Stay With Me ( Maradj Velem)

7.fejezet

Reggel ugyan abban a pózban találtam magunkat amiben este el aludtunk.
Bevallom eléggé fura volt vele aludni, hiszen nem vagyunk együtt, vagyis nem tudom. Azért tartottam itt az estére mert láttam, hogy nem igazán akar haza menni már gondolom az anyukája párja miatt sem.
Mivel én keltem fel előbb, próbáltam kiszállni az ágyból úgy, hogy ne vegye észre, de bezzeg az ágy ilyenkor recseg.
Így a tervem nem sikerült, mert felkelt Adam.
- Jó reggelt! Mondta mély rekedt hangon.
- Jó reggelt, ne haragudj, hogy felébresztettelek.
- Semmi baj, hogy aludtál? Kérdezte miközben feltornázta magát az ágyon.
- Jól, és te? Kérdeztem tőle.
- Jól, nagyon jól. Mondta, ám válaszolni nem tudtam, mert Anya berontott a szobába.
- Mia, Adam kocsija itt parkol a ház előtt..
De amikor meglátott minket anya az ágyon, csak nagyokat pislogva tátott szájjal bámult.
- Anya.. mondtam, de láttam rajta, hogy mentem felrobban.
- Mia, hogy gondoltad ezt? Szólni vagy valami, hogy itt alszik? Kérdezte közben a szemei szikrát szórnak.
- Anya, lehetne, hogy kint beszéljük meg ezt? Kérdeztem tőle, közben szemmel próbáltam rá mutatni, hogy Adam is a szobában van. Válaszolni már nem tudott mert kezénél fogva kihúztam a szobából.
- Miért, csinálsz ebből ilyen nagy ügyet? Kérdeztem tőle, ahogy ki értünk a szobából.
- Egyrészt, azért mert egy szót sem szóltál, hogy itt alszik. Másrészt, két hétre eltűnt semmit nem tudtál róla most még ide állít? Legalább valami hihető mesét adott be neked? Bombázott kérdésekkel, nálam pedig az utolsó mondat kiverte a biztosítékot.
- Igen képzeld el, a beteg apukájához ment haza! Szinte köptem felé a szavakat. Amit valószínűleg Adam is halott oda bent.
- Ó! Kapta a szája elé a kezét.
- Ne haragudj, én nem tudtam. Mondta kezébe temetve az arcát.
- Én nem haragszom, de Adam biztos kellemetlenül érzi magát.
- Hívd le reggelizni, ez ezek után a legkevesebb. Mondta anya egy puszit adva a homlokomra, aztán le viharozott a lépcsőn.

Gyorsan mentem be a szobába remélve, hogy Adam nem ment el.
- Nem mentél el. Suttogom Inkább magamnak, de tisztában vagyok vele, hogy ő is hallotta.
- Nagyon kiakadt? Kérdezte kíváncsian.
- Mondhatjuk, de már megnyugodott. Mondtam neki már az ágyon ülve.
- Akkor jó! Csatlakozott hozzám és leült.
- Anya kéri, hogy gyere le reggelizni, ezzel akar kiengesztelni, bár ezek után ez a legkevesebb. Mondom neki, de láttom rajta, hogy nem igazán tetszik neki az ötlet.
- Jó ötlet ez? Még a végén hozzám vág egy tányért vagy nem tudom. Mondja nevetve.
- Nem nyugi, gyere le nyugodtan nem lesz semmi baj. Mondom neki egy puszit adva az arcára.
- De nehéz neked ellenállni, na jó legyen le megyek. Mondja egy sóhaj után.
- Be kell valljak valamit. Mondta nekem, én pedig furán néztem rá.
- Az első randink óta újra megakarlak csókolni. Mondja nekem meg a szemem majd kisesik a helyéről.
- Akkor miért nem teszed? Nyelek egy nagyot.
- Mert nem szeretném elsietni a dolgokat. Mondja őszintén.
Én pedig nem bírtam tovább megcsókoltam a cseresznye piros ajkait. Meglepte a dolog, de nem habozott vissza csókolt, a kezei a derekamon állapodott meg az én kezeim pedig a vállára simultak. De levegő hiány miatt abba kellett hagynunk.
- Őszinte leszek megtenném mégegyszer. Mondta mélyen a szemeimbe nézve.
- Akkor tedd. Jelentettem ki.
Nem kellett kétszer mondanom, ő csókolta meg, az ölébe húzott és úgy folytattuk tovább amibe bele kezdtünk. A nyelve bejutást kért amit meg is adtam neki, furcsa érzés volt, de nem olyan rossz.
Ám hirtelen elvált tőlem, nem értettem miért.
- Ne haragudj, nem akartam csak nem tudtam megállni, hogy ne tegyem meg. Nézett rám ilyedten.
- Nem történt semmi. Mondtam és egy kisebb nevetés csúszott ki a számon.
- Le kéne mennünk. Mondta.
- Igen szerintem is. Egyeztem bele.

Míg én elmentem felöltözni a fürdőbe, addig ő a szobában várt meg aztán együtt mentünk le.

- Jó reggelt! Köszöntünk a többieknek.
- Jó reggelt, á szia Adam! Fogott kezet Apa és Adam.
- Nem is tudtam, hogy itt aludtál. Mondta.
- Igen hirtelen ötlet volt, bocsánat nem akartam kellemetlenséget okozni. Mondta Adam, megint úgy csinál mintha valami rosszat csinált volna pedig nem.
- Semmi baj. Mondta apa Adamnak mosolygva.
- Igen, de anya eléggé kiakadt rajta. Mondtam apának.
- Cat, egy nehéz esett. De amúgy érthető az anyád, másrészt nem mintha mi különbek lettünk volna egyidősen, én is feljárkáltam hozzá, a két kezemen nem tudom megszámolni, hogy hányszor. Mondta nevetve, mire Adamnak és nekem össze találkozott a tekintetünk egy mosoly erelyéig.
- Aprópo, ő hol van? Kérdeztem, hiszen nem láttam.
- Elment a boltba, de nézd megis jött. Mondta apa, miközben bele korytolt a kávéjába.
- Megyek segítek neki. Mondta majd kiment.
- Ma szeretnélek elvinni valahová. Törte meg a csendet Adam, egy puszit adva a nyakamra.
- Hová? Kérdezem kíváncsian.
- Az titok. Mondta majd meghúzta a vállát.
- Nem szeretem a titkokat. Mondtam neki.
- Ez pedig tetszeni fog. Mondta huncut mosollyal.

Ahogy anyáék vissza értek a konyhába, segítettem elpakolni a vett termékeket addig Adam az öcsém társaságában foglalta el magát, akivel elég jól kijön.
Aztán még reggeli előtt anya, bocsánatot kért tőle, reggeli dolog miatt.
Adam elment reggeli után, mert dolga volt, de négyórára vissza jön, mert hiszen megyünk valahová, amit azóta sem mondott el