Öt méter távolság!18+ (Tokyo Revengers f.f.)

~Tudom hogy nem bántanál

~Lily Szemszöge~

- Miért jöttünk vissza? -Kérdeztem Mikey-tól nagyjából egy óra motorozás után.
-Neked nincs dezsavűd?
-Dezsavű? -Néztem körbe de akkor már beugrott.. abban a parkolóban álltunk ahol évvekkel ezelőtt ......
A pupillám hirtelen kitàgúlt majd a fiúra néztem aki nagyjából másfél méterre állt tőlem.

Kezeit a zsebében pihentette és unottan végigmért. Arckifejezése egyik pillanatról a másikra teljesen megvàltozott

-M...Mikey?...  Léptem hátra mert kicsit megillyedtem..
- Tudod nem értem miért pazaroltam ràd ennyi évet ha lett volna egy kis agyam már rég halott lennél de hát belédszerettem basszameg
nevetett majd kétségbeesetten a hajába túrt.

A félelem csak akkor kezdett eluralkodni rajtam amikor egy pisztolyt húzott elő a zsebéből és felém tartotta.
- Mit művelsz? -Tettem ki a kezemet
-Draken miattad halt meg!!!!
-Ez nem igaz!!! Te is tudod!!!

-Ha aznap nem hozlak el Hanmától akkor  mèg most is élne!!
-A kettenőnek semmi köze egymáshoz!!
Mikey ez nem te vagy.... suttogtam. Majd tettem felé pàr lépést.

A gyógyszerek...biztosan azok miatt változott meg ennyire a hangneme.. mégis mióta szedheti őket?

- gyere ide....tártam ki a karomat. de egy percre  se vettem le róla a szememet. 

Láttam hogy meglepődött..igaz a fegyvert még
Mindig felém tartotta bár már nem féltem tőle.

Mire feleszémltem két meleg kar  szorított magához. 
És Pár percel később a fiú halk síràsa törte meg a csendet. olyan volt mint egy kisgyerek... aki nem tuddja kezelni az összegyűlt érzelmeit.

Abban a pillanatban..eldöntöttem
hogy soha nem hagyom magára bàrmi történjen. Végűl óvatosan eltoltam magamtól és gyengéden letörölem a könnyeit.
- majdnem megöltelek... miért nem menekülsz? suttogta
- Ha elfutnék akkor megszegeném az előbbi ígeretemet..

Naoto biztosan azt akarnà hogy mondjam el mit ígértem.. de Mikey szavak nélkűl is megért.. tuddja mire gondolok. Úgy mint most..
Ezért mosolyodott el és csókólt meg olyan szenvedélyesen hogy majdnem beleszédűltem.

***

Hazafelè végig azon gondolkoztam hogyan jutott fegyverhez. Mindenesetre amíg nem figyelt..elővigyázatossàgból a nadrágom farzsebèbe csúsztattam.
Hiszen lehet hogy most nem bàntott de ettől függetleműl bàrmelyik pillanatban.. bekattanhat....

- Szerinted Eliék itthon vannak? Kérdeztem amikor leparkolt a ház előtt.
- Nem tudom...vonta meg a vállàt..miközben a kulcsot keresre..
-M...mikey...ez..nyitva van... böktem ajtóra.
-Mi?Izana mindig bezárja
- Látod?..betudok menni..
- Ne! Lökött félre.

- Aú ezt miért csináltad? Dörzsöltem meg a vállamat amikor nekipréselődtem az ajtófélfának.
-Ezt..feltörték... - sápadt el miután megvizsgálta a zárat
-Tessék? Mègis ki törne be ponnt hoz...
- Mennjetek innen!! Kiàltott ki valaki.
-Ez Izana hangja ott van bennt.. suttogtam..
-Maradj itt!!
-Tessék? Mikey!!! Nem!!

Figyelj ide.. tudom a fejedbe vetted hogy megvédesz de ez most rohadtúl nem az a helyzet... szóval te ittmaradsz!!!
-Nem az a helyzet? Miről beszélsz? ...ez ponnt hogy az a ....
Háborodtam fel de a mondtatom végét belémfolytotta egy ráerős csókkal.
- tíz perc és visszajövök .. szorította meg bíztatóan a kezemet majd eltűnt a sötétben.

Folyt.köv.