Mikaelsonba szeretve//Kol Mikaelson//

9.Fejezet

A plafont nézem,és az agyam nem akar leálni.Még mindíg nem mondtam le a tőrök felkeresésével,pedig 2 nap telt el azóta.Azóta keveset találkoztam Kollal.Csak este mentem át,ha rossz álma volt.Amíg aludt,a fejébe mentem,és megmásítottam az álmait.

Nameg ebben a 2 napban semmi érdekes nem történt,ami gyanús nekem.Minden nap van valami.Ugyhogy időtöltésként "járőröztem" a városban.Még semmit nem tudnak a Karenes ügyről,de nekem van ezzel egy furcsa,és ismerős érzésem.És sajnos ezt nem tudom hova tenni.Egy biztos,akárki is volt,az nem nekem és Marcelnek akart üzenni.Sokkal inkább a Mikaelsonoknak.És ha ebben igazam van,akkor ez a valaki várta őket,mert amint beléptek a városba,Karen látta kárát.

Négy,ritmusos kopogás zavarta meg a gondolatmenetemet.Elmosolyodtam.
Csak Marcel szokott ilyen ritmusosan kopogni.Én mint már egyszer mondtam,ötöt szoktam.

Vámpírgyorsasággal ajtót nyitottam.Régebben mindíg berontott,de amióta itt vannak a Mikaelsonok,nem teszi.Gondolom már neki is tele van a hócipő a féltékeny megjegyzésekből,amiket Rebeka napi szinten a fejünkhöz,pontosabban az én fejemhez vág.Marcel mindíg kiáll értem,de ez akkor sem mehet így tovább.

-Jó reggelt.-mosolygott rám,majd megölelt.

-Jó reggelt.-mondtam,miközben visszaöleltem.

-Itt van.-suttogta nagyon nagyon halkan.

Bólintottam,és Marcelt követve mentünk egy eldugott szobába,ami messzebb volt a lakosztályoktól.Igaz már Emily varázslattal megakadályozta,hogy bárki meghalja a szobán kívül,hogy mit beszélünk.Égett zsálya volt a kezében,miközben ránk nézett.Enyhe félelem volt a szemében.

-Szia Emily.-köszöntünk Marcellel,miközben a lányra vigyorogtunk.

-Sziasztok.-mondta már kicsit több bátorsággal a szemében.

-Szóval téged küldtek.-mondtam,miközben végignéztem a boszin.

A "beavatás" miatt jött.Vasárnapra esedékes.

De hogy mindenki többet tudjon erről az eseményről :

Miután az ősiek leléptek,rá 12 évre vámpírok és boszorkányok jöttek el hozzánk.Segítséget kértek.Bujtatni kellett őket,mert egy vérontó vérfarkas végezni akart velük.A vámpírok még túl fiatalok voltak,a boszorkányok legyengültek.Nem tudták biztosra hogy segítünk e nekik,de meglepetségükre elszállásoltuk őket,és teljes védelmet nyujtottunk nekik 4 és fél évig.

Azóta,ezek a boszorkányok vagy meghaltak maguk után hagyva utódaikat(akik ugyanúgy a védelmünk alatt vannak),vagy mágiájukat feláldozva vámpírrá változtatták magukat,hogy szerelmükkel lehessen,aki nem meglepő,de vámpír.

Összesen 45-en jöttek akkor hozzánk,de azóta már többen vannak,úgy 60-70-en lehetnek.Szövetséget alapítottunk velük.A vérfarkas,aki üldözte őket megkapta méltó büntetését.Még azóta is egy "törzsként" járnak mindenhol.

Közülük 3-an álnak hozzánk közelebb.Barátok hogy így fogalmazzak.

A Beavatás menete és oka pedíg egyszerű.A Mikaelsonok most,hogy visszajöttek a szövetségeseink lesznek.Mivel régebben ők alapították a várost,de lemondtak róla,így mi uraljuk.Viszont a szövetség az jó lenne.Nem ők uralják,de ők is segítik a várost.

Így korrekt.

A menete az már izgalmasabb.Régebben nem vettünk teljesen részt benne,mert...igazábol nem is tudjuk miért.Talán a menete miatt.

De most lehetséges hogy még én is élvezni fogom.

Kissé bonyolult,de megjegyezhető.

A Mikaelsonok 5-en vannak,tehát mindegyiknek 4 partner.