Osztálytalálkozó [Barni ff]

I don't mind

Reggel mikor ébredezni kezdtem már úgy éreztem hogy sokkal jobban vagyok. Felkeltem és gondoltam kimegyek a konyhába ahol valószínűleg Barni is tartózkodik. Miközben kifelé tartottam kicsit megszédültem ezért neki mentem az ajtófélfának és a küszöbbe meg felbuktam. Ott ültem a földön és csak röhögni tudtam. Barna is ide jött a hang hallatára és ő is csak nevetett rajtam. Kirúgtam alóla a lábát és ő is a földre esett. Miután kiröhögtük a lelkünk is, felkeltünk és megindultunk a konyhába. Barni csinált nekünk kávét én pedig francia bundás kenyeret készítettem. Le ültünk enni és éreztem hogy Barni egyenesen engem bámul. Elég szar érzés volt így enni szóval leraktam a kaját és én is elkezdtem őt nézni, remélve hogy elkapja a szemét de ez nem történt meg.

- Gyönyörű szemeid vannak. - mondta teljesen megbabonázva. Azt hittem ennél kellemetlenebb nem lehet ez az egész de rá kellett jönnöm hogy de.

- Hát köszönöm, asszem. - mondtam teljesen vörösen. Nem igazán tudom jól le reagálni ezeket a bókokat. Ezután szép csöndbe megettük a reggelinket.

- Hogy érzed magad? Elmenjek valamiért a gyógyszertárba? - kérdezte hirtelen.

- Nem kell köszi. De amúgy miért kérded? Én egész jól el vagyok itthon.

- Hát... A hétvégén lenne egy koncert és a fiúkkal arra gondoltunk hogy eljöhetnél velünk. - mondta halkan.

- Köszönöm szépen, aranyos tőletek. De ne izgulj, addigra már biztos jól leszek.

- Rendben, na de szerintem nekem indulnom kéne mert még van pár dolgom mára.

- Rendben Barna, köszönöm szépen hogy átjöttél és segítettél. - kísértem ki az ajtóhoz.

- Igazán nincs mit. Bármi van azonnal szólj rendben? - kérdezte aggódóan.

- Rendben, de nem lesz semmi baj ne aggódj.

- Hát akkor viszlát Y/N! - majd szájon puszilt és már el is tűnt. Én csak álltam az ajtóba a virágos köntösömbe és mozdulni se tudtam. Nem értem miért csinálja ezt. Oké, lehet bejövök neki de akkor se értem ezt az egész helyzetet. Kismacskám majdnem kisurrant az ajtón Barna után, de szerencsére becsuktam előtte.

- Na és mi legyen a neved te kis huncut?  - kérdeztem a cicától választ várva mire leesett hogy azt nem fogok kapni. - Akkor leszel Bukta. (Csak mert a Giorgio cicája kalács haha szerk.). Szép lassan teltek a napok. Szombat reggel hétkor keltem hogy kilencre oda érjek a próbateremhez mert onnan indulunk Győrbe a koncertre. Petivel azt beszéltük hogy majd ő jön értem autóval és elvisz. Felkeltem és utam a fürdőbe vezetett. Gyorsan lezuhanyoztam és dobtam magamra egy kis sminket. Köntösbe ki ültem a teraszra cigizni és meginni a kávémat majd mentem és fel öltöztem. Össze pakoltam a fontos dolgaim egy vászontáskába felhúztam a cipőm és vettem egy melegebb kabátot mert már egyre hidegedett az idő ahogy mentünk bele a télbe. Kopogtak és én már nyitottam is az ajtót, gyorsan lementünk a lépcsőn majd már az autóba is voltunk ahol Anna várt minket mivel Peti meghívta a koncertre. Mikor megérkeztünk akkor láttam meg hogy majdnem mindenki hozott magával valakit. Ati Esztit, Peti ugye Annát, Gio Renit, Bálint Agatát a barátnőjét, Zsoma Ágit. Egyedül Barni nem hozott senkit és láttam kicsit szomorú szegény ezért gyorsan oda futottam hozzá és jó szorosan megöleltem.

- Szia Barnikám. Miújság van veled? - kérdeztem egy kicsit sok beleéléssel. Én se tudom miért viselkedek így.

- Szervusz Y/N. Látom már jobban vagy. - szorított ő is jó erősen magához. - Minden rendben bár keveset aludtam de az úton lesz időm. Ülsz mellém? - kérdezte mintha egy ovis kirándulásra mennénk és mindenki kérdezgeti a másikat hoghogy van e párja és ha nincs lesz e az övé.