Gazdám [JiKook FF] BEFEJEZETT

12. rész

Azóta a nap óta eltelt 3 hónap, boldogok vagyunk egymással, Jungkook izgatott a mai nap miatt, ugyanis miután bevallottam magamnak hogy sikeresen beleszerettem a srácba, egy olyan döntést hoztam hogy ideje bemutatnom hivatalosan is a családomnak.

Jungkook eleinte apám miatt ellenkezett, de csendre intettem, és elmondtam neki hogyha apa nem képes támogatni és elfogadni engem vagyis minket amilyenek vagyunk, akkor az már nem a mi problémánk, bármit mond én nem fogok elválni tőle, attól a sráctól akibe beleszerettem.

Egy gyors csókot váltok vele, majd kezdünk el öltözni, viszont az idegesség miatt ez is eléggé bénán ment nekünk, Kook sikeresen lefejelte  a szekrényt, én pedig jól irányzott ütéssel búcsút mondhattam a nemlétező jövőbeli gyerekeimnek az asztal sarka által, de egy 2 órás szenvedés és fájdalmas útja során, mondhatni készen álltunk.

Közöltem Taevel a történteket, ki csak a hasát fogta a mesénk hallatán, majd sok sikert kívánva elbúcsúzott mivel mennie kellett az apjához, aki a múlthét folyamán a kórházba került autóbaleset miatt. Szerencsére megúszta enyhe sérülésekkel, bár a másik sofőrről nem mondható el, bár én szerintem megérdemelte ha részegen esős időben nekiáll vezetni.

Kookal úgy döntöttünk bemegyünk a virágboltba - semmiképp se gondolva arra hogy ezzel talán megtudnánk vesztegetni apámat - meg egy kitérőt tettünk a éjjel-nappaliba, hogy egy kis piát is vehessünk apámnak, tudva hogy mennyire szereti a vodkát.

Idegesen toporogtunk a házunk előtt, 2 hónappal ezelőtt béreltem ki egy olcsó ingatlant, ahol meghúzhattuk magunkat arra az esetre ha a rosszabbik félelmem bekövetkezne, meg ott egyébként is nyugodtan élhettük az életünket, így szüleimet se zavarhattuk a dolgaink miatt, mindketten jól kijöttünk belőle.

- Szia anya - nyújtom át neki a orchideákkal teli csokrot - Jó napot Mrs. Park - hajol meg illedelmesen Kook, majd miután anyunk betessékel a házba, helyet foglalunk a családi asztalnál ahol már elővolt készítve az étel.

Anyámnak előre szóltunk hogy mit terveztünk, de így is féltem apa miatt.

- Hali Jimin - mosolyodik el apám, amit halványan viszonzok - Ki a barátod? - néz Kookra, aki kissé remeg, nagyot nyelve fogom meg Kook kezét majd ülünk le az asztalhoz, látszólag apámnak ez a kézfogás piszkálta az orrát, de nem szólt semmit.

- Apa - én is remegni kezdek amint belekezdek, úgy érzem mintha fojtogatnának - Én - anyám bátoríton rám mosolyog, mire egy sóhajt kieresztve nézek ismét édesapám a szemébe.

- Apa, én meleg vagyok - emelem fel Kook kezét majd immáron a barátom szemeit vizslatom - 3 hónapja vagyunk párkapcsolatban Kookal - pillantok apa szemeibe, látszik ahogy erei kidüllednek, és a szeme is tikkelt egy pár másodpercre.

- Szererem őt apa! - hunyom be a szemeimet majd kinyitva mondom ki végül amiért eleve jöttünk - Nem érdekel ha nem fogadsz el, azt se ha kitagadsz, de én attól ugyanúgy foglak szeretni téged - felállok az asztaltól, majd már indulnánk mikor meghallom apám hangját.

- Nem tagadlak ki és elfogadlak Jimin - áll fel apám a asztalhoz majd odasétál hozzánk - A fiam vagy, az én vérem, én neveltelek anyáddal 16 évig és még akarlak is - mosolyodik el - nehéz lesz megszoknom hogy nem lesznek unokáim, de attól még mint mondtam nem tagadlak ki a családból, szeretlek téged Jimin - apa átkarol, mire érzem ahogy könnyeim útra erednek, kétségbeesetten kapaszkodok apába, szintén átkarolva őt, anya szintén csatlakozik az ölelésünkbe, majd apa int Kooknak is, aki bizonytalanul, de átölel minket.