Harry Styles x Orbán Viktor ff

6 fejezet

Sokkban voltam. Évek óta kívántam, hogy gyerekem legyen. Emlékszem Louisnak mennyit könyörögtem, hogy ejtsen teherbe, mire mindig tártott egy beszédet, hogy férfi vagyok és semmi esélye. Igaz mindig miután látta, hogy elvagyok keseredve, a hálószobánkba vitt, hogy "gyereket csináljunk", de soha semmi. Már elvesztettem a reményt az évek alatt.

De most ez megváltozott. Viktor belépett az életembe és hirtelen minden álmom teljesült. Olyan boldog voltam.

Aztán hirtelen tarkón csapott. Mi lesz a karieremmel? Nagyon sok rajongóm elpártolna tőlem, ha megtudná meleg vagyok, nem hogy valami szörnyszülött. Ha a világ megtudja, nem lesz biztonságban se a gyerek, se én. Nem leszek a ember számba véve A gyerekemet meg csúfolni fogják, mert biológiailag is két apja van.

Sírva fakadtam.

- Baby, mi a baj? Nem örülsz a hírnek?- cirógatta a hatamat Viktor, miközben a karjaiba vett és ringatni kezdett. Volt valami melegség a gesztusában, ami abban a pillanatban nagyon jól esett. Egyből a vállába fúrtam az arcomat.

- Nem tudom hogyan tudsz szertni. Egy elcseszett szörnyszülött vagyok.- zokogtam a vállába.

- Ssh, nem vagy az.- suttogta lágyan a fülembe.- Csodálatos vagy. Különleges. Képes vagy életet adni, amire az átlag férfi nem képes. Egy csoda vagy, ahogy a gyereked is az lesz.- tette a pocakomra a kezét.

- Gyerekünk.- mormogtam a vállába.

- Tessék?

- A mi gyerekünk lesz.- hüppögtem, miközben felemeltem a fejemet. Szemeimben könnyek csillogtak.- Megértem, ha nem szeretnél semmit csinálni a gyerekkel. Ha ezután elakarsz hagyni.

- Dehogy akarlak. Ezt verd ki abból a szép fejedből.- csókolt meg.- Szeretlek és a gyerkünket is szeretni fogom.

- De mi lesz lesz a kariereinkkel?- tettem fel a nagy kérdést.

- Meg oldjuk. Ketten mindent megoldunk.- adott egy puszit az arcomra.- Gyere, menjünk el sétálni, hogy szívhass egy kis friss levegőt és lenyugodj. A stressz nem jó a babának.

Felsegített és a testőrei kíséretével elhagytuk a Parlamentet. Kézen fogva a Duna partján sétáltunk, beszéltünk mindenről és semmiről. Úgy éreztem magam, mintha csak mi ketten lettünk volna a világon. Egyszer lelassítottunk, majd megálltunk. Magafelé fordított és szenvedélyesen megcsókolt.

- Minden rendben lesz.- szólalt meg, amikor elváltunk egymástól. Én csak elmosolyodtam, mire kitört belőlem egy  ásítás.

- Fáradt vagyok.- dörgöltem meg a szemem.

- Gyere, menjünk haza.- nyújtotta felém  a kezét, amit meg is fogtam. Visszamentünk a Parlamenthez a csomagjaimért. Onnan valami belvárosi lakásba mentünk, nem volt kicsi, azt be kell vallani.- Sajnálom, hogy itt kell lennünk. Én szívesen a budai villámba vinnélek, de ott van a feleségem. Nem tudhatja meg, hogy mi van köztünk. Tudom, ez úgy hangzik, mintha az eltitkolt szeretőm lennél, pedig a szerelmem vagy. Megérted ugye?- hadarta, amint beléptünk a lakásba.

- Persze,- sóhajtottam, kicsit fájt, de tudtam milyen ez- de én érted szakítani fogok Louisval. Tudom a te helyzeted más, mert miniszterelnök vagy és csak úgy nem válhatsz el.

- Ilyen közszereplőnek lenni.- vont vállat.

- Nekem mondod.- nevettem.

- Nem szeretnél lepihenni? Azt mondtad fáradt vagy.- kérdezte. Hangjában hallatszott a törődés.

- De, jól esne egy kis szundi.- ásítottam.

A hálószobába vezetett, ami hatalmas volt. Az ajtóval szembe az egész fal üvegből volt, egy ajtóval, ami egy erkélyre vezetett. Ahogy beléptem a balodalamon egy bazi nagy beépített gardróbot találtam, amivel szemben volt a francia ágy. Annyira csábítónak nézett ki.

Miután befeküdtem a takaró alá, Viktor adott egy jóéjt puszit, majd mondta, hogy próbáljak meg aludni és vigyázzak a hason fekvéssel. Nem akarja, hogy a gyerekünknek bármi baja essen. Ekkor csapott tarkón a felismerés. Mostmár két életért felelek.

Viktor keltett fel álmomoból.

- Baby boy ébredj! Van egy kis probléma.- simogatta a vállamat.

- Mhm, mi történt?- dörzsöltem meg a szemem.

- Amikor ma sétáltunk...- nézett rám. Tekintetében látszódott az aggodalom.- Voltak ott paparazzik.