Hallom a motoszkálásokat körülöttem és érzem is ahogy megemelnek. Két férfi, ebben biztos vagyok. Megy ki a bogyó hatása ugyan, de felébredni nem szeretnék még.
- Alex stabilan tartsd meg!
És ebben a pillanatban éreztem meg, hogy mit akarnak velem tenni, és kik is Ők pontosan... A legmegalázóbb az egészben, hogy a saját rokonomnak kellett engem az egészhez lefognia.
- Kezd magához térni.
Pedig szívesen maradnék az álomvilágban. Elvileg az altatónak a hatása már kiment a szervezetemből, nem is értem miért kellet engem meghánytatni emiatt.
- Alex, nyugodj le. Tudod, hogy nem segítesz azzal semmit, ha letámadod.
- Valamit biztosan vett be, mert nem létezik, hogy ne ébredne fel.
- Ébren vagyok. – próbáltam nyitogatni a szemem.
Ülő helyzetbe támasztottak, majd mindkét ember kérdőn nézett rám. Nick adott nekem vizet, de Alex csak bámult rám. Mint aki éppen kitörni készül. Szerintem csak azért fogja magát még vissza, mert tudja, hogy ha ordibál velem csak ront a helyzeten.
- Mehetünk dolgozni? – nyomtam fel magam a padlóról, és indultam neki mindennek mintha semmi nem történt volna.
- Nick én léptem. Nem fogok most vele beszélni mert legszívesebben vinném be Őt egy kezelésre. – ment Alex át a nappalimba.
- Kate...
- Hagyj Nick, nem történt semmi. Elkéstünk ennyi. Fölöslegesen jöttetek ide fel. Egy hete dolgozol és már késel is? Gondolod a főnök majd elnézi? Nem. Szóval menj a munkádra te is. – kaptam fel a vizet. Ugyanis realizáltam, hogy már rég elkéstünk. Én még kimagyarázom, de Ő még kezdő jelen esetben a kórházban.
- Velem jössz te is. Majd szépen beszélsz te Mr. Edwards előtt.
- Utállak!
*****
Maga az út kocsival igaz, hogy rövidebb volt, de idegőrlő is. Alex lelépett hiszen Isa várja Őt. Kész csoda, hogy egyáltalán nem támadt nekem egyik sem. Tudom, hogy Nick majd fog még a mai műszakba is, hiszen az este nyugis. És Alex kivárja talán a holnapot. Habár kinézem belőle, hogy műszak végén itt fog várni a kórház előtt engem.
- Késtél! – jegyezte meg hangosan Sylvia.
- Tudom. Tovább maradok majd. – mentem el mellette, egyenesen az öcsimhez. Aki aludt szerencsére.
- Mit kell ma csinálnom Sylvia? – léptem a főnővérhez vissza.
- Hmm... Miért késtél? – emelte rám szemeit.
- Elaludtam.
- Akkor, menj előszőr nézd végig az összes monitoros beteget. És nem csak az intenzíven! Adatokat kérem papíron is.
- Rendben. – vettem magamhoz egy csiptetős táblát papírokkal.
Tudtam, hogy nem adminisztrációs munkát ad, hanem valamit, amivel szívhatok akár egész este is.
*****
Mr. Edwards volt olya kedves és reggel a műszakunk végére bejött... Első dolga volt szerintem, hogy hivatott minket az irodájába Nickkel. Csak jelenleg tényleg nem értem miért.
- Most miért kell mennünk? – kértem számon az említett személyt.
- Én egy szót nem szóltam, hogy altatót vettél be. – emelte kezeit.
ВЫ ЧИТАЕТЕ
Pengeéles Élet
РазноеKate Stone múltja nem mindennapi. Korán lépett bele a nagybetűs életbe és nem volt ott mögötte a családja viszont unokatestvérére, Alex-ra bármikor tudott számítani. Az egyetem után amit nehezen végzett el, a kórházban helyezkedett el mint nővér. Mi...
