Az első csókunk után azthittem megváltozik valami de sajnos nem így történt. Viszont a Gimnàzium utolsó évében Izana végre összeszedte magàt. És elkezdett bejàrogatni az órákra . Előtte volt hogy heteket kihagyott. Shinichiro elvesztése miatt kerűlt ilyen állapotba. De a tanàrok elnéztèk neki ezért egyszer se buktatták meg.
-Na vègre Izana is megtalàlta az iskolàt!! Nevetett az egyik osztálytársunk amikor a fiú hétfő reggel besétàlt az ajtón. De nem szólt vissza semmit csak levàgta magàt a leghàtsó padba. Kicsit tétovàztam majd vettem egy nagy levegőt és mellé húztam a székemet.
-Szia.. kezdem bele. Bár teljesen feleslegesen mert még csak fel sem nèzett. Ha kell segítség a lemaradás pótlásához akkor én... folytattam de ekkor idegesen ràcsapott az asztalra. -Húzz el! Üvültött rám. Egy ideig elkerekedett szemmekkel nèztem Izanàra és mielőtt a könnyeim utat törtek volna maguknak. Kiszaladtam a teremből.
-Eli!!!!vàrj. Jött utánam de nem érdekelt -Eli!!! Ragadta meg a karomat amikor utolért a folyosón de kiszabadítottam magam a szorítàsából. -Hagyj békèn! -Neharagudj oké? -Ez már nem egy sima homokvàr Izana!!! Kiáltottam -Tessék? -Belém rugsz aztán mintha mi sem történt volna próbálod helyrehozni?? (Borúltam ki) -Mondtam hogy sajnálom -Dugd fel magadnak a sajnálatodat! (Üvöltöttem)
Ezutàn próbáltam elrohanni de Izana gyorsabb volt. Egy határozott mozdulattal nekinyomott a falnak mélyen belenézett a szemeimbe és csak ennyit mondott -Túl hangos vagy Elizabeth..suttogta a fülembe. Amitől kiràzott a hideg de próbáltam uralkodni magamon. -Kisajátítottad magadnak az első csókomat és.. kezdtem de nem hagyta hogy befejezzem a mondatot mert szájàt mohón az ajkaimra tapasztotta
A mozdulatot gondolkodás nélkűl viszonoztam, és csak percekkel később szakadtunk el egymástól levegőért kapkodva. -A második csókod is az enyém lett (kacsintott rám) -Honnan tudod hogy te voltál a második is? Tettem mérgesen keresztbe a kezem - Csak tudom vonta meg a vállàt majd mutatóujjàval gyengéden felbillentette az államat és újra megcsókolt. Amibe kishíján beleszédűltem.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Lépjünk le! Húzott magàhoz . bólintottam. És attól a naptól vette kezdetét úgy igazán a mi történetünk.
Magam sem fogom fel hogyan alakúlt àt az utálat szerelemmé de ezen màr felesleges gondolkoznom. Talán legbelűl mindíg is szerettem őt csak túl gyáva voltam beismerni . Meghàt ott van az a mondás is:
Akit gyűlölünk valójában azt szerettjük a legjobban
- Min töprengsz ennyire? Vonnta magához meztelen tesemet egyik reggel amikor úgy döntöttünk hogy kihagyjuk az első két órát - Rossz hatással vagy rám. Nevettem majd szeme elől eltűrtem pár kósza hajszàlat. -Huha Elizabeth Daveis életében elöszőr ellóg. Az iskolából. -Naaa komolyan.. tudod hogy ez az utolsó évünk bele kell húzni. És neked is .. -Nekem aztán nem. -Miért? Szaladt fel a szemöldököm. -Amint meglesz az érettségim a Balck Dragon vezére leszek. -De már szinte most is az vagy.. -Ez nem elég! Azt szeretném ha mègtöbben csatlakoznának a bandához.
-Izana nem kéne inkább a jövődön gondolkozni? -A Banda a jövőm. Nélkülem elvesznek.Össze szeretném tartani őket. És remélem te is mellettem leszel.
Nem szóltam semmit.. csak sóhajtottam majd fölvettem a fehérneműmet és a többi ruhadarabomat.
- Hé! Hova mész? Kapott utánam. -El. Feleltem flegmán. -Eli ne csináld! -De!! mert ez nem normális amit te csinálsz!!! Pár hónapig elnéző voltam csak mert nem akartalak újra elvszíteni. Viszont mostanra elegem lett!!
-Akkor mit vársz mi a faszt csináljak? -Kapd össze magad és kezdj valamit az életeddel. -Nem fogok egy szaros Egyetemen rohadni . -Shinichiro odafönnt most biztos nagyon büszke ràd nevettem... de mire kimondtam már meg is bàntam. Még bocsànatot kérni sem volt időm mert Izana fogta magàt és felpofozott. -Te meg mit.. kaptam kezemet az acomhoz újra a sírás kerülgetett ,az egész testem remegni kezdett és azonnal elakartam tűnni onnan. - Eli Bocsánat.. (de nem hagytam hogy hozzámérjen) -Vége van! Töröltem meg a szememet -Ne hagyj itt hiszen szeretlek téged!! - ha szeretnél akkor az előbb nem ütöttél volna meg!!
- Eli kérek! Amúgy is te provolkáltad ki magadnak - és erre ez a megoldàs? Mondtam majd mérgesen hozzávàgam a bőr karkötőmet amit mèg karácsonyra kaptam tőle. - Tartsd meg magadnak az igéretedet!! Kiàltottam azzal otthagytam.
És ennyi volt... tudtam hogy a kapcsolatunk amúgy se lesz hosszútávú mert mindkettőnknek más álmai vannak. De azért fàjt.. baromira fájt hogy ennek így kellett vèget érnie.
Az elkövetkezendő hónapokban nem igazàn találtam a helyemet. Folyton a fiú jarát a fejemben. Volt hogy olyan képek villanttak be amikor a testemet birtokba vette és ettől figyelni sem tudtam. Az órákon Sokszor lemaradtam vagy vissza kérdeztem mert nem értettem miről van szó. De szerencsére ezen az időszakon is túlléptem és az Egyetemet teljesen tisztalappal kezdhettem. Mellette részídős munkàban besegítettem a szüleimnek.
Mikey -val Izanán keresztűl talákoztam. Sok mindent mesélt bár főleg Lily volt a téma. És az hogy mennyire szereti. Valahol féltékeny is voltam arra a lànyra de csak ,mert én soha nem kaptam meg Izanától azt a törődést amit Lily-Mikey-tól. Persze az ő kapcsolatuk sem indúlt egyszerűen hiszen amikor elöszőr találkoztak Lily Wilson a Valhalla egyik központi embere volt. De mègis kitartottak és ennyi év után... ismèt együttvannak.
