A közös sors | BTS FF. | BEFEJEZETT

13. rész

Bogi szemszöge

Oké ez az utolsó doboz és mára végeztem a melóval. Kellett is kicsit kikapcsolni az agyam, mert csak az a beszólogatás járt a fejemben. Őszinte leszek, a csajjal nem lenne semmi bajom, hisz hiába JK a kedvencem neki is jár a boldogság. Ám ez a csaj, mindent csinál csak nem boldoggá teszi. A vacsora óta egyetlen egy szóval tudnám jellemezni: Unszinpatikus. Pedig elfogadó ember vagyok. Ezért is gáncsoltam ki. Jól esett a lelkemnek.

Hazafelé az úton, úgy döntöttem sétálok egyet és élvezem a kifejezetten tavaszias időt. Szeretem mikor nem kell a nagykabát, hanem ez a tipikus egy pulcsis idő van.

Tae-ra gondolok, csodálatos ember, nem hittem volna hogy ennyire közvetlen. Nagyon jól eltudtam vele beszélgetni, a végére meg is feledkeztem arról a tényről hogy Ők bizony idolok.

Telefonom pittyegése zavar meg, ismeretlen hívás, biztos valamelyik lány keres, hogy merre vagyok, és biztonságosan haza értem - e?

Gyorsan felveszem és beleszólok:
- Tudom, hogy nem jelentkeztem, de sok volt a meló és most úton vagyok haza biztonságban- hadarom.
- Rendben, mindennek örülök de Neked is szia - Nevet egy mély hang a vonal másik végén, még a hideg is kiráz annyira szexi.
- Kivel beszélek? - Sápadok le.
- Elnézést, Bogit keresem - Közli.
- Oké, de csak ha megmondod ki vagy te, most komolyan, ez félelmetes - Sápadok le.
- Megijedtél? - kérdezi a szexi hangú idegen
- Konkrétan, ja, valami olyasmi, asszem -  szedem gyorsabban a lábaimat hazafelé.
- Nyugodj meg és ne kezdj el sikítozni meg elájulni, de Taehyung vagyok, nem mellesleg szép a füled. - Közli lazán de bennem az ütő is megáll.
Elemelem fülemtől a telefont és félve a telefon kijelzőjére ámulok. Egy kócos, hason fekvő, engem vizslató Tae les rám. Király, most nem raktam fel sminket és úgy nézek ki mint egy zombi. A kezdeti sokk után majd eldobom a telefont  de helyette egy padra ülök
- hát...izé...szia - Hebegek össze - vissza.
- Szia - integet ő is.
- Várj, én ezt csak álmodom, ez nem a valóság.- nézek szét - Irreális, hogy nők millióinak álma pont engem hívjon fel.
- One in a million - közli lazán én meg csak ámulok - meg akartam tudni hogy vagy, rá érsz most vagy hívjalak később? - tudakolja
- Épp haza tartok, de ha haza értem visszahívhatsz. Olyan 1 óra az egész.
- Rendben, addig szia és vigyázz magadra- bontja a vonalat én meg csak ülök és bámulok ki a fejemből.

Ági szemszöge

Négy hét telt el az aminózus találkozó óta, ebből két hete titokban beszélgetek Hope-al. Megtaláltuk a közös hangot, és mostmár tudom mi hiányzott az életemből. Viszont bánt, hogy nem mondhatom el a lányoknak, nem tudom mi lenne a reakciójuk.
Hobi elmesélte, hogy Tae felhívta Bogit és azóta beszélgetnek. Jimin lassan elfogadta a tényt, hogy tetszik neki Noémi, ezért rá írt instán. Suga pedig még vacilál. Őszintén, mire vár? És én mire várok? Félek elmondani nekik, bár meg kellene érteniük. Be is írok a csoporba:
Ági: Mi ez a nagy kihaltság? Mindenki jól van?
Betty: Yepp, ezerrel dolgozok meg sorit nézek.
Bogi: Igen, minden oké, épp kubut zsákmányolok.
Noémi: Bocsi csak telefonáltam.
Beus: Élek, a többi ne számítson.
Ági: el kell mondanom valamit...És lehet nem fogtok neki örülni..
Bogi: hé, minden rendben?
Betty: Mi itt vagyunk neked.
Ági: Két hete instán beszélgetek Hoseok-al - írom le mély levegővétellel.
Noémi: Oké, az előbb Jiminnel telefonáltam.
Bogi: Én meg Tae-val.
Betty: hááát...egy ideje Jin írogat nekem.
Beus: uhm...BTS-ék? Mi van? Oké, átvittem lábon egy infarktust.
Ági: Én...
Beus: Ne, el ne kezdj magyarázkodni. Én csak annyit mondhatok: mindent bele csajok! Támogatlak Titeket.
Betty: Neked nem írt senki Beus?
Beus: Ugyan ki? JK, hogy újra beszóljon? Nem voltam maradandó élmény.
Noémi: És Yoongi?