Beteljesületlen szerelem

7. Rész 202-kórterem

- Maga Kate? - tette fel a kérdést.
- Igen én vagyok az.- Sütöttem le a szemem.
- Kérem fáradjon be.
Rá néztem Jamesre és intettem neki, hogy menjen órára majd elintézem.
Be mentem a védőnőhöz és csönd ült a teremre. A leghangosabb hang is a csöpögő csap volt amihez oda lépett a védőnő és alaposan elzárta.
- Hogy van? - tértem a lényegre.
- Valószínűleg meg zúzódott valamilye a bordájára tudok gondolni de pontosan én se tudom meg állapítani, így muszály lesz mentőket hívni hozzá és azt szeretné ha vele menj.
Ekkor Nora rontott be a védőnőhöz.
- Kate! Gyere gyorsan! - mondta lihegve.
- Nem tudok most menni! Lia miatt mert...
- Nem érdekel! - majd megragadta a csuklómat majd maga után vonszolt.
Ki mentünk az udvarra
- Most meg mit akarsz!? - kezdtem ideges lenni.
- Lia csak meg játssza, hogy sérült lenne láttam mikor le beszélte a védőnővel, hogy mit csináljon!
- Miket hordasz itt össze!? - kezdtem furcsállni a helyzetet.
- Nézd! - majd az orrom alá dugta a telefonját és egy képet mutatott. A képen Lia volt ahogy a védőnővel beszélt.
- Jó de ez nem teljes körű bizonyíték! - vágtam rá.
- Ohh azt mondod!? Akkor ezt hallgasd meg! - majd egy hangfelvételt mutatott meg amiből csak annyit bírtam ki szűrni, hogy Kate megbánja.
- Na jó elhiszem neked... - majd vissza mentünk a terembe és folytattuk az eleve unalmas napunkat egy unalmas töri órával.
Az óra vége felé figyelmesek lettünk egy sziréna hangjára ami egyre hangosabb volt, majd egy mentő állt be az iskola udvarára. Mivel mindenki az ablakba tömörült így sokat nem láttam. Az én osztályom egy katasztrófa turista csoport. Ha baj van mi ott vagyunk és nézzük. Na de a lényeg a lényeg Liát elvitték a mentők. Fal fehér lettem és ezt James észre is vette.
- Hé Kate minden rendben?
- Nem, én jutattam oda! Egy szörnyeteg vagyok! - fakadtam sírva.
Ekkor az orrom alá dugta a táskámat.
- Te elmehetsz bármikor! Menj utána! - majd jó szorosan megölelt ami bátorságot nyújtott nekem.
Ki rongyoltam a suliból fel a buszra és a kórház fele vettetem utamat.
Oda érve be rohantam a kórházba és utamat vettem a porta felé.
- Jó napot! A mai nap behoztak egy fiatal 16 éves lányt! Lia a becses neve esetleg itt van?
- Teljes neve?
- Miller Lia!
- Igen, tényleg a mai nap hozták be de még tilos a látogatás jöjjön vissza este 5-kor.
- De én most akarok hozzá be menni!!
- De kisasszony nem látogathatja meg mondom majd este 5-kor!
- Jó akkor itt fogom önt addig nyaggatni mèg nem enged be hozzá! - kezdtem a gyerekes hisztit.
- Kislány ide figyelj! Nekem ne fenyegetőzz!
- Engedje be most! - jelent meg mellettem Apa is mert út közbe dobtam neki egy üzenetet, hogy jöjjön a kórházba de gyorsan.
- Maga az apja lenne? - húzta gúnyos vigyorra a nővér a száját.
- Igen! Az apja! - azzal a lendülettel a nő arca sápadt lett és csak biccentett, hogy jó be mehetünk.
- 202 kórterem. - nyögte oda.
- Köszönjük szépen.
Rohantam a kórterem felé és meg álltam a 202 szoba előtt. Óvatosan be kopogtam, majd be nyitottam.