afterlife

chapter 5

SAGE

Blue valami oknál fogva az istenért is visszavágyott az Afterlife-ba. Vallomása szerint egyszerűen csak egy megmagyarázhatatlan jó érzés töltötte el a hellyel kapcsolatban. Ez elvileg bejárta az egész testét abban a pillanatban, hogy belépett a szórakozóhelyre és valamilyen szinten meg is változtatta.

Nekem igazából halvány sejtésem sem volt róla miről magyarázott, jó barátnő módjára csak szimplán elfogadtam.

A valamilyen szinten izgalmasnak mondható estém után kicsit korábban keltem fel, mint szerettem volna. A telefonom minden erejével azon volt, hogy a szívrohamot okozó csengőhangját életem végéig játssza, míg rá nem veszem magam, hogy elhalkítsam.

Azért állítottam be erre, mert teljesen biztos voltam benne, hogy így akár egy másik városból is képes lennék meghallani ezt a hátborzongató ütemet, ezzel sosem maradnék le egy hívásról. Valamilyen szinten ugyan bevált a jóslatom, de kicsit mindig is szidtam magam miatta.

— Igen? — motyogtam, ahogy rányomtam a kihangosító gombra, hogy valamennyire kényelmesen még vissza tudjak feküdni az ágyamba.

— Felkeltettelek? — kérdezte Blue kicsit megszeppenve. — Nem Simon-nál vagy?

Simon a korán keléseiről volt híres, én meg arról hogyha egyszer felkeltettek, soha nem voltam képes visszaaludni.

— Nem — motyogtam egy ásítás közben. — Tegnap este otthagytam.

— Szakítottatok?

— Nem úgy — nevettem fel. — Csak hazajöttem tőle.

Blue azóta szurkolni kezdett a kapcsolatunk végé miatt, mióta meglátogattuk a bolond jósnőjét. Az eset óta a lány csak erről volt képes beszélni, ha valamilyen apró baj került elő a semmiből. Szerinte nem lenne semmi baj, ha szünetet tartanánk, hogy körbe nézhessek a piacon.

— Eh — horkantott fel. — Miért nem maradtál ott?

— Valami hülye filmet nézetett meg velem. Semmit nem értettem meg belőle, Blue. Konkrétan képtelen voltam követni, hogy mi történik benne. Rettentően hülyének éreztem magam. És erre képes volt benyögni, hogy amúgy nem is volt olyan bonyolult, csak nem figyeltem oda eléggé.

— A gyökér! Szakítanod kellett volna vele!

— Fejezd már be! — szóltam rá nevetve.

Blue-nak eddig semmi problémája nem akadt Simon-nal. Amikor nagyritkán összevesztünk valami apróságon, Blue jó barátnő módjára mindig az én oldalamat fogta, de valahogy mindig rá kellett jönnünk, hogy Simon amúgy tényleg egy remek pasi.

Azonban, ahogy nekem is, neki is igazán csak el lett ásva egy kis bogár az agya legmélyén.

Én is teljesen máshogy éltem meg a tegnap esti kis filmnézésünket, mint eddig bármikor. Annak a nőnek sikerült engem is teljesen megbolondítania. Azonban egy kapcsolat nem számíthatott halottnak, csak mert a benne lévők filmnézési szokásai rettentően eltértek egymástól.

— De most viccen kívül, Sage — sóhajtott fel. — Tudom, hogy nagyon de nagyon szeretjük Simon-t, de tényleg mindig hülyének néz téged és amúgy engem is. Nem tudom ezt eddig miért sepertük mindig a szőnyeg elé, de akármennyire is újra ezt akarod tenni... Nálam már eléggé púpos az a szőnyeg.

Meg akartam szólalni, akartam mondani valamit, de Blue újra csak igazat mondott.

— Nem fogok szakítani vele — jelentettem ki, még mielőtt belelökném magam egy spirálba.