Beteljesületlen szerelem

1. Rész Új srác

-Temetés napja-

A temetés napja van, egész nap csak otthon ültem és néztem ki a fejemből, könnyek se jöttök ki a szememből se hang a számon.

-Kincsem! Gyere indulunk! - jött be apa szobámban. Én csak bólintottam majd elindultam le a kocsihoz. Húgom már bent ült és láttam rajta, hogy ő is épp eléggé szenved. Egy 2 perc múlva már el is indultunk a temető irányba és 15 perc elteltével már anyum sírja előtt álltam.

Ott álltam könnyes szememmel édes anyám sírja előtt és csak néztem magam elé és hallgattam a szipogó munkatársak és rokonok hangját.
Senkihez nem szóltam, nem is sírtam egész temetés alatt, képtelen voltam rá. Csak a gondolataimra hagyatkozva álltam ott. Miután vége volt kérdés nélkül haza indultam és persze út közben egy vihar is elkapott így rá adás kép még meg is fáztam az nap. Miután haza értem be zárkóztam a szobámban ès fel akartam adni az életet. Soha többet nem akartam mosolyogni mert az utolsó aki látta az is anya volt.

- Napjaimba-

Reggel 5:09 van. Hogy aludtam-e? Hát persze, hogy nem. Már nem azért de ki az aki miután elvesztette egyik család tagját képes lesz tudni aludni? Főleg ha az a család tag egy anya. Anya nélkül felnőni, képtelenség. Sokan ezt mondják, de sajnos muszály lesz. Apa mindent megtesz értünk, hogy boldogak legyünk, húgom esetében sikerül is de én... én már reménytelen vagyok.
-Már 6:00 van, ideje felkelnem.-majd ki kászálódtam az ágyból és a mosdó fele akartam indulni mikor melegség öntötte el a testemet. Rocky volt, a kutyám aki szintén ha teheti ott van mellettem. 3 éves hím tacskó. Hűséges állat és a tragédia után mindig ott van mellettem és nem hagyta sose, hogy magamba zuhanjak. Egyszer volt az amikor ki zártam mert kellet a magány és nem akartam őt se látni. Közvetlen anya halála után. Kaparta az ajtót nyüszített ugatot, hogy ő be akar jönni és meg akar vigasztalni. Nem tudtam sírós hangjának ellenállni így be engedtem, azóta nem mozdul ki a szobámból. Ott eszik, iszik, alszik és csak velem megy el sétálni és mikor nem vagyok otthon csak akkor megy ki elvégezni a dolgát az udvarba nehogy ki zárjam.
Óvatosan le tettem az ágyról majd elmentem a mosdóba rendbe szettem a hajamat és egy kis korrektorral eltüntettem a karikákat a szemem alól. Táskámat fel dobtam a vállamra ki mentem a konyhába ahol éppen a húgom reggelizett.
- Jó reggelt Layla!- köszöntem neki és megöleltem.
- Jó reggel Kate!- mosolygott vissza rám.
- Készítettem neked reggelit angyalom.- nyújtotta oda apa a reggelit nekem majd adott nekem egy puszit.
- Köszönöm apa! - elraktam a szendvicset és a vizet majd elindultam a suliba.
Ki mentem a kapun mikor valaki hirtelen megölelt hátulról, Lia volt az.
- Jó reggelt!
- Jó reggelt! - köszöntem vissza neki majd vissza öleltem.
Elindultunk a suliba. Lia folyamatosan mesélt nekem a hétvégéről, hogy mit csinált. Csak a vicc az volt, hogy én is ott voltam de tudtam, hogy azért meséli mert jobb kedvet akart nekem okozni.
- Képzeld jön egy új srác az osztályba!- tért a lényegre rögtön.
- Tessék, hogy hívják?
- Nem tudni de remelem helyes lesz. - ábrándozott Lia.
- Ja remelem.... - közöltem egy hangúan.
Néma csöndbe tovább sétáltunk egészen addig még nem értünk oda a sulihoz. Még Lia oda ment a többiekhez én elvonultam egy kicsit, leültem a szokásos padra és a telefonomat bújtam mikor le ült mellém egy srác.

- Szia! James vagyok. Te?- kérdezte érdeklődve. Én csak furán néztem rá mert nem szoktam meg, hogy csak úgy valaki ide ül mellém.

- Kate vagyok! És nem vágyok a társaságra. - majd felálltam és ott hagytam.

Még volt a szünetről pár perc így elindultam fel a termünkbe és levágtam magam a padba Lia mellé.

- Na végre, hogy itt vagy! Minden hol kerestelek. Láttad az új srácot?
- Nem és nem is érdekel. - vágtam rá rögtön. Lia már megszokta, hogy suliba bunkó vagyok de ez őt is meglepte.
Be csengettek mikor az ofő jött be.
- Sziasztok gyerekek! Ma bemutatom az új osztálytársatokat. Gyere be!

Egy magas barna hajú vízilabdás testalkatú gyerek lépett az osztályba.

- Basszus! -kiáltottam el magam.