Osztálytalálkozó [Barni ff]

Ha megnyitod a szíved

Reggel elég vicces pózba keveredve ébredtem. Barnival megfordultunk így a fejünk volt a lábunk helyén és én félig keresztbe feküdtem rajta míg ő széttárt lábakkal elfoglalta az egész ágyat. Muszáj voltam nevetni ezzel őt is felkeltve.

- Jó reggelt Csipkerózsika! - nevetett ő is. Gyorsan leugrottam róla mert kezdett gáz lenni a szituáció.

- Jó reggelt! Gyorsan öltözzünk fel és menjünk enni mert egy egész malacot meg tudnék enni olyan éhes vagyok már. - Ezzel a lendülettel már indultam is a fürdőbe de egy kéz vissza rántott és vissza estem az ágyba.

- Még egy puszit se kapok reggelindítónak? - kérdezte Barni kiskutya szemekkel az enyémekbe nézve. Azt se tudtam lány vagyok vagy fiú úgy meglepett. Gyorsan megpusziltam a homlokát, felkaptam a ruháim és berohantam a fürdőbe. Megint teljesen vörösbe pompázott az arcom, de már annyira éhes voltam hogy ez se tudott érdekelni. Gyorsan magamra rángattam a ruháim, téptem föl az ajtót és már mentünk is Barnival le az ebédlőbe. 11-ig lehetett reggelizni de még csak fél 10 volt szóval kényelmesen még tudtunk reggelizni. Mivel kiskoromba sokat jártam Győrbe gondoltam elmegyek a kedvenc teázómba.

- Figyu Barni. Én elmegyek a kedvenc teázómba. Van kedved velem tartani?

- Hát persze hogy van. Ha gondolod indulhatunk is.

- Okés, de kabátért még vissza kell menni.

- Majd én vissza megyek, maradj csak.

Leültem egy kanapéra és elgondolkoztam hogy ezt az egészet meg kéne beszélnem Barnival, hogy most ő mit is érez pontosan és hogy mi van köztünk. Mire befejeztem elmélkedésem már itt is volt a kabátokkal, de a táskám nem hozta le.

- Köszi de a táskám nem hoztad le.

- Direkt nem. Van nálad telefon, nem?

- Igen, van. De a tárcám a táskámba van.

- Arra semmi szükség. - mondta halál nyugudtan. Aranyos hogy ő szeretne fizetni de ilyenkor mindig rosszul érzem magam hogy más rám költ. Épp vette föl a kabátját szóval gondoltam gyorsan elfutok a háta mögött és felmegyek a cuccomért. Már a lépcsőn mentem fel amikor hirtelen valaki átölelt hátulról szorosan és nem engedett el. Persze hogy a Barna volt az.

- Nem, nem. Nem mész sehova, nem érdekel mi a kifogásod.

- De Barni....

- Nincs de! Megyünk teázni! - engedett el. Megfogta a kezem és elkezdett húzni a kijárat felé. Kezdtem beletörődni sorsomba úgyhogy begyorsítottam így mellette sétáltam de a kezemet még mindig fogta. Aranyosnak találtam de reméltem hogy senki nem lát meg a fanok közül.

- Szólj ha zavar a kezünk csak nekem így jobb. - mondta vigyorogva. Én csak vissza mosolyogtam rá. Mutattam az utat és 10 perc séta után ott is voltunk a teázónál.

- Azta de király ez a hely. - motyogta elámulva.

- Örülök hogy tetszik. Van egy elkerítettebb hely ami általában üres. Szerintem érdemes oda ülni.

- Ha te mondod kisasszony.

Gyorsan el is indultunk majd le ültünk a földre ahol csak párnák voltak és alacsony kerek asztalkák. Egy kupola volt a fejünk fölött ahol jött be a fény és sok futó növény a falon. Nemsokára jött egy pincér lány aki felvette a rendelésünk. Nem kellett kérnünk étlapot ( vagy nem tudom mi van egy teázóba szerk.) mert én tudtam fejből nit szeretnék és Barni azt mondta ő is ugyan azt kéri, tehát trópusi gyümölcsös teát kértünk. Egy 15 perc múlva hozták is a teánkat.