Észrevennék?
Ha lelépnék az útról, min együtt megyünk.
Kérdeznék?
Ha látnák,hogy megtettem,amit más nem merne.
Hátranéznének?
Búcsú pillantás érdemelnék, vagy
a cipő felverte porban köddé válnék?
Mintha ott sem lennék,nem léteznék.
Kéz a kézbe,vonaglás célt ki tűzve.
Útközben pár villantás szemünkkel,
mit raktároz el a tudat,és ész.
Betelt memória,feldolgozni képtelen,
egyetlen szoftverem,az Én.
Lépni,vagy lépve?
Jelenben vagy múltban élve?
Szív jegére só,hajtás a szeretet magjának.
Elfogadni a tényt,hogy elkéstem rég,
hisz régen érzelmet,mostmár észt vennék.
Résztvennék,s jelentkeznék,
ha mindent újra nézhetnék.
Képkockánként,
megállitanám,
átélném,
s mást tennék,
minden tett hordoz következményt.
Észrevennénk,oly sok hibáink,
álmatlan lelkek,végre aludnának,
ártatlan feleknek,igazat adnának,
félre tennénk, hordott igánkat.
Szívünket, ki fentről Vizsgálja,
Itélni fog, ha kong a harang szó.
Itt élni,éveket, akkora földi pokol.
Bíró előtt állunk majd sorba,
Onnan kihajolva,
kegyelemből túljutva próbákon
hátranéznék,s észrevennék.
Nem mentem utánuk.
