Harry Styles x Orbán Viktor ff

7 fejezet

Sziasztok! Tudom, hogy már régen nem volt rész, de ezt a választásra (őszintén megvallva inkább a népszavazásra) tartogattam. Remélem élvezni fogjátok :) .

- Ezt hogy érted?- ültem fel, megdörzsölve a szemem.

- Vannak képeik rólunk. Csak percek kérdése és a képek fent lesznek a neten. Mit fognak gondolni rólunk? Onnantól mindkettőnk karrierjének vége. Tennünk kell valamit.- hadarta. Látszott rajta a feszültség és a düh. Biztos voltam benne, hogy dühös rám. Hogy lehettem ennyire idióta. Szerelembe és teherbe estem. Most meg el fog hagyni, egyedül hagyva engem gyermekemmel. Mit fogok én akkor tenni? Louishoz nem mehetek vissza, azt mondva, hogy végre gyermekünk lesz, miközben életem végéig mardos a bűntudat. Louis biztos hamar rájönne, hogy a gyerek nem az övé, és ő is kidobna. Egyedül képtelen lennék felnevelni ezt a gyereket. A gondolatra könnybe lábadtak a szemeim.- Mi a baj, szívem?- simított végig Viktor az arcomon. Düh, a másodperc tört része alatt eltűnt, helyét aggodalom vette át.

- Nem akarom, hogy elhagyj.- szipogtam. Könnyeim már az arcomon folytak le.

- Oh, édesem, dehogy hagynálak el.- törölt le az arcomon lecsorgó könnyeket ingje ujjával.- Sose tenném, túl fontos vagy nekem ahoz. Ráadásul a gyerekemet horozod a szíved alatt. Van jobb megoldás. Amivel még a gyermekünket is megvédhetjük.

- Mi lenne ez a megolodás?- kérdeztem kíváncsian.

- Gyermek védelmi törvények. Kell egy arról, hogy melegek nem fogadhatnak örökbe, ezzel azt népszerűsítve, hogy az apa férfi, az anya nő. Lesz egy arról, hogy 18 év alatt egy gyerek nem lehet kitéve semmilyen lmbtq tartalomnak a médiában; bár ez lehet hogy a mi fajtánkat pedofilokként fogja lefesteni. És kell majd egy olyan törvény, ami arról szól, hogy az ovodás gyerek nem mehet keresztül nem változtató műtéten az óvodában. Nem szeretném ha a gyerekünk Éva ként menne óvodába, de Ádám ként jönne haza.- mondta, melkasát előre tolva, büszkén.- Így senki sem gondolna semmit, arról, hogy akár egymás közelébe is mennénk. 

- Ezek borzalmas törvények.- néztem elszörnyedve. Bár, ha ez kell a gyermekem védelméhez...

- Így tudnánk csak meg védeni a mi kis ajándékunkat. És mostmár nincs visszaút. A törvényeket elfogadták.- hajtotta le a fejét.

- Ha ez kell ahoz, hogy a gyermekünk biztonságban legyen, ám legyen.- nézek le az ölemre.

- Ez nem csak a gyerekünkről szól, hanem rólad is.- ujjait az állam alá helyezte, majd felemelte a fejemet. Szemeim találkoztak az övéivel- Biztonságban akarlak tartani minden áron. Szeretlek, Harry!-, majd megcsókolta a homlokomat.

- Én is szeretlek! De most gyere ide mellém az ágyba és bujjunk össze!- pakoltam meg a magam mellett lévő helyet.

Nem kérette magát. Egyből bemászott a takaró alá, majd úgy fektetett, hogy hátam a mellkasának legyen döntve. Balkarjával a derekamat ölelte át, ameddig a jobbal a pocakomat simogatta. Még nem volt nagy, ami terhességemről árulkodott volna, mert még csak egy hónapos terhes vagyok. Azt mondják, a negyedik hónapig nem szokott látszani, bár ez változó.

- Azt mondtad, hogy Évából Ádám lesz. Szerinted lányunk lesz?- szólaltam meg egy kissebb kényelmes csend után.

- Nem tudom. Én inkább fiút szeretnek.- felelt.

- Mhm.- bólintottam.

- És te?

- Én lányt szeretnék.

- De úgyis az a lényeg, hogy egészséges legyen.- puszilta meg fejem búbját. Ekkor eszembe jutott valami. Mi lesz ez után a karrieremmel?  Úgy értem amikor elkezd látszódni a pocakom. Dalokat még tudok úgy is írni és felvenni. De nem tudok közösége menni. Nem tudhatják meg az emberek, hogy babát várok. De mi lesz amikor a gyerek megszületik?

- Szerinted hogyan fogjuk megoldani?- néztem fel rá.

-  Mit?

- Amikor itt lesz a baba. Persze egy ideig itthon leszek vele, de utánna mihez kezdünk? Mind a kettőnknek komoly karrierje van.- aggodalmaskodtam.

- Nem fájjon ezen a te kis szép fejed még. Majd meglátjuk. Amúgy is, ne stresszelj annyit! Nem jó a babának és neked sem. Mellesleg még csak egy hónapos terhes vagy; ilyenkor még könnyű elveszíteni a babát. Kérlek, vigyázz magatokra. Én intézem a többit.- simogatta az arcom, majd óvatosan megcsókolt. Igaza volt. Tényleg jobban kéne vigyáznom. Megrémisztett a gondolat, hogy bármikor elveszíthetem a babát, ha nem vagyok óvatos. Ha elveszíteném, azt nem élném túl.

A nap további része nyugodtan telt. Megmutatott nekem egy játékot, a Közpénz hajszát, majd elmagyarázta a valósághűtlen részeit. Nagyon sokat nevettünk. Jó volt vele lenni. Biztonságban éreztem magam.