Egy új Madrigal [ Camilo Madrigal ff ]

Majd megértik..

'They say I'm good, but not good enough as if somehow I'm liked, but never loved...'

--------------------------------------------------------------

-Itt meg mi történik? -jelent meg a lépcső alján barátom kócos hajjal, biztos jól el volt dugva az a társas..
-Dios mío, señorita, téged meg mi lelt? -jött oda hozzám és amint ideért maga felé fordított. Ahogy látta az arcomon legördülő könnyeket, dühös tekintet ült az arcára. Végignézett mindenkin, majd vállamat átkarolva szólt hozzá Abuelához.
-Te tetted ezt vele? -kérdezte teljes komolysággal a nő szemeibe nézve.
-Én nem tettem semmit, csak az igazat mondtam el neki!! -válaszolt mérgesen, nem akarom, hogy ő is belekeveredjen ebbe az egészbe..
-Milyen igazat, ha?? Hallani akarom, MOST! -tört ki hangosan Camilo, nagyon mérgesnek tűnik, de nekem valahogy szabadulnom kell innen, el akarok tűnni a világról is..
-Képzeld, Camilo.. az itt a baj, hogy együtt vagytok!! Ennek a lánynak nincs haszna a család számára, előtted még szép jövő állhat, de ő elrontja ezt! Vedd már észre, nem húzhat bele a rosszba, milyen hatással lenne ez az Encantónkra? -magyarázta a nő.
-Camilo, had menjek el.. -mondtam zokogva a fiúnak, de ő nem engedett.
-Kérlek ... -könyörögtem tovább neki, majd Mirabel odaszólt, mindenki figyelt minket, tehát ő is itt volt.
-Engedd el -mondta és ekkor Camilo elengedte a vállamat, egyből odaszaladtam a lányokhoz és a nyakukba estem zokogva, jól esett, hogy nekik kisírhatom magam..
-Fel tudod te egyáltalán fogni, hogy mit tettél vele?? És akkor mi van, hogy együtt vagyunk? Hasztalan, HASZTALAN?? Na itt volt elég ebből az egészből.. Telibe szarok az Encantódba, sőt, MINDENBE! Nem érdekel, hogy mit gondolsz rólam, hogy mi lesz velem, de őt ne merd bántani.. Ilyen nehéz elfogadni, ha valaki szeret valakit? Te nem szerettél soha senkit még igazán?? A szerelmet nem lehet csak úgy elhesegetni, ha valakit szeretsz, fogod is.. Nem mások fogják az én életemet meghatározni és ha ez nem tetszik, mindketten elmegyünk innen!! -hadarta le idegesen a fiú, Abuela szóhoz sem jutott.. Ekkor valami eszembe jutott, nem szabadna gyengének mutatnom magam, nem! Kibújtam Mirabel és Dolores öleléséből, letöröltem a könnyeimet és komoly arccal odaálltam barátom mellé. Ideje nekem is megmondanom, hogy velem és az érzéseimmel jobb, ha nem viccelődik ez a nő..
-Figyel, Abuela.. NEM érdekel, hogy mit gondolsz rólam, lehetek haszontalan a szemedben vagy bármi más, de hagyj minket békén! Szeretjük egymást és kész!! Az meg hogy most őt is kiosztod, felejtsd el, mert ne merd hibáztatni Camilot, se senki mást. Mi mind egy családba tartozunk, támogatnunk kéne egymást, vigyázni a másikra, hülyéskedni, társalogni és hasonlók, nem pedig egy ilyen hülyeségen összekapni! És most rajtad áll, elfogadod, hogy együtt vagyunk, vagy sem? -néztem ölbe tett kezekkel a szemébe morcos képpel, de a nő csak bólintott egyet és belekezdett beszédébe.
-Bocsánat, hogy ilyeneket mondtam rólatok.. Igazatok van, nem is tudom, mit hittem, hogy majd ezzel elérek valamit. A szerelem útját nem szabad gátolni, ha ti így éreztek egymás iránt, legyen. Örülök, hogy egy ilyen magabiztos és szép lány áll Camilo mellett! -mondta el, már majdnem könnyes szemekkel, mert szerintem belátta magának is, hogy nem valami szép dolgokat mondott rólunk.. Még egy picit itt álltunk, csendben, majd egyszer csak Mirabel elkezdett tapsolni és őt követve mindenki más is. Ujjongtak, de nekünk.. ? Olyanok hangoztak el, hogy 'Csak nézz rájuk, annyira édesek!' vagy 'Ez a beszéd, sose hagyd magad!'. Nagyon jól estek ezek a szavak.. aztán a mellettem álló fiú is végre megszólalt.
-Büszke vagyok rád, Mi amor.. -nézett mélyen a szemembe és arcomat kezdte el simogatni, másik kezét meg a derekamra csúsztatta, hogy közelebb tudjon magához húzni, de miért itt mindenki előtt?? Aztán meg ... MEG AKAR CSÓKOLNI?? Na neeem, itt biztos nem!
-Hékás, Madrigal! Ezt nem itt kéne.. -suttogtam neki, miközben arcomat elfordítottam és ezzel láttam Pepa arcán a csalódást is, ennyire látni akarja??
-Naa, légysziii -könyörgött kerek szemekkel rám tapadva, nem hat meg..
-Amúgy, milyen társast találtál? -vontam kérdőre, hogy tereljem a témát, de láttam Camilon, hogy nem is figyel rám, majd egy huncut mosollyal visszafordult felém és ajkaimra tapadt.. ENNEK AZTÁN LEHET MONDANI BÁRMIT! Uhh ... nagyon jó, de be kell valljam, ez most jól esik.. Becsuktam szemeim és viszonoztam amit csinált, melegség töltötte be a testem, pillangók csaptak partit a hasamban, mindig ez van, ehhez nem lehet hozzászokni.. Amíg ezen agyaltam, már csak arra lettem figyelmes, hogy két őrült lány pattog mellettem, míg a többiek Camilohoz mentek oda gratulálni, meg ilyenek.
-DIOS MÍO, IMÁDLAK TITEKET MÉG MINDIIG!!! -őrjöngött Mirabel, Dolores csak bólogatott a lány mondatára.
-Jó, jó, nyugii! -nevettük el magunkat, jó érzés, hogy ilyen barátaim lehetnek, mindig itt vannak nekem, ha valami van. A fiúnak szóló jókívánságok után következtem én..
-Gratulálunk nektek! Annyira örülök, hogy összejöttetek!! Remélem a fiam vigyázni fog rád, mert ha nem, rossz vége lesz.. -ezzel pedig vetett egy gyors morcos pillantást fiára aki csak ijedten nézet és nem is figyelt Mirabelékre.
-Köszönöm, Pepa, biztos nem lesz baj, bízom Camiloban teljes mértékben! -itt szinte mindenki elolvadt, valami rosszat mondtam.. ? De ez lényegtelen most, elég későre járhat és mára szerintem eleget voltam ébren, át kéne gondolnom pár dolgot. Miután nagy nehezen sikerült kimásznom a tömegből ami körbe vett engem, odaálltam a kis csapat mellé, akik éppen beszélgettek valamiről.
-Pszt ~ -fogtam meg ruhájánál a fiút és kicsit megrángattam, hogy jelezzek neki, mert szerintem ő még mindig abban a hitben él, hogy ma fogunk társasozni, de én már biztos hogy nem csinálok ma semmit az alváson kívül.
-Oh, mizujs, picurkám? Már minden okés? -nézett le rám és megsimogatta a a fejem, szerintem nem kell mondanom, rögtön elkapott a pír és a pillangók is körém gyűltek.
-Uhmm, igen, minden rendben.. De menjünk most már aludni!! -nyavajogtam neki, de ő csak megforgatta a szemeit és kézen fogott.
-Ahogy óhajtja, hercegnőm -és ezzel elindult velem a szobája felé.
-Jó éjt mindenkinek! -szólt még vissza a család többi tagjának, akik izgatottan csevejegtek még a lépcső alján, majd bementünk a szobájába és én egyből kidőltem az ágyon.