Dancing in the moonlight |🖤Dabi x reader🖤|

nyomozás

(név) szemszöge

Egy nagy levegő vétellel keltem fel, mint aki víz alól jött volna fel. Éreztem, ahogy lever a víz. Fájt a fejem és szédültem. Körülöttem mindenütt sötét volt. Próbáltam valahogy ki venni a dolgok körvonalait amit csak láttam. Vagyis hogy amit nem. Egy biztos. Éppen egy ágyon ülök. Éreztem a puha ágyat magam alattam. Mindjárt hallottam is pár hangot majd az ajtó ki nyílt és végre lett fény is az aprócska gyerekszobában, majd egy alakot véltem meg pillantani akinek volt egy kisgyerek az ölében.

-Á végre, hogy felébredtél kis madár! -mondta Chisaki- Tessék köszönni Eri! -fordult a lányhoz

-Sz... Szia... - mondta szégyenlősen szinte már félve

-Mától fogva ő lesz az új szobatársad. -mondta Overhaul majd berakta a kislányt a szobába közben fel kapcsolt egy villanyt utána becsukta az ajtót

-N... Nem... Fogsz bán... Bántani ugye...? - Kérdezte könnyes szemmekkel közben még mindig a zárt ajtó előtt állt

-Már miért bántanálak? -Kérdeztem- Gyere nyugodtan ide. Úgyis ez a te szobád ha jól sejtem.

A kislány pár pillanatot hezitált, de aztán lassan meg indult az ágy felé. Amikor fel akart jönni segítettem neki majd a sarkára ülve le ült elém. Pár percig csöndben ültünk majd gondoltam, hogy beszélgetek vele egy kicsit.

-És neked mi a neved? -kérdeztem egy kisebb mosollyal

-E... Eri vagyok...

-Én (név) vagyok. -mutattam magamra- Miért hitted azt, hogy bántani akarlak?

-Hát... Hát nem tudom... -nézett le- Te amúgy miért vagy itt? -nézett újra rám

-Hát én se tudom. -nevettem egy kicsit- Elvileg a mostoha unokatestvére vagyok. De nem emlékszem, hogy hallottam volna róla. -mondtam majd körbe néztem a szobában- Látom sok játékod van. Nem akarsz játszani valamit?

-Hát... -nézett ő is a játékok felé- Oké... -nézett vissza rám

Sokáig játszottunk, szinte már este lett. Éreztem, hogy Eri kezdi élvezni a társaságom és nem fél már annyira tőlem mint az elején. Hamarosan fáradt is lett ezért lefeküdt az ágyba, de előtte olvastam neki egy mesét. Mire el is olvastam a ki választott könyvet addigra már el is aludt a mellkasomnak dőlve. Óvatosan le raktam a könyvet majd én is lefeküdtem mellé és bámultam a plafont. Hamarosan eszembe jutottak a többiek és mindjárt könnyek gyűltek a szemembe végül azok végig folytak az arcomon. Vajon mennyire aggódhatnak értem? Keresnek? Mondjuk, ahogy ismerem őket biztosan... Főleg Dabi. Ezekkel a gondolatokkal el is aludtam.

Dabi szemszöge

Egész nap (nevet) kerestem Togával. Már mindent próbáltunk. Írtunk neki még hívtuk is hátha reagál rá valamit. De semmi. Már este felé járt az idő, de még mindig nem találtuk.

-Hamarosan vissza kellene mennünk a bázisra, nem gondolod? -kérdezte fáradtan Toga

-Addig nem ameddig (név) nincs meg! -mondtam

-De Dabi, már fél tizenkettő! Aludni is kell azért! Holnap is van nap tudod! Ha nem alszol rendesen egy idő után már nem is fogod tudni, hogy mit vagy kit keresel!

-Akár mi is legyen, sehogy nem fogom el felejteni, hogy (nevet) keresem.

-Dabi, kérlek! Én is aggódok érte, de a Bakugoék is biztosan észre vették már, hogy (név) nem jött haza! Biztos most is lent ülnek a bárban aztán várnak ránk, hogy el mondjuk az igazat!

-Jó, de még csak egy 15 percet keressük még, aztán ígérem, hogy visszamehetünk. -néztem le Togára

-Wakatta... -sóhajtott

Sokáig kerestük (nevet), de még csak egy aprócska nyomot se találtunk, amivel legalább egy lépéssel közelebb kerülhettünk volna. Toga kérésére visszaindultunk. Már csak egy sarok választott el minket a bázistól, de hallottunk egy hangot. Gyorsan be siettünk a mellettünk lévő sikátorba majd vártunk egy kicsit. Mindjárt el haladt mellettünk az egyik hős, név szerint Endeavor. Eszembe jutottak azok a szavak amiket (név) és Shoto mondott. Ezen eléggé fel idegeltem magam azért már készültem volna támadni, de Toga visszafogott majd meg várta, hogy Endeavor elmenjen.

-Dabi, ne csináld! Nem hiányzik nekem, hogy te itt még éjfélkor megtámadj egy hőst! Menjünk már végre! -suttogta

-Oké... - morogtam

Siettünk vissza a bázisra. Mikor benyitottunk pár szempárban akadt meg a miénk. Lassan becsukta magunk után az ajtót majd már arra kaptam a fejem, hogy Bakugou ordibál.

-Na most azonnal meg mondjátok, hogy merre van (név) ha nem akarjátok, hogy le szedjem a fejeteket! -kiabált idegesen

-Nyugodj le Bakugou! -mondta Shoto- De amúgy merre van?

-Hát... - kezdtem el, de Toga a szavaimba vágott

-Mi sem tudjuk fiúk! Reggel el mentem vele a piacra aztán külön-külön mentünk összeszedni a cuccokat azóta nem láttam. És most őt kerestük egész nap, de még egy kis nyomta sem akadtunk ami árulkodhatna. - mondta aggódva

-Szóval azt akarjátok mondani, hogy el tűnt?! -kérdezte Bakugou

-Igen... - mondtam a szöszivel egyszerre

-Kértek valamit Dabi? -kérdezte Kurogiri

-Én egy kávét kérnék. - mondtam

-De Dabi! Már késő van a kávéhoz! -mondta Toga

-Nem érdekel! -mondtam

-Tessék Dabi, itt a kávé. - mondta Kurogiri

-Arigato. - köszöntem meg majd elkezdtem inni

Mikor meg ittam leraktam a bögrét majd az ajtó felé vettem az irányt.

-Most meg hova mész? -kérdezte Shoto

-Még is hova? Megyek (nevet) meg keresni! -mondtam az ajtóból

-Késő van már Dabi! -szólt utánam Toga- Aludnod kéne!

-Nem vagy az anyám! -mondtam idegesen

-Várj, én is megyek! - mondta Bakugou

-Nem! Ti maradjatok itt! -fordultam vissza a srácok felé- Reggel jövök... - mondtam egy kicsit higgadtan

-De... -mondta volna Bakugou, de Kurogiri félbe szakította

-Hagyd Bakugou! Had menjen. -mondta a köd felhő

Folytatása hamarosan következik

No hi!

Ahogy ígértem hoztam is a kövi részt gyorsan írtam és még csak nem is lett összecsapva :D

Ahogy az előző résznél is írtam, nem biztos, hogy hamar tudom hozni a kövi részt mivel kicsit több eseménnyt tervezek bele írni, de amint tudom ki rakom.

Nah sziasztok!