Szellemes élményeim

Kopogószellem

Elég régen jártam már erre, de szerencsére kellet ez az idő, hogy összeszedjek még pár furcsaságot, ami velünk történt.

Már lassan három éve élünk ebben a lakásban és mindig is voltak körülöttünk furcsaságok.
A közelmúltban történt, hogy párom nem tudott aludni az éjjel, mert nagyon fájt a füle.
Azzal ébresztett fel, hogy valami zajt hallott a földszintről, vagyis mintha ajtót nyitottak és csuktak volna, sőt, pár lépést is. Azt hittük, betörtek a házba. A gyerekek nyugodtan aludtak a szobákban, így ők nem lehettek, ezért hát mint a család feje és ereje, párom kimászott az ágyból, hogy majd ő körbenéz, én addig kerestem valami önvédelmi fegyvert.
Szerencsére semmi és senki nem volt a házban, le is tudtuk a dolgot a fáradtságtól. Úgy gondoltuk, csak félálomban volt és beképzelte.
Csakhát pár napra rá, a gyerekek már aludtak, én is félálomban voltam, párom még a telefonját nyomkodta az ágyban, mikor arra lettem figyelmes, hogy kedvesem elkezd nagyon fülelni. Fel is ült az ágyban, lerakta a telefont és figyelt. Mikor kicsit magamhoz tértem, megkérdeztem, hogy mi az, erre ő csak azt felelte, valaki mászkál. Először azt hittük, hogy a lányunk ébredt fel, de mikor megnéztük, aludt, de a lépkedés az ő szobájából jött. Én is hallottam valami zörejt, de mivel nem voltam teljesen magamnál, nem voltam benne biztos, hogy mi lehetett az, de párom szentül állította, hogy márpedig valaki vagy valami járkált a szobában.

A dolgot ennyivel letudtuk, egyikünk sem akart szellemekkel foglalkozni. De az utóbbi időben kicsit megszaporodtak az események.
Megint csak párommal történt, hogy egyik reggel, mikor indult dolgozni, éppen a cipőjét húzta fel és akkor meglátta a lehelletét. Ami azért furcsa, mert a meleg házban ilyen nem sűrűn fordul elő az emberrel.
Meglepetten nézett rám, hogy ez meg mi volt én meg viccesen megjegyeztem, hogy tényleg szellemünk van.

Ami viszont már velem történt, az az volt, hogy ültem a számítógépnél és ahogy elvoltam, a lábam mellett az asztal oldalán kopogtattak. Még be is néztem oda, hogy látok e valamit, de semmi.
Még valami oknál fogva vigyorogtam is a helyzeten, majd annyiban hagytam. Pár napra rá, ugyan ott ültem, de akkor a lányom is velem volt. Egy egyszerű, párnázott, számítógépes, gurulós szék, ami már benne van a korban, ezért néha ad ki érdekes hangot, pláne ha ketten próbálunk kényelmesen elférni benne. Még az elején jót is nevettünk ezen, addig amíg el nem helyezkedtünk, majd jöhetett a csajos mozizás.
Ám, ahogy belemerültünk valami mese csodás világába a szék háttámláján megint kopogtak. Először azt hittem a fiam akart megviccelni , mert még éreztük is a kopogás erejét, és még a lányom is kérdezte, hogy mi volt ez. Ki pattantam a székből és körbenéztem, de a fiam a nappaliban építőkockázott. Szóval normális ember módjára visszaültem és gyorsan leírtam a történteket, de utána nem foglalkoztam vele tovább. Este, mikor párom hazaért, elmesélem neki és úgy döntöttünk, hogy gyertyát gyújtunk.
Úgy tartják, hogy a gyertya utat mutat az eltévelyedett szellemeknek és talán van benne igazság, mert azóta sem történt furcsaság.