Naruto story +oc

21.rész

Amikor az Akatsukinál töltöm az időm valahogy sokkal felszabadultabbnak érzem magam.Ne értsetek félre nincs semmi gondom Konohával,mert hát ott van Asame,a bátyám...és igazából ennyi.Na jó talán még Neji az akit a barátomnak mondhatok.Bár Asame a legjobb barátnőm néha kicsit irigy vagyok rá.Sokkal szebb,kedvesebb és erősebb,mint én Ő valahogy a tökéletesség közelében van.Ugyanakkor boldog vagyok,hogy ilyen barátnőm van.Elmélkedésem közben oda értem na várjunk....
ha az ajtót berugom
"az rongálásnak számít "?
Haj...
-Sharingan-suttogtam és aktiváltam a vérörökségemet.Ez az!Nyitva az ablak.Csak be ne csukja senki addig amíg megkerülöm a házat.
Szerencsémre megvártak,szóval  elrejtettem a chakrám és törpejárásban el togyogtam odáig.Majd:
-A ROBBANTÁS MŰVÉSZET-ordítottam miközben beugrottam az ablakon.Deidara pedig kislányokat megszégyenítő sikítás következtében leesett az ágyról,amin ült.Jó baráthoz méltoan jól kiröhögtem,majd intéztem Sasorinak aki az íróasztalnál ült meglepetten.Oda sétáltam Deidarához és felsegítettem.
-Jó,hogy szívrohamot nem kapsz bakker látnod kellett volna magadat!-röhögtem még mindig.
-Ezt még vissza kapod,hm.-nézett rám durcásan.
-Nézd a jó oldalát.Elismertem a művészeted és nem törtem össze semmit.-néztem rá angyalian.
-Mindegyis.Amúgy.Te,hogy hogy itt vagy?-nézett le rám.
-Régen voltam itt,hiányoztatok  és ki kell szellőztetnem a fejem.-mosolyogtam.
-Már megint ki cseszte fel az agyad?-nézett unottan.
-Nem ki hanem mi.Majd elmondom.Vagy nem azt át...-kopogtak,majd benyitott  a kedvenc Jashinstám.
-HIDAN!-üdvözöltem mint a bátyám,magyarul a nyakába ugrottam.
-Neked is szia kicsi lány.-ölelt vissza.Hát Hidan és Kisame így hív általában.
-Engem meg szív rohammal üdvözölsz.Szépen Nézünk ki-nézett rám sértődöttséget tettettve.
-Örülj annak,hogy te jutottál először eszembe-vigyorogtam rá.-De én most megyek is,másokat üdvözölni.-így el is indultam Kisaméhoz.Ahogy oda értem egyből rázendítettem.
-Én nem vagyok Omnistrife!A magyarok ezt díjazzák!-és így tovább.Majd Itachi nyitotta ki az ajtót.
-Kisame a konyhában van-nézett rám nevelését elfojtva.
Ö..izé..kösz bátyus-hát ez rohadtul kínos.Akkor irány a konyha.Amikor odaértem megint elkezdtem.
-Én nem vagyok Omnistrife!A magyarok ezt díjazzák!-rappeltem miközben besétáltam a konyhába.
-Kicsilány-ugrott fel az étkező asztal mellől és megölelt.
-Szia Kisame!-köszöntem vissza amikor elégedett.
-Mei-jött be a konyhába a bátyám-Gondoltam nem álltál meg pihenni szóval irány aludni!-támaszkodott az ajtófélfának.
-Rendben-néztem rá unottan.-Később még beszélünk-intettem Kisaménak.

Sasuke szemszöge:

Csak azért nem megyek Mei után,mert ott van Itachi.Meg hát régebben is rengetegszer töltötte ott az idejét,így nem most kezdek el aggódni.És egyszer majd csak haza méltóztatik jönni.Addig is el megyek a küldetésre amit a 7-es csapat kapott.

Asame szemszöge:

Miután elváltunk egymástól Sasukéval haza mentem és ráírtam Pein sensei-re.
~chat~
-Jó estét Pein sensei.
-Szia Asame!Barátnőd már megint itt van!Ha megkérdezhetem miért is?
-Holnap elmegyek hozzád és elmesélem!
-Az nem lenne jó ötlet inkább találkozzunk a régi helyen.
-Rendben!Viszlát
-Szia

Rendben holnap a tavaknál ahol szoktunk edzeni.Vagyis hát inkább edzettem a sensei-el.
Hogy honnan is ismerem a sensei-t?Elmesélem.Az egész ott kezdődött hogy kaptam én egy egyszerűnek mondható küldetést.A chunin vizsga után amikor Shikamaruval együtt chuninok lettünk.Amikor elindultam észrevettem ,hogy követnek.Utólértek engem.Majd harcba kerültünk én és még 5 ember , akik erősnek bizonyultak.Akkor még a rineganommal aligha tudtam valami jutsut szóval a byakuganomra és az erőmre voltam hagyatkozva.Nehéz volt a csata a végére teljesen kimerültem és akkor mentett meg Pein-sensei.Sajnos nem láttam ahogy megment mert elájultam.Szokás szerint a legügyetlenebb én vagyok.Amikor felkeltem valami szálláson voltam,ami később kiderült,hogy az Akatsuki búvóhelye.Ott ült mellettem a sensei majd megkérdezte,hogy jól vagyok-e.Igennel válaszoltam.Majd feltett némi kérdést és tanítványává fogadott.De 1 hét után elkellett mennem,mert különben azt hitték volna,hogy meghaltam.És fájdalmas búcsút kellett vennem a sensei-től.
Szóval ennyi röviden.