A koncert napja. Annyira izgulok, hogy úgy érzem görcs húzza össze a lábam. Meglepő mi? Nem gondolná senki se, hogy én a koncertek előtt mindig izgulok. Pedig így van. Próbálom nevetéssel elnyomni, így nem tűnik fel senkinek.
- Haver, pakoljunk be a kocsiba! - szólt rám Mike.
Talán feltűnt neki, hogy elbambultam.
- Oké. - álltam fel a kanapéről és felkaptam két gitárt, majd kivittem az autóhoz.
Ash, Cal pakolták be a csomagtartót, mi Mike-kal meg hordtuk ki a hangszereket. Így gyorsabban is haladtunk. 1 óránk volt, hogy a koncerthelyszínre érjünk.
- Nézzétek mit találtam. - vigyorgott Ash, felmutatva egy nagy zöld vizipisztolyt.
- Csak ezt ne légyszi. - rázta meg a fejét Cal rosszat sejtve.
- Ahhoz fel is kéne töltenie vízzel. - mosolyogtam naívan.
- Fel van. - vigyorgott gonoszul Ash és azzal a mozdulattal célba vett minket.
A házba rohantunk. Gondoltuk ott már nem fog vízzel fröcskölni senkit, mert Cal anyja megölné Ash-t, ha látja, tiszta vízben úszik a ház. De nem!
- Buzi vagy? - rohant fel a lépcsőn Calum.
- Nem tudom, ki fosik a víztől. - nevetett fel Ashton.
Komolyan ez a gyerek, úgy viselkedett, mint aki most éli a gyerekkorát. Elég vicces volt. A fiúk szétszórtan rohangáltak, de Ash Calum után ment, a szobája felé.
- Állj leee!! - hallottam Cal hangját, Ash meg jött röhögött az ajtaja előtt.
Berohantam a fürdőszobába és kerestem én is magamnak egy vizipisztolyt, de csak egy egy kicsi rózsaszínt találtam. Kiröhögtem magamat, hogy komolyan ezzel nem fogok semmire menni, de jobb mint a semmi! Megtöltöttem vízzel és csendben felmentem a lépcsőn, majd a kis cuki vizipisztolyt odatartottam a fejéhez.
- Add fel magad! - mondtam komoly hangon, de legbelül jól szórakoztam.
- Mert mi lesz, ha nem? - kérdezte
- Akkor kapsz egy fejmosást. - feleltem egyszerűen
- Hű, ez aztán a fenyegetés. - fordult meg és rám akart lőnni, de kifogyott a tartályból. Vigyorogva rá nyomkodtam a vízet a kis pisztolyból, de ő már a száját tartotta, hogy oda lőjjem.
A srácok a földszinten éljeneztek, hogy vége a mészárlásnak, ami utólag elég vicces volt. Calum nyugodt szívvel nyitotta ki a szoba ajtaját és ráugrott Ash-re.
- Na paripám, vigyél le a lépcsőn. - nyergette fel
- Nyihahahaa - ment bele a játékba.
Ashton ló levitte a gazdáját a lépcsőn, majd a kocsiba dobta. Ezzel hivatalosan el is indulhattunk a koncertre, csupasz vizesen, mivel nem volt nálunk váltóruha. De olyan dög meleg van, hogy mire odaérünk a ruháink megszáradnak.
A kicsi, de őrjöngő tömeg fele már eléggé illuminált állapotba volt, pedig csak este 8 óra volt. Ella már vigyorogva fogadott a pultnál a többi osztálytársainkkal együtt. Örömmel mentem oda, hogy még érdeklik a koncertünk, főleg Ellát.
- Sziasztok! -adtam mindenkinek egy-egy puszit, a fiúknak kézfogást.
- Remélem orgazmus keltő bulit csaptok - mondta Abigail, mire a többiek halkan felnevettek.
- Csak is. - kacsintottam az osztálytársamra.
- Na megyek, beállítani a hangszereket. - hagytam ott őket.
Mosolyogva konstatáltam, hogy sok idegen csak úgy köszönt nekem, mert hogy a bandából ismernek. Amúgy vicces, hogy az emberek "ismernek" engem, de én egyáltalán nem tudom ki kicsoda. Egy kicsit ijesztő is. Néha.
- Anyáád! - üvöltötte el magát Mike a kis szobába, ahova csak a zenekarok mehetnek be. Ott ütjük el az időt a koncert előtt. Beszélgetünk, pihenünk, meg ilyenek.
- Mi a baj? - vonta fel a szemöldökét Cal.
- Elszakadt a húr, nem találom az újat. - kotorászott össze-vissza.
- A kanapé melletti gitártokba van. - mutatott oda.
- Ja, köszi. - nézett rá csillogó szemekkel az új húrokra.
A közönség tapsolva fogadott fel a színpadra. Őszinte mosollyal néztem, hogy ez a kis tömeg ( voltak kb. 150-en) érdeklődve jött el. Nem igazán vagyunk híresek, mivel mi még csak feltörekvők vagyunk, de nekünk már ez is sokat jelent. Még ha egy ember is jönne el, akkor is örömmel játszunk. A lényeg, hogy élvezzék és persze mi is. Zene a mindenünk.
A koncert már bő 10 perce ment, mikor az egyik sarokba feltűnt az osztálytársam, Molly és a drága barátnője, aki nem üres kézzel jött el...
