Beteljesületlen szerelem

6. Rész A sérülés

- Ne baszki! Ne csináld ezt velem!!! -vágtam rá az asztalra majd patakokban kezdett el folyni a könnyem.
- Minden rendben Kate? - jött be Layla.
- Ja igen persze, néztem fel rögtön.
- És még el is hiszem mi? - majd oda jött és jó szorosan meg ölelt és elhagyta a szobát.
- Jó éjfélig kell le adni a projektet ami azt jelenti, hogy van egy kis időm suli után.
Felkaptam a táskámat és elindultam a suliba de mikor le értem a lépcsőházból rá jöttem, hogy fent hagytam a kajám és a vizem.
- A francba már fent hagytam a vizet és a kajám! - ahogy fordultam vissza valaki elkapta a vállam.
- Hagyd! Itt az enyém! Majd én veszek magamnak!
- James! Jó reggelt! - össze szorult a gyomrom és apró pillangók jelentek meg a hasamba. Éreztem, hogy a projekt miatt fog kérdezősködni. Nem hazudhatok neki, mellesleg nagyon jól néz ki ebbe a farmerben és bőrdzsekibe.
- Tessék vedd el! Aztán induljunk! - oda nyomta a kezembe majd elindultunk.
Néma csöndbe sétáltunk, majd James megtörte.
- A projekt... - kezdte el a mondatot.
- A projekt kész volt de kibaszott áram szünet volt az este kb. Olyan 23-tól dolgoztam vele egészen 3-ig, és van egy olyan rossz tulajdonságom hogy ezeket nem mentem el csak amikor véglegesen van kész. Erre most basz ki velem az élet. Annyira sajnálom. - temettem a kezembe az arcomat.
Néma csend volt.
- De ma este éjfélig kell leadni így haza érek és ezentúl újra neki vágok.- fejeztem be.
- Segítek! - vágta rá habozás nélkül.
- Túl terhelted magad és csak még egy terhet vállaltál be a legkevesebb az, hogy délután fel megyek és segítek. - fogta meg a vállam.
- Rendben!
Oda értünk a sulihoz el köszöntem tőle mert ő még a haverjaival ment büfébe én pedig felmentem a terembe. Terembe belépve csak én voltam meg Lia.
- Kate! Beszélnünk kell! Hallgass meg!-pattant ki a padból rögtön.
- Nem vagyok rád kiváncsi!
- Legalább hallgass már végig! Fontos lenne!
- Mit akarsz?
- Noráról lenne szó.
- Ne kezd a hülyeséget tudom, hogy te árultál el és nem Nora!
Lia szóra nyitotta volna száját mikor Anna jött be az osztályba így el némultunk és mind a ketten néma csendben le ültünk a helyünkre. Szép lassan össze gyűlt az osztály is. Már csak Nora hiányzott.
- Ezt nem értem...sose hagyja ki a sulit. -ekkor egy értesítés villant fel a telefonomba. "Lia közzétett egy új fényképet".
Megnyitottam az instát és egy hatalmas nagy könny csepp gördült végig az arcomon. Nem éreztem magam soha ennyire dühösnek mint most. Fel pattantam a helyemről és oda mentem Lia padjához majd ki ruktam a széket alóla.
- HOGY VOLT NEKED POFÁD! HOGY MERÉSZELTÉL AZ ENGEDÉLYEM NÉLKÜL KI TENNI EZT A KÉPET! - kiabáltam vele. Rá nézésre fájlalta a derekát.
- Miről beszélsz? Milyen kép?
- Erről te ribanc! - dugtam az orra alá a képet.
- De ezt nem én töltöttem fel sőt ezt a kép nincs is meg nekem! - állt fel nehezen.
- Akkor még is ki! Szerinted elhiszem neked! Be is perelhetlek! - majd azzal a lendülettel ott hagytam a földön fetrengve.
Éppen ebben a pillanatban jött meg Nora is.
- Jó reggelt! Minden rendben? - kérdezte.
- Nem semmi nincs rendben Lia feltöltött rólam egy képet az engedélyem nélkül.
- Szóval miattad fetreng a földön. - mutatott Liára.
Én csak rá néztem és tényleg ott volt még. Mindenki tudta, hogy mit tett így csak nézték ahogy szenved. Fel álltam oda mentem hozzá és oda nyújtottam a kezem.
- Előbb még megvádolsz most meg a segítséget nyújtasz! Hogy is van ez? - majd megragadta a kezem és felállt.
Láttam rajta nagyon fáj neki valami így át dobtam a kezét a vállam felett meg fogtam a derekát és elindultam vele.
- Most meg hova viszel? - próbált tiltakozni de épp, hogy csak lépni tudott.
- Le viszlek a védő nőhöz. - elindultunk ki az ajtón, mivel rám támaszkodott így elég lassan mentünk mikor elosztott a súly hirtelen.
James volt az, át karolta Liát ő is.
- Veletek meg mi történt?
- Elestem. - vágta rá Lia majd fél szemmel rám nézett. Pont elkaptam a tekintetét és nagyon rosszul éreztem magam miatta, egyre hevesebben vettem levegőt is mikor megálltunk a védő nő terme előtt. Mi lesz ha Lia kórházba kerül, biztos elmondja az igazat nekem meg végém lesz.
Még a védő nő besegítette Liát James észre vette, hogy nagyon le sápadtam.
- Ne mondj semmit ki találom, Lia nem esett el. - tért a lényegre.
- Nem, Lia nem elesett...
Ekkor ki lépett a védő nő és szúrós szemmel rám nézett.
- Maga Kate?