Szellemes élményeim

Átkozott játékok

Ettől ne kapjon frászt az ember, mi? Ülök a nappaliban, élvezem a csendet és nyugalmat. Gyerek alszik, párom dolgozik, szóval egy kis pihi belefér, erre furcsa zajt hallok a konyhából. Felugrok és megyek, nézem mi az ördög. Hát a gyerek egyik autója, mintha éppen próbálna életre kelni.

Fekszik a földön, mert ugyebár az oldalán jobban néz ki, mintha a kerekein állna... Na mindegy.

A lényeg, hogy ott fekszik és fel-fel villan, meg morog, búg. Tudjátok, mint mikor merül valami és hol működik, hol nem. Először én is erre gondoltam, hogy talán az elemmel lehet valami, így nem is foglalkoztam vele, egyszerűen kikapcsoltam, a helyére tettem és mikor este megjött párom, csak úgy mellékesen megjegyeztem, hogy elemet kellene cserélni a kisautóban. A válasza már kicsit megijesztett. Azt állította, hogy előző éjjel cserélte ki, mert akkor is idegesítően zúgot-búgott.

Nem akartam több figyelmet szentelni ennek a játéknak, szóval fogtam, felvittem az emeletre, kiszedtem belőle az elemeket és elraktam egy szekrény mélyére. Azóta nem is volt semmi zúgás meg búgás.

Egy másik alaklommal a ps4 kontrollere hozta ránk a szívbajt. Párommal ültünk a nappaliban, valami filmet nézhettünk, de mindegy is. A nappali ajtaja a kanapé mellett volt, ami egyenesen az ebédlőre nyílt. Ott meg közvetlen az ajtó mellett, egy polcon ott volt párom ipad-ja, azon volt a kontroller. 

Nyugodtan néztük a filmet, mikor nagy csattanás jött az étkezőből. Mindketten ugrottunk, azt hittük már valami eldurrant, mint mondjuk az égő, de nagy meglepetésünkre a kontroller feküdt vagy egy méterrel arréb a polctól a földön. Ez már azért is volt furcsa, mert teljesen vízszintesen volt az ipad-on.

Szerencsére hozzá vagyunk szokva annyira ezekhez a dolgokhoz, hogy ne akadjunk ki, így szimplán visszatettük, megbeszéltük, hogy ez bizar és visszaültünk filmezni.

Megesik olykor, hogy a játékok megszólalnak, picit megmozdulnak vagy ilyenek, de úgy konkrétan, ami ténylegesen a szívbajt hozta volna ránk, olyan nem történt, egyedül a járássegítő hihetetlen vándorlása, de azt említettem valamelyik előző részben.

Még egy dolog így a végére:

Kicsi fiam lassan betölti a három éves kort, egyre ügyesebben kommunikál és ami mostanában nagyon feltűnt nekünk, hogy sokszor említi a "bácsit". Üldögél, játszik, rajzol, mesét néz és egyszer csak megszólal, hogy ott a bácsi. Ez ilyenkor még nem is olyan rémisztő, de éjjel, mikor bekéretőzik kettőnk közé, és mikor már éppen visszaaludnánk és akkor megszólal, hogy bácsi, na akkor lever minket a víz. Volt, hogy az ajtó felé mutogatott, volt, hogy a plafonra, de utobbinál a cicát is sokszor emlegetí, ezzel szoktam nyugtatni magam. mit keresne már egy macska a plafonon? Akkor tuti bácsi sincs sehol.

No, de mindezekért akár az is lehet felelős, hogy érkezik a kistesó és egyfajta képzeletbeli barátot talált magának. Láttam már ilyet.