Mikaelsonba szeretve//Kol Mikaelson//

6.Fejezet

Egy vámpír indult el az asztalunk felé.Bizonyára új a városban,mivel nem tudja hogy hol a helye.A VIP neki tiltott terület,hát még a MI asztalunk.

-Szia szépségem.Táncolunk?-nézett rám,és látszólag a legcsábosabb mosolyát vette elő,de egyátalán nem fogott meg.Mit hisz ez a barom?Gondolom nem hallott még az itteni szabályokról,és arrol hogy kik a vezetői.

-Ki vagy?-hagytam figyelmen kívül a kérdését,amit egyépként nem fogok sokáig szó nélkül hagyni.

-Kérdésre kérdéssel válaszolsz?Ez tetszik.A nevem Carlos,és a tiéd mi cicám?És ha már irt tartunk,a két szöszi nevét is elárulhatnád.De mindenféle képpen a tiéddel kezd.-kacsintott rám,miközben az asztalra támaszkodott a kezével.

-A nevem kell?

-Ahogy mondod cicám.-már elegem van ebből a becézgetésből.

Feláltam a kényelmes helyemről,és a fiú elé áltam egy karnyujtásnyira.Marcel is felált,és mögém sétált.

-A nevem Ripper.-nyujtottam a kezem,miközben a leghidegebb,leg érzelemmentesebb hangomat vettem elő.

Carlos arcárol lefagyott a mosoly,és a mögöttem állóra nézett.

-Enyém Marcel.-nyujtotta ő is,ugyan olyam hangsújjal mint én.Mindkettőnk keze ott volt,de ő csak nézett.

-Mi a baj cicám?Elharaptad a nyelved?-néztem rá gúnyosan.

-N..Nem tudtam.Én..sajnálom.-dadogott Carlos.

-Hogy engedtek be ide a biztonságiak?-kérdezte Marcel.A kezünket már leengedtük.

-Verekedés volt a bejárat előtt,igy kihasználtam a lehetőséget és beszöktem.De többet nem fog előfordulni,legközelebb kivárom a sorom,tény...-nem tudta befejezni,mert a kezem a melkasában kutatott.Megfogtam a szivét,és a szemébe néztem.

-Kár hogy nem lesz legközelebb.-mosolyogtam.-Szép álmokat cicám.-kezemet kihúztam a melkasából a szivével együtt.

-Ez gyors volt.-nevetett Marcel.

Visszaültünk a hejünkre és én elfogyasztottam a szivet,és utánna megtöröltem a kezemet.

Egy ott dolgozó elvitte a testet,és végre nyugottan fogyaszthattuk el az italunkat.

-Nos,meséljetek valamit.Akármit.Mi már el mondtunk mindent amit nektek tudni kell.-szólalt meg Marcel.

-Hogy érted,hogy amiről tudnunk kell.-akadt fent egy aprócska részleten Beka.

-Ahogy mondta.Nos?Meséljetek.-mondtam.

-Rendben.Sikerült nehezen megtörni Klaus átkát.Rebekan fél Mystic Falls átment.A másik felét majdnem kinyirta Sailes,Klaust egy csomószor visszautasították.De a legtöbbről lemaradtam mert vagy Klaus dugott koporsóba,vagy egy hasonmás csaj ölt meg a fehértölgy karóval.-mondta Kol egyre idegesebben.Feltűnés mentesen a combján lévő kezére csúsztattam az enyémet nyugtatás képpen.

Látszott hogy bejött.Ami pedig a hallottakat illeti,Rebekán nem lepődtem meg.Sajnálom Klaust,amiért visszautasították.De Kolt végképp.Szörnyű lehetett neki.Hol halott volt hol pedig "aludt".

-Gyere.-súgtam a fülébe.Bólintott,és jött utánnam.-Ti is eresszétek ki a gőzt.-kacsintottam feléjük.

Kolt a pulthoz vezettem.

-Kérek kettőt a legerősebből.-hajoltam át a pulton és a pincérre mosolyogtam.

-Máris.-mondta és elővett két poharat.

-Ismerős ez a hely?-kérdeztem.

-Ezen a pulton táncoltál.-nevetett.

-Legalább elterelem a rossz dolgokról a figyelmedet.-nevettem halkan.

Kihozták az italunkat.Koccintottunk,majd egymás szemébe nézve ittunk bele a pohárba.