Egy új Madrigal [ Camilo Madrigal ff ]

Miért.. ?

Nem mondom, hogy sokat aludtam az éjjel, mivel van okom arra, hogy miért, vagy inkább ki után jártak a gondolataim.. Nem semmi egy nap volt, annyi minden történt és azért be kell vallani, Camilo Madrigal igazán romantikus is tud lenni, amit sűrűbben is csinálhatna.. bár lehet az csak az én káromra lenne. Nem tudott este máson járni az eszem, csak rajta és azon a napon. Annyi minden történt, a reggelt úgy kezdtem, hogy már kivert a kíváncsiság, hisz nem nagyon akarta elém vetni az igazságot legjobb barátom, majd reggeli után végre kezdhettük a napunkat, akkor esküszöm azt hittem, hogy csak falut akar nézni.. de nem!! Végre elárulta, hogy Valentin nap volt, mert nekem persze minden kimegy az eszemből, csak a fiú nem, azt csodálom, hogy a lábai bírják még.. Na de, ezek után, hogy leküzdöttünk egy kis harcot egymás között megkezdtük a nézelődést. A falu a szokásosnál is szebben ki volt csípve, mindenhol virágok, kisebb bódék, kaják, ajándékok és még sok más.. Igazából nagyon szerintem Camilo nem is nézte végig az ilyen 'nyálasabb' dolgokat, pedig igazán ráférne egy kis modor! Akkor is csak a kaján járt az esze, bezzeg ott már ő is leragad.. Akkor még nem is számítottam rá, hogy életem szerelmétől egy rózsát fogok kapni, nem hittem a szemeimnek.. Ő? Rózsát ad, nekem.. ? Eszemet elvesztettem mikor megláttam, ahogy felém nyújtja azt a gyönyörű vörös csodát, de nagyon előre szaladtunk az időben, szóval visszatérek picit a storihoz, mert még ezek előtt is voltak dolgok, amik említésre méltóak..
Miután bejártuk a falut, ki kellett valamit találnunk, mert a napból alig ment el akkor még valami, nyilván barátom jött az ötlettel és el is indultunk a kis 'törzshelyünkre', mármint ahhoz a kis dombhoz. Ott üldögéltünk egy darabig, dumálgattunk meg ilyenek. Mikor eljött az idő, tűzijátékok lepték be az eget, gyönyörű volt.. Csak az az érzés keringett bennem, hogy ketten vagyunk egy olyan éjszakán, amit a párok töltenek együtt.. De én vele lehettem, Camiloval.. Imádok a közelében lenni, még ha nehéz is néha kibírni.. Lehet ha annyira nem foglalkoznék az őrült elméleteimmel, még jobban érezhetném magam mellette.. Csak sajnos nehéz ezt elkerülni egy ilyen jóképű fiú jelenlétében.. Ezek a gondolatmenetek után jött az, amire nagyoon nem számítottam, az első 'Szeretlek', ami az én számon csúszott ki, amit így utólag igazából annyira nem is bánok.. Másik ami meglepett, hogy visszakaptam azt a szent szót, tőle.. Ahh, ott meg tudtam volna pördülni a tengelyem körül annyira elszálltam magamtól. Valamilyen érzés utána keringhetett Camiloban, tudom.. és sajnos azóta sem mondta el, hogy pontosan mi volt az, pedig biztos tudnék neki segíteni! Na mindegy, néha nem értem ezt a fiút.. Hazafele nem sokat szóltunk egymáshoz, szinte csak én faggattam, de mind hiába.. Szerencsénkre nem lettünk leszidva, hogy későn estünk be az ajtón, utána viszont mehettünk is a szobánkba. Fent még elbúcsúztunk és elmentünk aludni. Most pedig itt járunk, az én zavaros gondolataimban, aki semmit nem aludt pontosan ezek miatt.. Megállás nélkül ez játszódik le a fejemben, legszívesebben már ugranék egyet az erkélyről, csak ne az érzelmeimmel játszadozzak, fejben.. Bár úgy néz ki szerencse napom van, mert valaki elkergeti ezeket a szarokat a fejemből, de nem mintha rossz lenne, csak hát hosszútávon más..

-Señorita, ne mond azt, hogy megint nem aludtáál!! -akadt ki barátom megtorpanva az ajtómban, de nem tehetek róla, hogy az őrületbe kerget!
-Bocsii, nem voltam fáradt.. -hazudtam neki.
-Oh, persze, én meg nem vagyok éhes.. -vágta rá a mondatomra és csukta be maga mögött az ajtót.
-Tessék?? -értetlenkedtem, mert most mi a jó istent akar ezzel mondani?
-Hát nem érted? Hazudni én is tudok!! -förmedt rám a fiú, úgy néz ki, hogy annyira nem jön be neki, hogy nem alszok..
-Jaj, Camilo, ugyan már.. Egy álmatlan éjszaka nem a világ vége! -nevettem el magam, hátha feldobhatom valahogy a hangulatot.
-Haha, nagyon vicces valaki.. De ez most komoly, sokat számít, hogy pihenj rendesen, nekem is! -aggodalmaskodott nekem.
-Nem akarlak magam után húzni, ha mondjuk te lusta lennél vagy valami.. -vágott durcás képet, de időm se volt elkezdeni agyalni, mert már folytatta is a dolgokat.
-Amúgy, ma valami bulit tartunk, és arra gondoltam, hogy biztos vannak ismerőseid a faluból aztán meghívhatnánk őket is!!
-Hogy mi?? Ismerős? Ami azt illeti, van egy-kettő.. -ez mit akar jelenteni? Csak ismerkedni akar, vagy mi? Sosem állt még elő ilyen fura ötlettel..
-Na, az pont jó! Különben is, érdekel milyen srácokkal beszélgetsz még rajtam kívül -húzta ki magát és felvett arcára egy huncut mosolyt.. SRÁCOK?? Hmm... lehet mégis érdekli, hogy én beszélgetek e másokkal, csak nem..
-Féltékeny vagy, Madrigal? -tettem fel mosolyogva a kérdést.
-Féltékeny? Én? Na ne nevettess már picur!! Hidd el, én is beszélgetek éppen elég lánnyal.. -elégedett meg a mondandójával, ezt ki hiszi el? Mármint, nyilván bírnák a lányok, túlságosan is.. De nem úgy ismerem, hogy most kijárna csak azért, hogy másokkal lógjon.
-Legközelebb találj ki jobb hazugságot, bolond.. -fordítottam neki hátat, de mi van.. ha mégis beszél más lányokkal.. ? Belehalnék abba, ha megtudnám, hogy valaki más is úgy oda van érte, mint én.. Csak nem, vagyis remélem...
-Jaaj, na, csak húzlak! Nem szoktam más lányokkal beszélni a családon kívül, nekem itt vagy te és ez bőven elég! -fordított vissza maga felé és meg is ajándékozott egy kisebb mosollyal, fasza, már bókolgat is..
-Viszont ideje lenne valamibe felöltöznöd, mert kaja után segítenünk kell díszíteni, meg ilyenek.. -pattant fel az ágyam széléről.
-Oh, és ne feledd el majd meghívni a barátaidat is! -fordult vissza és miután ezzel is végzett, kiment a szobám ajtaján. Nem tudom mennyire lesz jó ötlet elhívni ide a falusi barátaim, mert az egyik tuti megszállottja lesz Camilonak, ahogy meglátja.. Azt meg NAGYON nem akarom, mert a végén valami hülyeséget is csinálna az a lány akkor én meg teljesen magamba zuhannék.. Hátha 3 ember nem fog nagy bajt okozni, de nem is kéne ilyen baljós dolgokon gondolkoznom.. Felkeltem az ágyamról és a szekrényemhez siettem. Valami buliba illő ruhát kéne felvennem, de annyira nem szoktam magam kicsípni, lehet eljött ennek is az ideje.. Feldúrtam az egész szekrényemet mire találtam valami kicsit elegánsabb, de mégis inkább ilyen bulizós stílusú ruhát. Egy térdig érő szoknya volt az, fodrokkal rajta, meg felülről kicsit kivágottabb volt.. Sok lenne? Uhh, nem tudom.. Lehet inkább majd később veszem fel, addig marad valami sima hétköznapi ruci, hisz úgyis lesz még addig munka, mire eljön az idő. Így is döntöttem és felkaptam valami lengébbet, rendbe szedtem a hajam és már meg is indultam a szokásos helyünkre ahol reggelizni szoktunk. El is ment az idő a kis csevejgéssel és ezek után neki is láthattunk a munkának. Mit ne mondjak.. nem nagyon volt kedvem mosogatni.. Az volt a szerencsém, hogy egy bő óra után megúsztam ezt a fajta munkát, mert mennem kellett válogatni a meghívókat, az se volt semmi.. Ekkor jöttem rá igazán, hogy nem is olyan kicsi ez a falu.. Beletelt vagy 2 és fél órámba mire végeztem, azt hittem már a világból is kifutok, inkább az, mint ez.. Így el is ment az idő, a meghívók ki lettek osztva, majd a buli délután ötkor kezdődik, ami azt jelentette, hogy már csak 3 órám maradt elkészülni. Amióta amúgy dolgozunk, legjobb barátomat nem is láttam, lehet meglógott inkább, tőle kitelik.. Felmentem a szobámba és felvettem a korábban kiválasztott ruhámat.. Elég jól állt rajtam, be kell valljam.. Pár kiegészítőt is hozzáraktam a ruhához és így kész is voltam, de valaki nem hagyott nyugodni.