Öt méter távolság!18+ (Tokyo Revengers f.f.)

~ Te vagy az oka

~Lily szemszöge~

Amikor kiléptünk a boltból olyan erőssen szorítottam Mikey kezét mintha az életem múlna rajta. 
-Hé.. fordúlt felém. Minden rendben lesz oké? Simította meg az arcomat  majd nyomott egy puszit a számra.

-Hány napra szeretnék a szobát? Kérdezte a Recepciós amikor a hotelbe ertünk. Én kicsit megvoltam szeppenve ,de Mikey szerencsére mindent intèzett.
-Egyenlőre hàrom ha mèg maradni akarunk szólunk. 
-Rendben van. Biccentett a nő majd kezébe nyomta a kulcsokat.

-Hogy van a karod? Néztem rá aggódva  amikor  kettesben maradtunk.
-Megleszek.
küldtött felém egy bíztató mosolyt majd tekintetét belefúrta az enyémbe.
Kezemmel átkulcsoltam a nyakát és ráerőssen megcsókóltam.

- Izana mindent vissza fog kapni.... mondta miutàn elszakadtunk egymástól
- Hogy érted?
- Ebben a pàr évben ha csettintett én ugrottam mert azt gondoltam tartozom neki. De most fordúlt a kocka

-Mi jár a fejedben? fehéredett el az arcom bár már sejtettem mit fog válaszolni.
-Kilépek a Black Dragonból és alapítok egy új bandát. Ami háromszor akkora lesz mint a Toman.

Amikor szájából elhangzott ez a mondat lehunytam a szemem. És vettem egy nagy levegőt.

-A Toman-nak tuddjuk mi lett a vége.... amikor elmentél.. ők már nem...
-Miattad mentem el! Vàgott közbe. 
-Két évem maradt.
-Megoldjuk oké? Takemichi biztos tud megoldást.

-Nem... csuklott el hangom.. de már allig tudtam visszatartani a sírást.
-Lily... miről nem tudok?
- Bazd meg Mikey!!! Szaladt ki a számon
-Mivan? Ráncolta össze a homlokàt.
-Jól hallottad!!! Te csak magadra gondolsz!! De hogy másokkal mi van leszarod!!!
-Miről beszélsz?

-Nem neked kellett vègignèzni a legjobb baràtod halálàt!!!!!
-Lily... mi...
Nem szóltam semmit csak arrébb űltem hogy meglegyen közöttünk a tisztes távolsàg. Majd táskámból elővettem Draken köpenyét és mérgesen a fiúhoz vàgtam.

- Miért van nálad?
-Mert Draken meghalt!!!!(Borúltam ki)- és az utolsó perceiben is te seggedet védte!!! Tettem hozzá
- Majd Takemichi visszacsinál mindent!!
-Fejezd màr be!!! Baji-Kunt Hinàt vagy Chifuyu-t megmentette?Hát rohadtúl nem!!!
-Chifuyu...is...
- Hhhhhh.. persze hogy arról sem tudtál.. mondtam miközben feltápászkodtam az ágyról magamhoz vettem a cuccomat és távozni kèszűltem.

-Lily!! Hova mész? Ragadta meg a karomat
-nem fogok egy szállodában lebzselni veled miközben Emma bajban van!!!

Jelentettem ki azzal idegesen kinyitottam az ajtót és lesiettem a recepcióra.
-Lily!! Vàrj már!! Jött utánam .Nem mehetsz oda..
-Ó dehogynem!!  Fordúltam vissza

- Kisasszony bocsánat de mégse maradnak nàlunk? Kérdezte a nő.
-Várjon egy percet. (Tettem fel az ujjam)
-Lily..Ne csinálj butasàgot.. miért nem hívod fel?  Tárta szét a karjàt
- Mert azt neked kelett volna megtenned már hónapokkal ezelőtt!!!
-Komolyan azért jöttél a városba hogy az orrom alá dörgöld mekkoràt hibáztam? Nevetett
-Mikey szeretlek de attól a többiek még ugyan úgy bajban vannak!!
- Ha visszamész meghalsz!!!  Nézett
Méllyen a szembe.
- Ezzel nem mondasz újjat vagy van...még valami? Kérdeztem flegmán

-Bocsánat, de ha nem maradnak akkor kérem addják le a kulcsokat.  Szólt ránk mégegyszer a recepciós
-FOGJA MÁR BE!  Mordúltunk rá tökéletesen egyszerre.   Amitől mindekettem meglepődtünk de mielőtt elgyengűltem volna kirhontam a szállodából.

-Lily Sano Wilson!!!!! Kiáltott utánam amitől a szívem megállt egy pillanatra és még a telefont is leejtettem a kezemből. Majd Kitàgúlt pupillákkal fordúltam hàtra..
-Végre.. (forgatta a szemèt)
-itt üvöltözök de meg sem hallod... látom a konoksàgod még mindíg a règi.
-Miért hívtál így?
- Egész jól hangzik nem? (Kacsintott ràm)
- jó erre nincs időm. Hajoltam le a telefonomért de ő gyorsabb volt.
-Mikey állj fel a földről!
Szóltam rá suttogva amikor letérdelt elém.

Folyt.köv.