Mikaelsonba szeretve//Kol Mikaelson//

3.Fejezet

Kol szemszöge :

Egy szőke kislányt látok ahogy a két kezében dugdos valamit a háta mögött.Felismerem,ez Rebeka.Emlékszem erre a napra.Én úgy 8 éves lehettem,Rebeka 7.

-Mit dugdosol a hátad mögött?-próbáltam a hátamögé nézni.

-Megmutatom,de ne mond el apának.-mondta a kicsi Rebeka,és előhúzta apánk legféltettebb kincsét.A tőrét amit még apja hagyott rá.

-Rebeka,ha ez kiderül apánk nagyon haragudni fog.

-Nem fog.....-nem tudta befejezni,mert meghallottuk apánk üvöltését.

-Hol van?-hallottuk meg apánk ideges hangját.

Én gyorsan kivettem Rebeka kezéböl a tőrt,és eldugtam.

-Melyikőtök vette el?-jött ki a kiskunyhóbol Mikael.

Anyánk próbálta csitítani de nem ment neki valami jól.

-Biztos Niklaus vette el.Az a taknyos.

-Nem ő volt.-szólaltam meg.Apám megfordult,és amikor a szemébe néztem minden bátorságom elszált.

-Hát akkor ki?Ha?-üvöltötte.A falubol mindenki körénk gyűlt,de nem azért mert szórakoztatónak találták.Mert egyátalán nem tetszett nekik sem,ahogy apánk bánt velünk.

Én félve elővettem,közben Rebeka hevesen rázta a fejét.

-Te kis tolvaj.Hogy mered meglopni a saját apádat.-kiáltott a képembe.

-S-Sajnálo...-nem tudtam befezeni mert a keze az arcomon csattant.

Ezután addig vert,amíg el nem ájultam,hiába könyörögtem hogy hagyja abba,próbáltak a többiek segíteni,de nem sikerült nekik.

-Kol,Kol ébredj.Csak rosszat álmodsz.-rázogatta valaki a vállam.Ezt már nem álmodom.

-Kol hallasz?Csak egy rossz álom.Ébredj.-kipattannak a szemeim és teljesen leizzadva és zihálva ülök fel az ágyban.-Jól vagy?-hallottam meg Liz hangját.

-Mit keres.....-nem tudtam végig mondani,mert amint a lányra néztem a szó is belém fagyott,egyszál fehérneműben ült mellett,szemeivel aggódva fürkészett.

Elizabeth szemszöge :

30 percel korábban

Elmentünk a boszorkányokhoz,hogy hátha tudnak sehíteni valami varázs izével hogy mi történt Karennel.

Sok ideig voltunk ott.Azt mondták nem tudnak segíteni mert az illetőt egy boszorkány védővarázsa védi.Pedig sokat próbálkoztak.Azt mondták hogy ez egy üzenet,és hogy vigyázzunk magunkra.

Idegesen mentem be a nappaliba,már biztos mindenki alszik.

-Hihetetlen hogy még ebben sem tudnak segíteni a rohadt boszorkányok.-dühöngtem a kanapé előtt fel-alá járkálva.Marcel onnan ülve nézett.