Szellemes élményeim

Fejlemények

Hát igen, itt is elég régen jártam már. 

Nem sok mesélni valóm van, hiszen mint már azt többször is leírtam, próbálok elzárkózni a "megmagyarázhatatlantól", ami elég jól megy, de azért vannak apró részletek, amik feltűnnek. 

Alig három hónapja megszületett a kislányom, ezzel bővült a mi kis családunk és ennek fejében el is kellett költöznünk. Új ház, új parajelenségek. 

Történtek olyan dolgok, hogy a tárgyak maguktól estek le, hogy valami nem ott volt, ahol hagytam, de legalább a kisfiam már nem bácsizik, mióta eljöttünk a másik házból. 

Viszont egyik éjjel, már az új házban, felkeltem etetni és akkor furcsa dolgot láttam, hallottam. Próbáltam megmagyarázni magamnak, hogy csak a fáradtság, nem kell vele foglalkozni, de azért csak piszkálta a csőröm. 

A nappalink ablakában egy lila sötétítő van, ami természetesen minden este be van húzva. Etettem a lányt és valamilyen oknál fogva, pont az ablak felé néztem, ami abban a pillanatban felvillant, mint mikor egy autó elmegy a ház előtt. Igen, lehetett az is, de a legfurcsább az volt az egészben, hogy ahogy a fény áthaladt a sötétítőn átszűrődve, egy emberi alakot láttam, de nem az árnyékát, mert akkor letudtam volna azzal, hogy pont elment az autó előtt egy ember.

Viszont ez az izé, olyan félig alaktalan, ködszerű lény volt. Az arcát nem láttam, azt se tudnám megmondani, hogy férfi vagy nő volt e, viszont nagyon furcsa érzésem támadt. Biztos voltam benne, hogy emberi lény lehetett még valamikor, hiszen ez a ködszerű izé bőrszínű volt egy részében, a többi, meg mintha vörös. Annyit ki bírtam venni, mintha ez az alak egy vörös pulcsiban lett volna. 

De gyorsan tovatűnt a kép. Azóta sem tudtam megmagyarázni magamnak, hogy mi lehetett, hiszen ilyennel még nem találkoztam. Páromnak is meséltem a dolgot, de ő egy vállrándítással letudta. Nem ijedtem meg, nem kezdtem el pánikolni, csupán olyan furcsa torokgombócos érzésem támadt. Lehet, hogy többet nem látom, az is lehet, hogy próbál kapcsolatba lépni velünk, nem tudom. Furcsa ez számomra. 

Most biztos nevettek, de egyből az odaát jutott eszembe. Abban van, hogy egy lélek nem elég erős, akkor nem képes megjelenni az emberek előtt vagy mi. Lehet, hogy itt is valami ilyesmi történt? Próbálkozott, de nem jött neki össze.

Így végezetül pedig, el sem tudom mondani nektek, hogy mennyire hálás vagyok, hogy ilyen sokan olvassátok ezt a történetet. Sorban kapom az értesítéseket, miszerint rengetek Vote és hozzászólás érkezik. Persze, szégyenlem is magam, amiért nem tudok mindeninek külön visszaírni.

Viszont, ha bárki úgy érzi, szeretne ilyen dolgokról beszélni valakivel, nyugodtan írjon nekem privátban, hátha tudok segíteni, vagy éppen egymáson segíthetünk. Szívesen olvasom mások történetét és szívesen ötletelek bárkivel.

Sőt, akinek van hasonló élménye és nem tudja, mihez is kezdjen, de nem szeretné nevével együtt a nyilvánosság elé tárni, írja meg nekem és egy következő fejezetben feltüntetve itt, természetesen név nélkül, másokkal is kitárgyalhatjuk. 

Tudom jól, hogy ezekről nem könnyű beszélni, hiszen nagyon könnyen tönkre mehet az életünk, de nem is szabad vállvonogatva elnéznünk, hiszen ha nem is foglalkozunk vele, belülről emészti az embert. 

Szóval, csak bátran!

Itt megjegyezném, hogy bármit is küldötök, az engedélyetek nélkül nem használom fel sehol!

Köszönöm a figyelmet és a bizalmat!