Atyám kérlek néz le rám,
szívem legbelül téged vár.
Égre néz a szemeim,
látom fent áll,már a felleg vár.
Van még hely ott számomra?
Megéri-e még küzdenem?
Őszintén,már rég feladnám,
de megtart még a belső hitem.
Kősziklán nem állok már,
kapaszkodik kétkezem.
Kiáltok,hogy "segítség",
de nem segítenek.
Mély alattam a meder,
ha beleesek,föld magjáig zuhanok,
utolsó reményem maradtál Te,
így,hozzád fohászkodom.
Megannyi mindent tettem,amire nem vagyok büszke,
retteg a lelkem,hogy hová fogkerülni, ha eljön az itélet,
nem tudom jóvá tenni azt mit elkövettem.
Nézzd mivé lettem,kezdetektől fogva te engem így teremtettél?
Milyen lehet fentről nêzni,ahogyan haldoklik egy teremtmény?
Öröm,vagy teher vagyok mások életében?
Nem tudom eldönteni,kérdések közt elvesztem a válaszban,de tudom nálad találtatik.
Többször kilengtem,téves úton tévelyegtem,
de kegyelmet adtál,hogy visszatérjek honnan mindig lelépek,de nem értem...
Mit teszek azért hogy kiérdemeljem?
Emberek hagynak el,ha egyszer is csalódnak bennem,
te mégis számon tartasz engem,
sokan hallottak felőled,mégis kevesen ismernek.
Én mégis megismertelek.
