Naruto story +oc

XVIII.rész

Mei szemszöge:
Hm..Itt állok az ajtónk előtt.Be merjek menni?Annyira zavaros minden.Suigetsu részéről meg egyszerűen elfuthattunk volna.Asame és Sasuke pedig miért kémkedtek utánam.Meg kell majd beszélnem Konannal.Na de mindegy is. Elhatároztam. Bemegyek.Amikor bementem a bátyám a kanapén ült és érkezésemre hirtelen kapta fel a fejét majd szép lassan Ida sétált hozzám amíg én vért izzadtam,de hát a világért se mutatnám ki.Tiltja a büszkeségem.
-Mei-szólt kimérten.-EZT MEG MÉGIS MIRE VÉLJEM?!-kezdett el ordibálni.
-Mit?-pislogtam értetlenül.
-Tudod te jól-fonta össze a kezét maga előtt és meg értettem.
-Én se tudom-néztem rá unottan.
-DE HOGY NEM!-kezdett el ismét üvöltözni.
-Mondom nem-indultam a lépcső felé.
-MÉG NEM FEJEZTÜK BE!-jött utánam.
-Egy:Miért követtetek?Kettő:Mitő féltesz?Három:Miért vagy ideges?-értem fel a lépcsőn.
-Kimimaro nagyot csalódhatott benned!Bízott benned,megosztotta veled az életét,te meg csak úgy eldobod?!-ilyen undorral még nem beszélt senkivel.
-HONNAN VESZED HOGY BÁRKIVEL IS EGYÜTT VAGYOK?!-csaptam rá a szobám ajtaját majd bőgve döltem az ágyamba.Amikor már minden realizálódni kezdett.Vagyis csak azt hittem.Sose volt könnyű életem.Három évesen elvesztettem a szüleimet majd az unokatesóimhoz kerültem.Amikor 6 éves voltam elraboltak(amit így utólag nem bánok)9 éves voltam amikor vissza jöttünk Konohába mert a sensei szövetséget kötött a faluval.Örültem hisz azt hittem teljes életet élhetek a nevelő szüleimmel a bátyáimmal és majd egy nagy hírű shinobivá válok.De persze az élet sose ilyen könnyű.Rákellett jönnöm,hogy a családom és a klánom halott és csak én valamint a két bátyám maradtunk , de Itachi így is szökött ninja szóval nagyon kevésszer látom.Majd fél év múlva Kimimaro is meghalt.Ekkor tájt kerültem a csapatomhoz.Roku-senseit még mindig nem tudom elfogadás,mint tanárom.Viszont Asame úgy toppant be az életembe,mint egy hullócsillag.Hirtelen és ragyogóan.Nem tudta,hogy ki vagyok,honnan jöttem,hogy mi történt velem.De mégis segített.Az ő segítségével szereztem barátokat és szabadultam ki abból a a börtönből ami egész addig fogva tartott.Még most se tudja mi történt velem viszont sose tudok elég hálás lenni neki.Ennyire emlékszem.
Sasuke szemszöge:
Most lehet kicsit kemény voltam.Jó!Barom voltam.Nem kellett volna Kimimarot felhoznom.Ideges voltam és nem tudtam mit beszélek,hisz elmondása szerint nem is randin volt/voltak.De akkor miért csókolta meg?!Eddig is jóba voltak,hisz sokat edzettek együtt.Igazából én se nagyon értem ennyire,bár rá foghatom,hogy ő az egyetlen közelemben élő családtagom akit 4 évig halottnak hittem sőt mindenki.Amikor a hokage hivatott ,hogy van egy meglepetése számomra,akkor meglepődtem és amikor oda értem egy hosszú fekete hajú férfi fogadott aki kísértetiesen hasonlított egy kígyóra de a lényeg,hogy a keze egy rám igen csak hasonlító lány válán pihentette a kezét akinek a hajában egy Uchiha címeres hajcsat volt és az egész klánban csak a húgomnak volt ilyene.Nem voltam benne biztos,hogy ő az de amikor Tsunade megszólalt , hogy:
-Meg se ismeritek egymást?-akkor már tudtam.
Lehet bocsánatot kéne kérném.De hogyan?Nem akarok sablonos lenni,hisz most tértem fel a szívén lévő sebeket.Asame biztos tud segíteni.Addig megnézem jól van-e.Amikor bementem már aludt viszont így is ki lehetett venni az arcáról,hogy sírt.Nem akartam ennyire megbántani.Minden esetre betakartam.Majd elmentem a telefonomért és írtam Asaménak.

Asame szemszöge:

Ki lehet az?Este 12 van!Megdörzsöltem a szemem és a telefonomért nyúltam.
Sasuke volt az.Na mindegy visszaírok neki.
Asame Sasuke privát:
Sasuke:Szia Asame!Remélem nem zavarlak de segítségre lenne szükségem!
Asame:Jó estét!0:30 a kőarcoknál!Ha megfelel gyere el.
Sasuke:Ok

De jó esti program!Na mindegy zsa öltözni!Amikor kész lettem kimentem a házból láb ujjhegyen.Vagyis csak mentem volna.Neji megállított.
-Hova lesz a menet?-kérdezte.
-Ja csak kiszellőztetni a fejem.-mondta zavartan.
-Sasuke?-kérdezte unottan.
-Igen...De te miért nem alszol?-kérdeztem vissza.
-Nem vagyok álmos!-mondta.
-Az jó!De most engedj el!-mondtam neki majdnem összeesve a fáradságtól.De vettem az erőmet és elindultam a kőarcokhoz.Alig kellett 10 perc és ott voltam.Már láttam az Uchiha fiút.
-Oi Sasuke kun!-integettem felé.
-Szia!Remélem nem keltettelek fel!És remélem nem késő az időpont!-mondta zavartan.
-Nem minden jó-ültem le mellé.-És mit szeretnél?-
-Hát megbántottam Mei-t...-ez nem kezdődik jól.
-Hogyan?-kérdeztem.És hátra döltem így már a csillagokat néztem.
-Hát szóba hoztam egy számára fontos embert és hogy most csalódott benne..-mondta majd hátra dölt mellém.
-Ohh értem holnap beszélek vele!Addig kedveskedj neki!Az mindig segít!-mondtam.Még beszélgettünk majd elbucsúztunk és haza mentünk.