Könnyekbe borult felhők,
Mindenkinél a nehéz idő eljő,
a Nap csak keresi helyét,
hol tudná áttörni fényét.
Nem adja fel,hisz tudja,
egyszer utat fog törni.
Muszáj neki világítani,
a földszínét kell vidítani.
Nem hiába kel fel,
bár,senki sem kérte őt erre,
mégis,ha nem lenne,
az élet vele együtt veszne.
Munka végeztével lenyugszik,
mivel megérdemli,
s,a Holdat felébreszti,
ki,a boldogságot megtéveszti.
Mindenki Nap.
