A közös sors | BTS FF. | BEFEJEZETT

3.rész

JK szemszöge
Yoongi hyung, igaz hogy Magyarország pici? - Teszem fel a hülye kérdést ami foglalkoztat napok óta. Nem tudom miért, egy ideje apró kis dolgok miatt is szomorú leszek, épp ezért örültem a levegőváltozásnak mikor a Managment bejelentette, hogy Közép - Európába megyünk. Bevallom, fogalmam sincs miért egy ilyen picike országba megyünk, de örömmel tölt el a tudat, hogy ott is ismernek minket. Az lesz az utolsó állomás. Kaptunk pár napot amit majd kivehetünk és élvezhetjük a látni valókat, ételeket, egyebeket.

- Jackson szerint egész jó hely, hiába pici, a pálinka nagyon jó, az emberek vendég szeretőek, a lányok szépek a többit meg felfedezzük.

- Jackson hyung jár ott?! - Pislogok kis tányér méretű szemekkel értetlen arccal.
- Fél évet élt ott mikor vívott, szóval személyes tapasztalatai vannak. - Yoongi hyung mosolyogva közli eme apró tényt.
- Valahogy rossz érzésem van - Hobi hyung aggódó arca, na ez az amit nem akarok látni.
- Ugyan hyung, minden rendben lesz - Jimin optimista, most is épp táncol, olyan mint egy duracell nyuszi. Őszintén, honnan van ennyi engergiája?!

Time skip
A magyarországi koncert eszméletlen jó volt, talán ezt élveztem a legjobban. Mire kiürült a stadion, addigra letudtuk a koncert utáni sajtótájékóztatót és minden egyebet. Fáradtak voltunk.
- Köszönöm a munkátokat, igazán jó munkát végeztetek! - Dícsért meg HyunJin és a hátsó kijárat felé vettük az irányt. Odakinn egy Lexus kisbusz várt minket, fekete, lesötétített ablakokkal. Figyelem, elterelésképp a mi autónk másfelé megy. Így mi 8-an beszálltunk, Yoongi és Én leghátra, a középső sorba Jin, Hobi és RapMon, előre pedig Jimin és Tae, HyunJin hyung vezet.
Ilyenkor mint lenni szokott, zenét hallgatunk és csak lehunyt szemekkel idézzük vissza az Army-jaink arcait. Igen mi is látunk Titeket a színpadról. Kis idő múlva elnyomott az álom és már csak egy csattanásra emlékszem, majd síri csend lett.

- Most úgy őszintén, Te eszednél vagy? - Éjjel egy óra van, a kórház üres, váróterme szinte megnyugtató..Lenne, ha Betty nem akadna ki. Tudtam hogy fej mosást kapok, de azt nem, hogy ilyen hamar. Kisebb sérülésekkel megúsztuk a kalandot. A srácok viszont már nem voltak ennyire szerencsések.
Jimin enyhe agyrázkódást kapott, Tae bal karja eltört, RM jobb bokája húzódott, Jin bal csúklója sínbe került, Hobi szintén agyrázkódás, Yoongi amúgy is tropa válla újra sérült, bár könnyebben, Jk pedig, sokkot kapott, és belső vérzése is van.
Hogy honnan tudjuk mindezt? Odajött az egyik manager, hogy köszönik szépen a segítséget. Kegyesen közölte hogy mi is a szitu majd elsétált.
- És akkor most mi az anyám van? - simogatom fájós csuklóm, miközben a lányokra néztem.
- Menjünk haza. - Ági higgadt hangja térít újfent a valóságba - Bogi lassan elalszik és mi se vagyunk toppon.
- Menjünk.

Yoongi szemszöge

Amikor az orvos közölte a diagnózist a vállammal kapcsolatban, szinte egy világ omlott össze bennem. De nem volt időm ezzel foglalkozni, mert a srácok sem voltak a legjobb állapotban.
Ha nem jöttek volna azok a lányok...Bele se merek gondolni... Ellátásom után megkerestem a többieket, erre az éjszakára bent tartanak. Egyedül JK volt eszméletlen mikor behoztak minket.
Jin hyung! Hogy vannak a többiek? - próbálom meginterjúvolni a hyungom. Vázolja a helyzetet, én pedig konstatálom, lehetne rosszabb is.. Jk-t épp operálják. Aggódom, hisz közel áll a szívemhez a nyuszi srác. Annyira közel, hogy azt más nem is gondolná.