Beteljesületlen szerelem

2. Rész Fájdalmak

-Basszus! - szaladt ki hangosan a számon.

- Talán probléma van Kate? - vont kérdőre a tanár.
- Nem semmi gond nincsen tanárnő. - húztam meg magam.
- Rendben akkor James kérlek keress egy üres helyet és ülj le.
- Rendben. - majd a fiú le ült a mögöttünk levő padba.

Néma csendben ültem az óra végéig mikor ki csengettem ki viharoztam a teremből egyenesen a mosdóba ahol megmostam az arcomat es egyenesen a tükörbe néztem és a vizes tincseket bámultam ahogy a szemembe hullottak mikor arcot mostam. Erőt gyűjtöttem és megpróbáltam nem tombolni.

- Miért ez a srác?! Miért pont ő! Konkrétan faképnél hagytam mikor ő csak kedves akart lenni én meg elküldtem. - mérgembe bele rúgtam a kukába majd vissza mentem a terembe.
A terembe be lépve láttam, hogy a srác könnyen be tudott illeszkedni. Csak bámultam, érdekes érzés fogott el és csak néztem őt mikor észre vett én meg hirtelen elkaptam a fejem.
- Egy pillanat múlva jövök.- hallottam James mondatát.
Én csak lefele bámultam, néztem a cipőm orrát mikor valaki megfogta az állam és felemelte azt. Ő volt az, perverz mosolyra húzva száját nézett a szemembe.
- Üdv újra Kate! - engedte el államat.
- Szia...
- Na régi barátodat csak egy sziával üdvözlöd? - tette szóvá
- Beszéljünk csak egy kicsit. - fogta meg a kezemet és ki vezetett a teremből.
- Egyedül is ki találtam volna...- dünnyögtem az orrom alatt.
- Az első találkozásunk nem volt a legjobb ez tény. Szóval kezdjük elölről. - tette hozzá gúnyosan.
- Nekem honnan kellet volna leszűrnöm azt, hogy te velem kerülsz egy osztályba?
- Kedvesebbnek kellet volna lenned!
- Te nem tudod, hogy én miken mentem keresztül! Egy olyan szerencsétlennel mint én senki nem áll szóba! És te is egyből nekem ugrasz mert uram isten nem voltam kedves.
- Ez nem indok arra, hogy miért nem voltál kedves.
- Tűnj a szemem elől! Most! - kiáltottam rá hirtelen.
- Ja már az is baj ha valaki kedves a mai világban? Rendben ha te így én is így! - majd neki lökött a falnak és ott hagyott.

- Francba ezt jól megcsináltam. Miért kel Kate megint hagynod, hogy a dühöd eluralkodjon rajtad!! - mérgelődtem magamba. Beviharoztam a terembe felkaptam a táskámat és elindultam minden szó nélkül haza. Csak annyit hallottam a hátam mögött, hogy "ebbe meg mi ütött" és egy vékony hangot is. Lia hangját aki csak annyit mondogatott, hogy "Kate várj!" De én nem vártam meg elegem volt a mai napból, pedig nem is ez volt a legrosszabb, hanem az hogy James is ki nevetett mellékesen mikor idegesen távoztam.

Elegem volt teljesen ki készültem már ennyitől és akkor haza fele még Nora is rám írt.

Megis ki az a Nora? Merül fel bennetek a kérdés. Nora az a lány aki mindig keresi azt a helyzetet, hogy a padlón lásson vagy beszól hasson nekem.

Felnyitottam a telefonomat és elkezdtem olvasni üzenetet.
Kár volt...