Dancing in the moonlight |🖤Dabi x reader🖤|

Egy Új Hely És Egy Lopott Csók

Amint az ajtó elé értem megakartam fogni a kilincset, de az ajtó magától kinyílt. Azt hittem, hogy anya nyitotta ki amikor is rá kellett jönnöm, hogy TÉNYLEG magától nyílt ki az ajtó.

Olyan furcsa érzésem lett hirtelen... Mintha valami a hatalmába kerített volna... Nem is tudom... Talán az... Aggodalom? Ahogy jobban beljebb nyitottam az ajtón minden sötétbe borult. Szörnyű látvány tárult elém. Az előszobában minden bútor felvolt borítva.

-Anya...?! Anya itthon vagy...?! -léptem be a házba- Anya...!

Ahogy jobban körbe néztem a házban nem találtam sehol, azonban minden szobában minden bútor felvolt döntve. Még egy helyen nem néztem meg. A konyhában! Gyorsan oda vettem az irányt és csak reménykedni tudtam, hogy anya jól legyen.

-Anya! Anya kérlek mond, hogy itt vagy! -néztem be a konyhába és azon nyomban megállt bennem az ütőér

Anya megkötözve a padlón ült leragasztott szájjal így amikor meglátott csak hümmögni tudott.

-Anya! Mi... Mi történt itt...?! -siettem oda hozzá, hogy eloldozzam és, hogy levegyem róla a ragasztószalagot

-Kicsim...! El kell tünnöd innen! Nem maradhatdsz itt! -mondta mikor levettem a szájáról a ragasztószalagot

-Előbb még eloldozlak.

-Nem! Kicsim fuss! Menj mielőtt... -mondta

Vagyis, hogy ennyit hallottam ugyanis valaki kiütött és minden hang és kép megszünt létezni

💀💀💀

Mikor felébredtem úgy éreztem mintha sajogna a fejem. Alig bírtam felkelni ezért fekve mértem fel azt a helyet ahol ébredtem. Sötét volt a szobában és a falak is piszkosak voltak, néhol meg már itt-ott lemállott a vakolat is róla. Abban a szobában volt egy polc teli késekkel és minden féle szúró eszközökkel. Egy kis idő után a szemem megakadt egy aranysárga színűben aminek a tulajdonosa egy óriási mosollyal figyelt engem.

-Ho-Hol... Vagyok...? -nyögtem ki- És te... Ki vagy?

-Majd megtudod, ha eljön annak az idelye. Addig piheny nyugodtan. -mosolygott még mindig Mór egy aprót bólintottam

Egy pár perc múlva, lépteket hallottunk az ajtó mögül. Majd megállt és kopogott az ajtón!

-Felébredt már?! -kérdezte türelmetlenül egy hang ami valahonnan félelmetesen ismerős volt

-Igen! -liabált ki a szőke hajú lány

-Akkor adj rá valami ruhát aztán gyertek le! -mondta majd hallottuk ahogy távolodik az ajtótól

-Azt... Megtudhatom, hogy... Meddig voltam eszméletlen?

-Kb egy-két napig. Rendesen kiütött az a személy aki elhozott ide. -rázta a fejét- Na de akkor adjunk rád valami ruhát. -állt fel

E mondat hallatán kicsit megrémültem, hogy uram atyám nincs rajtam ruha vagy mi aztán benézten a paplan alá és megnyugodtam. Szerencsére rajtam volt az egyenruhám így nem kellett aggódnom, hogy esetleg valaki meglátott. Amint visszanéztem a nálam talán egy évvel idősebb lányra, már hozott is nekem ruhát.

-Tessék. Itt egy fekete rövid nadrág és has póló. Gyorsan vedd fel aztán menjünk le. A mosdót ott találod a szekrény mellett.

-Rendben... -mondtam majd elvettem tőle a ruhadarabokat és elmentem átöltözni

Azután, hogy felvettem a ruhákat bele néztem a tükörbe. JESUS CRY! Hogy néz ki a hajam?! Mint valami széna kazal. Gyorsan ami kezembe akadt fésű kifésültem a hajam majd konytba felkötöttem és kimentem a lányhoz.