Pengeéles Élet

Visszatérés...

Sziasztok!

Tudom, hogy az utóbbi időben nagyon eltűntem... Egy pár hete kezdtem újra éleszteni a Wattpados életemet és az írást. Rettentően sajnálom, hogy majd egy évig semmit nem írtam ki. Köszönöm nektek, hogy ti olvasatátok mégis a könyvet... A rengeteg csillagot és miegymást is. El sem hiszem, hogy vannak olyan rangsorok, amiben ez a könyv tartja az első helyet egy ideje. 

Köszönöm, hálás vagyok. 

Az utóbbi egy hónapban volt egy kis időm végig olvasni ezt a könyvet és úgy döntöttem rá fér egy kis változtatás, így hát az első részt már átírtam és felteszem ide, hogy döntsétek el melyik tetszik jobban. Ha a régi mód akkor a régi módban írok továbbra is... Próbálkozom nem eltűnni újra. 

Viszont sajnos az életem olyan fordulatot vett, hogy egy kicsit jobban megismertem a kórházakat, ami jó hír, hogy így több minden szakkifejezést is bele tudok írni, ami szerintem feldobná a könyvet. És én is tapasztaltam jót és rosszat is, amivel több ötletem is lehet.

Jöjjön az átírt rész...

1. rész:

Emma (Stone) Turner megtalálta a boldogságot!
Jessica Stone lánya férjhez ment!
Todd Turner és Emma Turner friss házasok!
A titkos kapcsolatra fény derült!

Nem egész hat évvel ezelőtt a hírek, közösségi oldalak, újságok ezekkel és ilyenfajta szalagcímekkel voltak tele. Arról, hogy Emma és Todd milyen szerelmes és hogy milyen sokáig titokban tudták tartani a kapcsolatot. Na igen, de arra senki nem gondolt, hogy éppenséggel ez mind kényszer az egyik fél számára. Erre mai napig nem jött rá senki, hogy az a nő, aki elvileg az anyám, tudatom nélkül adott egy féreghez. Igen én lennék Emma Turner. Csakhogy erről senki nem tud. Jobban mondva a családomon kívül senki. Tizennyolc -közel tizenkilenc- éves voltam amikor az egész megtörtént, de akkor végre léptem és magam mögött hagytam a rémes életemet egy megtömött hátizsákkal és egy papír térképpel. Mivel a szüleim befolyásos emberek, simán visszavittek volna a hatóságok, így nappal bujkáltam, ahol nem ismertek fel. Éjszakánként a főút mellett mentem és ahol volt ott erdőben. Majdnem két teljes hónapig tartott ez az állapot mire megérkeztem a nagynénémhez és családjához, akik semmit nem tudnak csak, amit a hírek hoztak le. Így lett a nevem Katherine Stone-Parker.

Csak tudnám miért kell nekem nap mint nap szenvedni?

Nem értem még miért élek, mi tart engem életben?

Talán mert hiszem a mesékben és a szerelem egyszer tényleg megtalál?

Minden reggel így kelek fel, így fekszem le. A megválaszolhatatlan kérdéseimre keresem a választ. Talán mélyen, legbelül érzem, hogy választ kapok majd azután lesz vége mindennek?

Ugyan kinek hiányoznék? Clara, a nagynéném és családja is csak szánalomból fogadott be, tudom. 24 éves vagyok és egy csődtömeg. Nem tudok megélni két munkahelyből sem, és a hiteleket is fizetni kell.

Kemény öt és fél év áll mögöttem. Egyetem, mellette munka majd a diplomaosztó után egy nappal hivatalosan is elkezdtem dolgozni a St. Maron kórházban. Elég nagy a hírneve és rettentő nehéz ott dolgozni. Mr. Edwards, a kórház főorvosa igencsak nagy hangsúlyt fordít arra, hogy betegeink milyen ellátást kapnak. Én, mint pályakezdő hogyan vagyok itt? Talán protekció talán nem. Talán mivel Clara és családja is ott dolgozik, könnyű volt nekem a bekerülés, sokan ezt állítják. De a főorvos egészen addig amíg alá nem írtam a szerződést nem is tudott róla. Azt hiszem ezt tényleg magamnak köszönhetem. Valószínűleg ezt igazán magamnak köszönhetem és nem a családnevemnek.