Stay With Me ( Maradj Velem)

6.fejezet

Két hét.
Két hétig semmit sem hallottam Adam felől, konkrétan eltűnt. Amikor hétfőn suliba mentem, ő nem volt ott, az autója nem parkolt a szokásos helyen. Kedden rá vettem magam, hogy írjak neki. De még két nap múlva sem válaszolt, csütörtökön ismét írtam neki. Pénteken pedig megpróbáltam felhívni, de persze a telefonja ki volt kapcsolva. Aztán hétvégén csak a telefonomat figyeltem hátha add magáról valami jelet.
Hétfőn reggel Apa vitt suliba, az út közben próbált velem beszélgetésbe kezdeni, de mindenre szűkszavúan válaszoltam, ő is látta, hogy van valami nem volt az elmúlt napokban rendben, de örültem neki, hogy nem bombázták kérdésekkel Anyával.

A következő héten sem láttam őt. Adamat mintha a föld nyerte volna el.

Péntek este éppen a füzetben rajzolgattam, amikor arra lettem figyelmes, hogy valaki megdobta az erkély ajtót egy kővel. Rá néztem az órára fél tíz, ki lehet az ilyen későn? Ha valaki csak szórakozik, pont jó kedvemben vagyok. Gyorsan léptem az ajtóhoz, majd elhúztam a sötétítőt és kinyitottam az ajtót, és oda sétáltam a korláthoz. Aztán majd kiesett a szemem amikor megláttam, hogy Adam állt lent.

- Tudod, ha be akarsz jönni elég,ha csak csengetsz vagy kopogsz mint a normális emberek! Mondtam neki suttogva hiszen nem akartam, hogy anyáék a mellettem lévő szobában erre keljenek fel.
- Neked is szia, én is örülök, hogy látlak. Mondta felnézve rám, de semmit nem tudtam kivenni a hangjából semleges volt felém.
- Beszélnünk kell. Jelentette ki, miközben a létráért sétált,amit valószínűleg apa hagyott kint ma amikor az udvart takarította.
- Nem mondtam, hogy feljöhetsz! Néztem le rá.
- Nem is kértem az engedélyed, már itt vagyok szóval úgy is mindegy. Mondta közben felmászott a létrán hozzám.
Ahogy felért, a velem szemben lévő korlátnak dőlt.
- Eltűntél. Mondtam, de a szemeim a mezítelen lábaimra tévedtek, és nem Adamra.
- Igen tudom, de hidd el megvolt rá az okom, és tisztában vagyok azzal is, hogy haragszol rám mert vissza sem írtam neked. Mondta, és ellökte magát a korláttól, egy lépéssel közelebb jött.
Nem tudtam rá mit mondani, haragszom rá. De érdekel, hogy miért tűnt el. Már a kínos pár perces csendet ő szünteti meg.
- Megfogsz fázni. Kérdően néztem rá. Aztán mutatott végig rajtam. Mivel egy hosszú fekete póló volt rajtam és egy rövidnadrág, mezítláb is voltam nagy esély van rá, hogy megfogok fázni.
Sohajtok egyet majd az ajtó felé veszem az irányt, kinyitom az ajtót és tartom neki, hogy bemenjen, de csak értetlenül néz rám.
- Most akkor be jössz vagy sem? Mert,ha nem én be megyek, mert kimegy a meleg. Mondom majd be lépek az ajtón, neki sem kellett több ő is bejött a szobámba ahol igazán kellemes idő volt. Miután vissza húztam a sötétítőt, le ültem az ágyra aztán Adam is le ült mellém.

- Szóval miért tűntél el? Tértem a lényegre.
- Azért mert haza kellett utaznom Londonba apámhoz. Mondta, de láttam rajta, hogy ezt pár szót is nehezére esett ki mondani.
- Az anyám és az apám, már 8 éve, hogy elváltak. Apám megcsalta anyámat, ráadásul alkohol problémái is voltak. Aztán az egyik nap suli után arra értem haza, hogy ordibàlnak egymással, majd ahogy a házba értem anya felzavart a szobámba. Aztán apa köszönés nélkül ment el. Miután ő kilépett az életünkből, anya soha nem beszélt róla, ha csak szóba hoztam, egyből rám szót és egy félórát beszélt arról, hogy megkorra egy rohadék. Aztán pár évvel később anya megismerkedett egy férfival Toddal, akivel nem igazán kedveljük egymást, sőt utáljuk egymást, de akár mennyire is utálom Toddot tudom, hogy anya szereti és nem fogok a boldogságuk útjában állni. Tavaly felkeresett apa, és anyával megállapodtunk, hogy egy évet apánál leszek. Már nem iszik van munkája, és egy mennyaszonya. De aztán most nyár végén vissza kellett költöznöm anyához, hiszen a megállapodás szerint csak egy évet maradhattam apánál.
Tartott egy kis szünetet aztán folytatta.
- Ezért tűntem el, mert meglátogattam őt, nagyon beteg tüdő rákban szenved, már egy éve diagnosztizálták nála, de csak most súlyosbodott az állapotta. Mondta és könnyek gyűltek a szemében.
- Hát ezért tűntem el. Mondta miközben felállt, és állt előttem zsebre dugott kézzel és lehajtott fejjel, mint aki valami rosszat csinált volna pedig nem.
- Adam, nagyon sajnálom, ha tudtam volna, nem zaklatlak. Mondtam még mindig az ágyon ülve.
- Semmi baj nem tudhattad és egyébként sem zaklattál. Mondja majd elém guggol és a combomat kezdi el simogatni, én pedig megölleltem őt, meglepte a cselekedetem, de nem habozott sokáig vissza ölelelt, az ölelés nem tartott sokáig mert ő tolt el magától.

- Nem szívesen hagyom abba, hiszen órákig tudnálak a karjaim között tartani, de mennem kell nem szeretnék összetűzésbe keveredni Toddal. Mondta majd felállt.
- Aludj itt! Vetettem fel az ötletet.
- Hát nem is tudom, nem akarok zavarni. Mondta már az ajtónál van és a kilincset piszkálja.
- Adam, nem zavarsz. Kérlek maradj. Kérelelem, hátha sikerül meggyőznöm.
- Kérlek Adam! Kérelelem tovább. Oda sétálok hozzá és megfogtam a kezét..
- Jó rendben maradok. Majd el lép az ajtótól én pedig megölelem őt amit viszonoz.
- Megyünk aludni hosszú volt a mai nap. Mondta Adam egy ásítás után.
- Jó megyünk. Egyezek bele. Majd az ágyhoz sétálok ő pedig elkezd le öltözni.
- Ha a fürdőre lenne szükséged, egyenesen a folyosó végén van, a törölköző pedig a szekrényben. Mondom neki, majd hallok egy megkönnyebbült köszönömöt. Amíg ő a fürdőben tevékenykedik addig én megcsináltam az ágyat, hogy kényelmesen el férjünk. Alig pár perc múlva már vissza is jött a szobába, én már az ágyban várom őt. Majd éreztem, ahogy besüpped az ágy Adam gondtalanul húzott közel magához én pedig gondtalanul hajtottam a mellkasára a fejem.
- Jó éjt Mia! Puszilt bele a hajamba.
- Jó éjt Adam! Pusziltam meg az arcát.