinek a te bíztatásodra vagy bármi másra van szüksége. Második dolog, hogy valószínűleg sejthetik ezt az egészet ami köztünk van.. szóval annyira nem lenne nagy teher a számukra, ha a mi szánkból hallanák az igazságot -fejezte be mondandóját, na de várjunk csak.. HONNAN SEJTENÉK??
-Álljunk meg egy pillanatra, miből gondolod, hogy ők tudnak erről?? -fordultam hirtelen a megszeppent fiú felé.
-Háát, lehet az is, hogy Dolores valamit kikotyogott, mert tegnap is faggatni akartak minket. Vagy mikor anya benyitott hozzánk.. A nők mindent túlgondolnak!! -válaszolt kicsit idegesebben már, nem tudom.. lehet igaza van. Mi van, ha tényleg sejtenek valamit?
-Mikor tervezed nekik elmondani.. ? -tettem fel félénkebben a kérdést.
-Amikor te jónak érzed azt, señorita -küldött felém egy halvány mosolyt és nyomott egy puszit a számra. Szerintem még bőven ráér ez a dolog.. Kicsit mi is tudunk egymással foglalkozni még és aztán majd elmondjuk. Igen, ez így jó lesz! Miközben ezen agyaltam és a fiú engem átkarolva játszott a hajammal valaki benyitott egy határozott mozdulattal, vagyis, inkább betörte az ajtót..
-Camilo!! Az ég áldjon meg, hasadra süt a ... nap ... -dadogta a meglepődött Pepa az ajtóban állva és ahogy engem meglátott egy kisebb szivárvány jelent meg a feje fölött, csak ez hiányzott..
-DIOS MÍO, MAMÁ!! Hányszor mondjam el, hogy KOPOGJ! -ült fel gyorsan a fiú és anyjára förmedt, én meg csak nézelődtem zavaromban..
-Jaaj, ugyan már, ide akkor jövök be amikor akarok és ahogyan akarok!! Különben is már reggeli idő van és mindenki rátok vár, szóval ne most turbékoljatok, hanem majd evés után! -szólt az anyja és kicsörtetett az ajtón azt becsapva maga után. Nagyon jó, most azt hiszi, hogy együtt vagyunk, fasza.. Még jó, hogy később akartuk elmondani.
-NEM TURBÉKOLUNK MAMÁ, CSAK BESZÉLGETTÜNK!! -kiabált anyja után a mérges fiú, nem csodálom, hogy dühös.
-Hé, nyugi, majd mindent megmagyarázunk -felültem és rádőltam a hátára, hogy egy ölelésbe tudjam zárni.
-De ... de most majd mindenkinek elmondja.. -aggodalmaskodott tovább Camilo, de én elcsitítottam és ezt mondtam neki nyugtatólag:
-Nem az a lényeg, hogy ő mit látott és mit gondol, hanem hogy mi hogyan mondjuk el és hidd el, minden rendben lesz! -majd nyomtam egy puszit a nyakára és felpattantam az ágyról.
-Elmentem felöltözni, lent találkozunk! -kacsintottam egyet és átmentem az én szobámba valami ruha után kutatni. Miután megtaláltam a tökéletes hacukát mára, megcsináltam a hajam és felvettem pár karkötőt és egy nyakláncot is a ruhám mellé, így már kész is vagyok a mai napra! Mikor már a lépcsőnél jártam, megláttam Pepát, Camilot és ... Abuelát beszélgetni a lépcső aljánál. Gyorsan elbújtam és elkezdtem hallgatózni.