Beteljesületlen szerelem

4. Rész A meghívás

Amint magamhoz tértem otthon találtam magam.
- Ezt az egészet csak álmodtam?
Ekkor be lépett James a szobába.
- Csak, hogy magadhoz tértél Csipkerózsika! Hogy érzed magad?
Nem ezek szerint nem álom volt, ami azt jelenti Lia is itt van. A gyomrom össze szorult ahogy egy közelgő árnyékot láttam
James háta mögött. Biztosan Lia lesz az!

- Na jobban vagy Kate? - tette fel a lány a kérdést.
- KIHASZ....Ohh bocsi Nora....azt hittem ...
- Tudom azt hitted Lia vagyok. - fejezte be a mondatot.
- Mit keresel itt? - tettem fel a kérdését
- Mit kerestek a házamba! -tettem fel még egy kérdést ami jobban érdekelt mint az előző.
- A jóvoltomból! - lépett be Apa a szobába és a kezembe nyomott egy meleg teát.
- Az ifjú fiatal srác hozott ide Noraval együtt. - majd elhagyta apa a szobát.
- Én beszélni szerettem volna veled miután úgy elrohantál és elmondani az igazat de mire utol értelek már csak azt láttam, hogy össze esel és James kap el. - mesélte nekem Nora.
- Értem, azt hiszem, de akkor Lia hol van? Láttam mikor elájultam, hogy önelégült fejjel néz rám...
- Lia nincsen itt. Sosem volt itt és akkor sem volt ott, azt csak beképzelted. -mondta James.
- És nektek ki fogja le igazolni a hiányzást? Mert ugye suliba kéne lennetek! Mert nekem mondta az igazgató ha úgy érzem, hogy ideges vagyok vagy valami nincsen rendben akkor haza mehetek nyugodtan.
- Azt majd megoldom én! Leigazolom nektek! - mondta Apa.
Mindent megtudtam Liárol, hogy mindent amire azt hittem, hogy Nora volt mind végig ő tette. Elég közel kerültem a Norához és sokkal jobban éreztem magam vele mint Liával, sok volt a közös téma is. James pedig...pedig egyszerűen nem tudok mit le írni hozzá hiszen olyan csábító és kedves. Jézus ezt tényleg én mondtam!? Na mindegy, vele is elég közeli kapcsolatba kerültem és normálisan be is mutatkoztam neki és bocsánatot kertem a reggeliért, hogy elküldtem.

- Önszántamból nem ültem volna oda, ezért is bocs, de láttam, hogy egyedül vagy mikor Lia jött oda hozzám, hogy üljek le melléd és beszélgessek veled de...
- Ő pont jól tudta, hogy mikor egyedül vagyok akkor senkit nem kívánok a hátam középre. - fejeztem be James mondatát.
Néma csendben ültünk mikor megszólalt a kapu csengő. Kipattantam az ágyból és az ajtóhoz rohantam.
- Halló?
- Sziaaa! Be engedsz kérlek? Itthon hagytam a kulcsomat és nem tudok be jönni. - óriási kő esett le a szívemről csak a húgom volt.
Be engedtem majd vissza mentem a többiekhez és bemutattam nekik mindenkit és elmentünk sétálni a parkba, sokat nevettünk ami látszott Nórán, hogy meglepi hiszen engem sose látott nevetni anya halála óta. Talán az a délután volt életem egyik legjobb napja. Este fele elbúcsúztunk egymástól majd elindultam haza fele mikor Lia futott mellém.

- Szia minden rendben? Nagyon hamar haza mentél? Majd James és Nora is eltűnt biztos össze dolgoztak és ellened fordultak. Minden rendben van veled? Várj... te mosolyogsz?
- Ne etesd velem a szépeket! Tudom, hogy 7 éven keresztül ki használtál!
- Miről beszélsz? - csuklott el a hangja. Tudtam ha elcsuklik a hangja akkor igazat mondok és hazudni készül. Én is ismertem elég jól őt.
- Pont jól tudod miről beszélek! Te ribanc!! Most pedig takarodj a szemem elől! - majd egy magabiztos mosollyal a földbe döngöltem és otthagytam.
Másnap reggel nagyon jól éreztem magam a tegnapi után és sokkal többet mosolyogtam apáca is és a húgomra is de azért fura volt egyedül menni mert minden reggel Liával mentem suliba de a tegnapi után nem is csodálom hogy nem jött elém. Be érve a sulihoz oda mentem Norához és Jameshez láttam egészen jól kijönnek.
- Jó reggelt! -köszöntem oda.
- Jó reggelt Kate!
- Jobb reggelt! - mondta James.
- Mi a gond? - kérdeztem.
- Este le léptem volna egy buliba de ezzel a hülye projekt feladattal kell foglalkoznom. - hisztizett nekem James.
- Megcsinálom neked! - vágtam rá hirtelen.
- Úgy sincs sok dolgom ma este.
- Nagyon köszönöm Kate! -ölelt meg jó szorosan én pedig totál zavarba jöttem.

A nap hátralevő része egészen nyugodtan telt nem álltam szóba Liával és elültetem Nora mellé. Haza fele James elkísért mert a közelünkben laknak.
- Hétvégén lenne kedved eljönni moziba? - kérdezte váratlanul.
- Mi? P...persze, hogy elmegyek! Jön valaki még? - kérdeztem izgatottan.
- Akarod hogy jöjjön még valaki? Felőlem ketten is mehetünk.
- Nem nem muszály, mehetünk ketten. - vágtam rá gyorsan.
- Rendben majd akkor írok neked és egyeztetünk idő pontot.
- Rendben akkor szia! - el köszöntöm és be lépve a házba fülig érő szájjal rogytam a földre.
Senki nem volt otthon így a kedvenc zenémet üvöltettem és hangosan énekeltem. Majd ki csattant belőlem az öröm. Remélem látja anya azt, hogy végre újra boldog vagyok és ő is mosolyog rám.