A srácokkal péntek este elmentünk egy ismerősöm házibulijára, amire persze megvoltunk hívva. Calum a buli előtt átjött hozzám, úgymond, menjünk együtt, mert úgy gondolta így menőbb, ha ketten megyünk (?).
A házba már özönlöttek be az emberek, Hardwell szólt a hangfalakból a maximumon. Az emberek negyede már a piától bűzlöttek. Talán túl későn jöttünk? Nem hiszem, épp hogy csak 9 óra volt, mikor odaértünk.
- Úúúúgy szeretlek titeket! - ölelt át hátulról Ashton, akinek egyből felismertem a hangját.
- Bazdmeg, te már nagyon kész vagy. - nevettem ki józan fejjel, Calum meg kikapta a srác kezéből a sört, majd lehúzta az egészet. Egy csöppet se hagyott benne.
- Na ki a király? - mutogatott magára a sörivó bajnok.
- Én! - válaszolt helyette egy vadidegen srác.
Nevetve ott hagytam őket megkeresni Mike-ot. Körbenézve rájöttem, hogy kurvára nem ismerek itt senkit. Hova kerültem én? Na mindegy, bulizni jöttünk. Ez itt a lényeg. A gitáros haveromat kerestem tovább a lehetetlen helyeken is, de sehol se találtam. Hirtelen előbukkant a nappali felől és üvöltve üdvözölt engem. Úgy tűnik én vagyok az egyetlen józan ember itt a bulin, meg Calum, ha csak nem rúgott be 5 perc alatt.
- Luke, igyál! - nyomta kezembe az üres vodka üveget.
- Ezt már hova igyam? - néztem rá felvont szemöldökkel. Kikapta a kezemből, szemügyre vette, hogy tényleg nincs benne, majd elkezdett nevetni.
- Ez kifogyott. - vonta meg a vállát.
- Mekkora felfedezés. - röhögtem ki, amilyen hülye részegen.
A konyha felé vettem az irányt, hogy én is nyomjak be valamennyi alkoholt a szervezetembe. A hűtőbe találtam sört, amit gyorsan ki is bontottam, majd ittam belőle. Friss sör. Ez hiányzott nekem.
Hirtelen egy bársonyos női hangot fedeztem fel a közelembe. Felnéztem és leesett az állam, ahogy megláttam. Beszarok! Ez ugyanaz a csaj, akit a múltkor leszólítottam, és elég szépen bemutatott nekem.
Még mindig ugyanolyan szexi volt, mint akkor. Fekete pántnélküli ruha volt rajta, ami combközépig ért. Nagyon dögösen állt rajta, és azok a lábak! Istenien néztek ki.
Úgy éreztem oda kell mennem, valami húzott hozzá, egy láthatatlan kötél. A sört lenyomtam az utolsó cseppig, majd lazán odasétáltam hozzá, amikor már nem volt társaságban.
- Szia, deszkás! - vetettem be a legmenőbb mosolyomat.
- Na már megint te. - forgatta meg a szemeit.
- Igen, én. - biccentettem. - Nevedet megtudhatom? - néztem rá.
- Azt hiszed, csak úgy elmondom? - tette csípőre kezét.
Hű, ez a csaj egyre vadítóbb, ahogy barna szemeivel nézett rám, és teljesen felpezsdített.
- Reménykedtem benne. - mondtam.
- Reménykedj is, de most kopj le. Kösz. - fogta meg a vállam, majd arrébb tolt, hogy ne álljak az útjába.
Leesett állal néztem a hosszú barna hajú lány után, aki az imént koptatott le.
- Jó a segged! - szóltam be, hogy háttal állt előttem. Vigyorogva vártam a reakcióját.
Szúrós szemekkel fordult hátra, majd megint felmutatta a középsőujját. Na ezt már szeretem.
