Stay With Me ( Maradj Velem)

3.fejezet

Péntek

Éppen Anya és Kim hoztak át pár ruhát azokból próbáltam valami egyszerűt összeállítani. De nem igazán ment, borzalmas ruháik vannak.
Éppen egy szoknyát próbáltam fel, mikor be jött Anya a szobába.
- Kicsim, minden rendben van? Kérdezte Anya kicsit aggódva.
- Nem borzalmas ruháitok vannak. Mondtam nevetve.
-Szívem, abban menj amiben jól érzed magad, igaz Kim? Kérdezte Anya a barátnőmet aki az ágyamon ült.
- Így van! Egyezett bele Kim.
- Szóval akkor mibe mész? Kérdezte tőlem Kim.
- Szerintem ezekbe. Mutattam rá a virágos fekete szoknyára, és a fehér ingre.
- Nagyszerű! Csapta össze a tenyerét Kim.
Felvettem az előbb említett ruhákat, a világos barna hullámos hajamat ami a hátam közepéig ér, csak egyszerűen kiengedtem. Ahogy sétáltam le lépcsőn, hallottam ahogy Adam és az apám beszélgetnek.
- Sziasztok! Köszöntem nekik.
- Szia! Köszönt hallkan Adam.
- Mia, én azt a fiút már is kedvelem. Jelentette ki apám. De hát csak 2 perce beszélgetnek.
- Hűha! Én alig ismerem és te már kedveled. Mondtam nevetve.
- Szerethető egyéniség vagyok. Mondta Adam mosolyogva. Én ezen csak megforgattam a szemem.
- Akkor mehetünk? Kérdeztem tőle.
- Igen persze. Mondta.
Amint a kocsijához értünk, ő előre sietett és kinyitotta nekem az ajtót.
- A szüleid egész jó fejek. Mondta mikor már el indultunk.
- Igen szerintem is azok. Mondtam mosolyogva.
A kocsiban nem igazán beszélgetünk, ő az utat figyelte és koncentrált a vezetésre. Én pedig csak az elsuhanó tájat figyeltem.

Az elő adás valami csodálatos volt. A lány pedig csodálatosan játszik a zongorán. Ahogy ki értünk a teremből, a már lassan Kínos csendet Adam szüntette meg.
- Hogy tetszett az előadás? Kérdezte kíváncsian.
- Nagyon tetszett! Mondtam őszintén.
- Örülök neki. Mondta mosolyogva.
- Hány órára kell haza érned? Kérdezte.
- Öhm kilencre. Mondtam
- Nagyon jó, még van egy teljes óránk, addig csinálhatnánk valamit. Mondta
- Öhm és mire gondoltál? kérdeztem tőle.
- Nem vagy éhes? Én igen! Ha van kedved elmehetnénk enni valamit. Ajánlotta fel.
- Felőlem mehetünk. Egyeztem bele.

- Mit szoktál hallgatni? Kérdeztem tőle már a kocsiban ülve.
- Leginkább a retró rádiót hallgatom.De egyébként nagyon szeretem az Articmonkeyst és a The Rolling Stonest.
Mondta az utat nézve.
- Na és te? Gondolom nem Beethovent hallagatsz egész nap. Nézett rám félszemmel.
- Nem! Egyáltalán nem. Leginkább azt hallgatom amit a szüleim, vagy szintén a rádiót. Mondtam az utat nézve.
- Akkor tudom már, hogy hova viszlek a következő randinkon. Mondta miközben benedvesítette az alsó ajkát.
- Ki mondta, hogy lesz következő randink? Kérdeztem tőle meglepetten.
Nem mondott semmit,hiszen megérkeztünk egy kisebb kávézóhoz ami egyben egy gyors étterem szerüség. Ahogy be léptünk a kávézóba, leültünk az ablak melletti asztalhoz. Meg akartam tőle kérdezni, hogy miből gondolta, hogy lesz következő randink. De nem mertem megkérdezni, attól féltem idegesítőnek fog találni. Az étlapot nézegettük, mikor oda jött hozzánk egy pincérnő aki a negyvenes éveiben járhat.
- Sziasztok! Köszönt a pincérnő.
- Jó estét! Köszöntem.
- Kiválasztotátok már, hogy mit kértek? Kérdezte tőlünk mosolyogva.
- Igen! Lesz nekem két darab palacsinta eper öntettel, és egy bögre meleg citromos tea. Mondta Adam elsőnek.
- Rendben, és te mit kérsz? Kérdezte tőlem a pincérnő.
- Ugyan ezt. Jelentettem ki.
- Rendben máris hozom. Mondta és kettesben hagyott minket.
- Szóval Mia mi a terved Gimi után? Kérdezte tőlem kíváncsian.
- Hát szeretnék a Julliardra járni persze, ha felvesznek. Mondtam nevetve miközben az összekulcsolt kezeimet néztem.
- Miért ne vennének fel? Nekem el hiheted gyönyörűen játszol. Mondta miközben mutató ujjával megbökkte az én összekulcsolt kezeimet. Erre a cselekedetére akaratom ellenére is egy mosoly jelent meg az arcomon.
- Szóval itt lennének a palacsinták és a bögre teák. Tette le elénk a pincérnő.
- Köszönjük! Mondtuk egyszerre.
Nem igazán voltam éhes, vagy csak lányos zavaromban nem ettem semmit, Inkább a teámat kortyolgattam.
- Minden rendben? Kérdezte Adam aggodalmas tekintettel.
- Persze csak nem igazán vagyok éhes.
- Egyébként én sem igazán. Vallotta be.
- Hogy- hogy? Mielőtt ide jöttünk azt mondtad, hogy éhes vagy. Kérdeztem tőle,mert nem igazán értem a helyzetet.
- Csak azért mondtam, hogy tudjunk többet beszélgetni. Vallotta be.
- Ó! Nekem pedig csak ennyi csúszott ki a számon.
- Viszont Fél kilenc van, és szeretnélek időben haza vinni. Jelentette ki.
- Rendben akkor menjünk. Ajánlottam fel . Gyorsan kifizettük az ételt és az italt amibe bele sem dugtuk az orrunkat és mentünk is a kocsihoz. A kocsiban nagyon jó hangulat volt, Adam mesélte, hogy mindig is szeretett volna egy együttest de sosem volt hozzá elég bátorsága. Ahogy azt is meg tudtam, hogy nem megy jövőre egyetemre, hanem egy fotós tanfolyamra megy Franciaországba. Amikor a házunkhoz értünk, Adam gyorsabb volt helyettem, gyorsan át futott a kocsi másik oldalához, hogy kinyitsa nekem az ajtót.
- Köszönöm a mai estét igazán jól éreztem magam. Mondtam neki, fülig érő szájjal.
- Ennek örülök. Jelenteti ki Adam de ő sem tudtam elrejteni a mosolyát. Éppen el köszöni készültem, de ő szólalt meg előbb.
- Tudod én az első randikon, mindig megcsókolom a lányt, hagyomány tisztelő vagyok. Mondta huncut mosollyal.
- És ez mégis milyen hagyomány? Kérdeztem tőle.
- Ilyen! Mondta és megcsókolt. Az első csókom, nem tartott sokáig, és nem volt egy nagy csók, de csodálatos volt.
Ahogy véget ért mind ketten el nevettük magunkat.
- Jó éjt Mia! Köszönt el.
- Jó éjt! köszöntem el.

Ha tetszett kérlek hagyj magad után egy nyomot, akár csillag formájában!🤍