Dancing in the moonlight |🖤Dabi x reader🖤|

Támadás Az 1A-ra

Reggel nem mozdultam el Dabi mellől mikor fel keltem. Ahogy csak tudtam hozzá bújtam és próbáltam nyugtatni. Férfias illatát beszívva én nyugodt voltam, de Dabi valahogy nem tudott az lenni. Valami miatt stresszel, érzem.

-(Név)...! -szólt gyengéden

-Igen Toya?

-Muszáj neked is jönnöd holnap?

-Jaj Dabi, nem mondod, hogy ennyire aggódsz értem? -néztem fel rá

-Még szép, hogy aggódok érted! Most tapasztaltam meg, hogy milyen ha nem vagy mellettem... Akkor mi lenne ha egy életre elveszitenélek...?!

-Dabi! Ha ott leszek egész végig melletted akkor nem fogsz aggódni?

-De ha Atsuhiróval fogsz lenni akkor mit tegyek?

-Ne stresszelj. -mondtam majd megcsókoltam

Dabi egy kicsit megdöbbent, de a derekamnál fogva közelebb húzott magához ezzel is elméjítve csókunkat. Dabi hajába túrtam amitől egy mosolyt csempészett a csókunkba. Ajkaink elváltak és be fejeztem a mondandómat.

-Ne stresszelj mert nem tudsz majd figyelni a feladatodra. -mondtam- Légy erős! Tégy úgy mintha nem jelentenék neked semmit.

-Mi a... Miért mondasz ilyet?

-Jaj akkor ne tegyél úgy. -kuncogtam

-Bármit csak azt ne, hogy ne törődjek veled. -mondta közben végig simította az arcomat majd kezét rá rakta amit megfogtam

Így voltunk egy darabig majd egy hang szakította meg a csendet. Hasam felkordult ugyanis tegnap csak reggeliztem semmi több.

-Hallom valaki éhes. -nevetett Dabi

-Ehe. -kuncogtam

-Menjünk akkor. -mondta és felült én meg nyújtózkodtam egy nagyot

Fel öltöztünk aztán mentünk le reggelizni. Végre nem kell kihagynom az ebédet és vacsorázni is időben fogok. Jejj!

Leültünk az egyik asztalhoz, de előtte még el vettünk egy-egy tányért amin már rajta volt a tükör tojás meg a kenyér. Én kértem
mellé még egy kis paradicsomot is majd el kezdtünk enni.

Nemsokára egy rég hallott hangot hallottam.

-(Név)-chaaaaaaaaaaaaaan!!!!! -rohant hozzám Toga majd, ahogy csak tudott szorosan megölelt- Végre látlak két hónap után! Mi volt?

-Én is örülök Toga-chan! Amúgy meg edzettem a holnapi napra.

-Két hónapon keresztül?! De miért egész nap?

-Miszterrel edzettem azért.

-Á akkor értem. -mondta majd leült velem szembe- És legalább érzel valami változást?

-Aha. Erősebbnek és okosabbak érzem magam. És úgy érzem mostmár egy mozdulatom se felesleges.

-De jó! Ennek örülök! -mosolygott

Reggeli után meg kerestem Atsuhirót, hogy mondjak neki valamit. Nemsokára meg is lett. Oda mentem hozzá aztán súgtam valamit a fülébe.

-Dabi kéri, hogy vigyáz rám holnap mivel már ezen stresszel egy idelye. -mondtam

-Ne aggódj (Név). Ha Dabi azt kéri, akkor vigyázni fogok a kincsére. -mosolygott

-Dabi nevében is köszönöm. -mondtam majd visszamentem Dabihoz

Felmentem Dabival a szobámba és ott töltöttük el a nap hátra lévő részét. Ebédig zenét hallgattunk úgy mint a múltkor utána mentünk ebédelni. Ebéd után pihentünk. Jó magam aludtam, hogy kipihenjem ennek a két hónap fáradozásait.