Szellemes élményeim

Boszorkánykodjunk

A balesetem után, a szüleim arra a döntésre jutottak, hogy jobb lenne, ha bentlakásos iskolába járnánk, hiszen ők annyit dolgoztak, hogy nem tudtak ránk figyelni álandóan. 

A következő évek elég jól teltek. Kezdtem teljesen kizökkenni a paranormális dolgokból, éltem az életem. Elkezdtem olvasni sok-sok könyvet, majd úgy tizenkét-tizánhárom éves koromban, a kollégiumban kezdtek furcsaságok történni. Sokan mondták, hogy esténként lépteket hallottak, plusz nem egyszer megtörtént, hogy egy sötét alak állt a diákok ágyainál, de például a két alkalommal a plafon is leszakadt, bár ez utóbbi nem biztos, hogy ehhez kapcsolódik, de ki tudja...

Szóval kezdett elterjedni, hogy szellem van a koleszba, így jöttek a rémtörténetek mindenkitől, kezdtünk elmerülni a szellemes történetekbe, majd ez valahogy átcsapott a boszorkányokra. Akkoriban ment a tévében a Bűbájos boszorkák sorozat is, amit mi nagyon szerettünk, szóval nem is kellett sok, mindjárt boszorkányoknak képzeltük magunkat. 

Gondoltam, én egy kicsit tovább megyek. Elkezdtem az interneten, és könyvtárakban kutatni a boszorkányság után. Csináltam pár "varázslatot", kipróbáltam meditációkat, auralátás, szellemidézés és így tovább. 

Ezzel sikerült kinyitnom egy olyan ajtót az elmémben, ami előhozott újabb "képességeket".

Elkezdtem megálmodni előre az eseményeket. Zavarosak voltak az álmok, így csak akkr jöttem rá, hogy ez szerepelt benne, mikor megtörtént. Igen, itt lehet a Deja Vu-re gondolni, de ez kicsit más volt. Vagyis emlékeztem az álmaimra, de csak akkor esett le, hogy megálmodtam, mikor már megtörtént. 

Ezzel nem is volt bajom, hiszen milyen menő már, hogy előre megálmodok dolgokat. Kezdtem azt hinni, tényleg boszi vagyok. Aztán jött az üröm, az örömben. 

Egyik éjjel azt álmodtam, hogy kiesik a fogam. Igen, ez általában a halált jelent. Mi is utána néztünk anyámmal, hogy mit is jelent, majd a válasz kicsit megijesztett: "Atyád fia halála."

Mindjárt  a két bátyámra gondoltam, hogy talán velük fog történni valami, de teltek a napok és kezdtem felengedni. Mindkét bátyám élt és virült, majd még azon a héten, anyám telefonált, hogy a papám meghalt. Teljesen összetörtem. Akkor még fel sem fogtam, hogy az álmoskönyvben nem kimondottan a testvéreim szerepeltek, hanem a felmenőim közül valamelyik férfi. 

Viszont aznap éjjel, mikor sikerült elaludnom, egy csodás dolog történt álmomban. 

Egy temetésre indultunk a családdal, mindenki szomorú volt. Én is egymagam kullogtam, szinte csak vonszoltam magam a kövesen. Nem akartam ott lenni, látni a szomorú arcokat, és nem akartam elbúcsúzni a halottól. Viszont akkor éreztem egy meleg kezet az enyémen, és mikor felnéztem, a papám állt mellettem, mosolyogva nézett le rám. Azt mondta, hogy ne legyek szomorú, hiszen jó helyen van, és boldog. Igen, elég klisésen hangzik, de ezek a szavak akkor hatalmas segítség volt számomra. Elmondta, hogy mennyire szeret és, hogy várni fog rám, aztán felébredtem. Tudtam, hogy visszajött elbúcsúzni tőlem, amiért a mai napig hálás vagyok, hiszen nehezen dolgoztam volna fel az elvesztését. 

A temetés lezajlása után újra álmodtam, de akkor egy kicsit más volt. Álmomban a papám testvére az ágyban feküdt és nem lélegzett, nem mozdult, meghalt. Azonnal felriadtam és rohantam anyához azzal, hogy baj van, de még el sem tudtam neki mesélni, hogy mit álmodtam, telefonáltak, hogy közöljék a rossz hírt. 

Ezek után pedig jött a mamám halála, amit szintén sikerült előre megálmodnom. Kezdtem rettegni, hogy a következő álmom kiről fog szólni, de szerencsére azóta sem történt ilyen. 

Viszont ezzel csak azt akarom mondani, hogy hiába tartja az ember humbugnak az interneten leírt hatásosnak vélt boszorkánykodást, vagy meditációkat, csak azért óvatosan, mert lehet, hogy egy ajtót nyitsz ki, ami jobb ha csukva marad.

A következő részben is majd egy álommal jövök, ami mondhatni az életemet mentette meg.