-Te mi a francot keresel itt? - nézett rám felvont szemöldökkel.
- Ezt én is kérdezhetném. - tártam szét a karomat, majd hitetlenül és elképedve nevetett fel. Volt benne egy kis gúny.
- Én itt lakom! - emelte meg a hangját a barna hajú csajszi.
- Jó tudni. Milyen kicsi a világ. - nevettem fel erőltetten.
- Ugye nem feküdtél le a nővéremmel? - esett le neki hirtelen a dolog, hogy mit keresek itt.
- Mi? Dehogy! Semmi nem történt. - mentegetőztem, de úgy látszott nem sok sikerrel.
Basszus, ez a csaj mindig megtalál! De most nagyon nem kellett volna, hogy összefussunk, mert így azt hiszi, mindenkivel összefekszek.
- Mindig is tudtam, hogy te ilyen beképzelt hímringyó vagy. - húzta gúnyos mosolyra a száját, én meg kikerekedett szemekkel néztem rá.
- Hogy mivan? - ráztam meg a fejem, ez a csaj nem is ismer!
- Semmi. - rázta meg a fejét önsajnálóan. - Jobb, ha távozol. - nyitotta ki nekem az ajtót, hogy menjek el.
Ha már hímringyónak nevezett, gondoltam kicsit rányomok a helyzetre.
- Tudod, - léptem közelebb hozzá - ez volt életem legjobb éjszakám a nővéreddel. A szája nagyon puha és érzéki volt. - mondtam már suttogva, és végig a szemébe néztem, ő meg tartotta a kontaktust. Vigyorogva elléptem előle, majd kiléptem a bejárati ajtón, ő meg becsapta.
Komolyan mit gondol ez rólam? Nem ismer, de beképzelt hímringyónak nevez. Utálom, mikor az ember a pletykáknak hisz, nem a személynek. Nagyon utálom ezt! Nagyon!
Hazafele írtam a srácoknak, hogy délután üljünk össze zenélni, a jövőhétre, mert fellépésünk lesz az egyik koncertklubban és nem ártana gyakorolnunk. Ha csak nem akarjuk elbaszni az egészet. Mike és Ash írt vissza, hogy át jönnek hozzám, de Calum semmit nem reagált.
- Hoztam pizzát. - huppant le Mike a kanapéra. Otthon érzi magát.
- Ó, király! - csillant fel a szemem, gyorsan ki is kaptam a kezéből, majd elkezdtem zabálni.
- Amúgy nem rég beszéltem Cal-lal és fél óra múlva jön. - közli hirtelen Ash.
Calum tényleg fél óra múlva betoppant hozzánk, így már teljes volt a csapat.
2 órán át keresztül csak zenéltünk, megállás nélkül. Ez legalább kikapcsolt és csak a zenére koncentráltam, semmi másra.
Hétfő reggel megkezdődött az iskola, amit egyáltalán nem vártam. Inkább ugrottam volna egy fejest egy 10 cm-es tóban. Jó, azért az brutál lenne, még nem terveztem a halált, élni akarok még 100 évet.
Fülesemet bedugtam a fülembe, majd elindítottam egy zenét. A gördeszkát magam elé tettem, ráálltam a bal lábammal, a másikkal meg előre toltam magam. Így haladtam a suliba.
- Hé, haver! - fogott velem kezet Phil - Rég láttalak!
- Elég elfoglalt voltam a nyáron. - mosolyodtam el, a fejembe újra lejátszottam a legjobb pillanataimat.
- A jobb kezeddel lógtál mi? - nevetett fel, majd becsukta a szekrényajtaját.
- Csak is azzal. - böktem vállba.
- Amúgy képzeld van egy új évfolyamtársunk, nagyon dögös a csaj. - vigyorodott el
- Ki az? - vontam fel a szemem
- Victoria Anthon. - bökte ki.
- Nem ismerem. - ráztam meg a fejem.
- Nézd, ott jön. - mutat a lány felé, és arra nézek. OMG!
- Ő Victoria? - esett le az állam.
- Talán ismered? - vonta össze a szemöldökét
- Igen. - néztem tovább a lányt, akinek most már tudtam a nevét.
Vigyorogva figyeltem, ahogy egyre közelebb van és ő még mindig nem vett észre. Vártam a pillanatot, mikor majd meglát. A lány az egyik osztálytársammal, Mollyval beszélgetett. Victoria egyszer csak hirtelen felém nézett és leesett állal nézett rám, majd szikrákat szórt a szemével, simán megtudott volna ölni a tekintetével.
- Szia Victoria! - integettem neki vigyorogva.
Olyan jó érzés volt látni az arcán, hogy rájött, tőlem nem fog könnyen megszabadulni egy jó ideig. Mintha a sors is így akarta.
